Vészhelyzet: sörkatasztrófa közeleg – így darálják be a multik a hazai főzdéket

Már javában készülnek a sörök a nyári szezonra. Hamarosan megtelnek élettel a teraszok, elkezdenek dübörögni a fesztiválok, és megkezdődik a strandszezon. Ezekhez ismét több százezer hektoliter csapolt sörre lesz szükségünk. A sörgyártók pedig már előre igyekeznek a lehető legkedvezőbb piaci pozíciókat kialakítani.

A nyári forgalom élénkülése várhatóan sem a versenyt nem ösztönzi, sem a fogyasztói árakban nem eredményez csökkenést. A nagyüzemi csapolt sör már most drágább, mint valaha. „Továbbra is megrövidítik a fogyasztókat, és túlárazzák a csapolt nagyipari söröket a magyar vendéglátóknál” – mondta az Indexnek Starcsevics Péter, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke.

A vendéglátósok nem önkényesen emelik az árakat, eleve mesterségesen megemelt áron vásárolják a söröshordókat a multinacionális sörgyáraktól. Az ártöbbletet pedig kénytelenek továbbhárítani a vendégekre.

A rendszernek bizarr a logikája: pont ez a túlárazás teremti meg azt a pénzügyi alapot, amellyel a multinacionális cégek a csapolt sör piacának kisajátítását finanszírozzák.

Starcsevics Péter szerint a kizárólagosság különféle szerződéses formákon keresztül valósul meg, a legtöbb vendéglátóhelyen gyakorlatilag csak egyetlen gyártó termékei találhatók meg a csapokon – függetlenül attól, hogy mit szeretne a vendég.

Emellett a választék bővülne, ha a kisüzemi sörök is csapra kerülnének, és a fogyasztók végre saját ízlésük alapján választhatnának. De nézzük a részleteket!

A kormánynak lépnie kell a magyar vállalkozások életbe maradásáért

A jelenlegi rendszer megértéséhez vissza kell mennünk 2015-ig, amikor a Gazdasági Versenyhivatal többéves vizsgálat után megállapította: a Heineken, a Dreher és a Borsodi gyárak olyan szerződéses rendszert működtettek, amely piaclezáró és versenykorlátozó hatású volt. Ez már akkor sértette az uniós versenyjogot. A GVH ráadásul azt is feltárta, hogy a jogsértéssel érintett vendéglátóipari szektorban az érintett multinacionális vállalatok 65 százalékkal magasabb áron értékesítették a sört, mint azoknál a kiskereskedelmi láncoknál, ahol működött a piaci verseny. Ez a különbség pedig nemcsak indokolatlan, hanem arcpirító is.

Starcsevics Pétertől azt kérdeztük: a 2015-ben feltárt jogsértések után mi változott? „A kisüzemi főzdék szerint lényegében semmi. A GVH ugyanis nem szabott ki bírságot, hanem pusztán arra kötelezte a gyártókat, hogy önkéntesen csökkentsék a piac elzárását. A kisüzemek szerint ez papíron ugyan biztosan megtörtént, a gyakorlatban viszont semmilyen változás nem volt tapasztalható. Sőt, a vendéglátóhelyek nagy részén a mai napig csak egyetlen sörgyár terméke érhető el csapon” – válaszolta.

Korábban a törvényhozók érezték, hogy a GVH vizsgálata nem oldott meg semmit. Ezért 2020-ban – Kósa Lajos országgyűlési képviselő kezdeményezésére – törvényt módosítottak. Az új szabály szerint egyetlen vendéglátóhelyen sem lehet 80 százaléknál nagyobb arányban kizárólagos szerződést kötni nagyüzemi csapolt sör értékesítésére. „Papíron ez ismét jónak tűnt, de a valóságban a törvényt a legtöbb helyen megkerülik, nincs érdemi ellenőrzés. Egyesek szerint a jogszabály megfogalmazása nem volt szerencsés, mások viszont az ellenőrzés hiányát róják fel a kudarc okának” – mondta el Starcsevics Péter. Egy biztos:

A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke egy történetet is megosztott. A sörgyárak mindig újabb és újabb technikákat vetnek be a kisüzemi sör ellehetetlenítése érdekében. Amikor a 2010–2011-es években elindult a sörforradalom, még nem gondolták, hogy a kisüzemi, vagy ha úgy tetszik, kézműves sörök népszerűek lesznek.

Kezdetben megtűrték, hogy – a piaci igényeknek megfelelően – azok a vendéglátósok, aki a vendég érdekeit is fontosnak tartják, olyan söröket is árulhassanak, amiket a nagyüzemiek nem gyártanak. Ilyen volt például a meggysör vagy az IPA. Aztán, amikor a sörgyárak látták, hogy a fogyasztóknak ízlik a meggysör, ők is főztek. Következő évben így lett IPA-juk. Természetesen amikor ezek a sörtípusok az ő kínálatukban megjelentek, már nem látták szívesen a kisüzemieket a csapokon.

Kérték a vendéglátóst, hogy tegyen fel olyat, ami náluk nem kapható! Persze pár év után az igazán népszerű típusok elfogytak, maradtak az olyan sörök, amik különlegesebbek. Ezek valójában tényleg nagyon finom sörök, de inkább különlegesebb alkalmakra valók, vagy speciális igényeket kielégítő tételek. Nagy volumenben nem lehet értékesíteni őket, főleg nem egy átlagos – nem sörspecifikus – helyen.

Amikor bekerültünk – több mint 10 év fáradozás árán – egy szállodalánc hoteljébe, majdnem egy éven keresztül minden héten több hordó meggysört rendeltek. Meg is jegyezték nekünk, hogy nem gondolták volna, ilyen népszerű lesz a termékünk – mondta Starcsevics Péter. – Majd egyszer csak csörgött a telefonom. Közölték, hogy szereljem le a csapunkat. Addigra már a nagyüzemi sör a mi hűtőnkön folyt, mert a sörgyár nem járult hozzá, hogy a csapolóberendezésén helyet kapjunk. Kénytelenek voltunk a helyhiány miatt a csapunkra tenni a nagyüzemit. Közben a sörgyárral megegyeztek abban, hogy az eddigi egy sör helyett kötelezően háromfajta sört kell tartani. Így lett még egy fajta világos és egy belga meggy.

Starcsevics Péter hiába kérte, hadd maradjon meg a helyi meggysörük, azt mondták neki, hogy ennyiféle sör már nem fér el, és nem akarnak velük dolgozni. Így sikerült a sörgyárnak újra visszavenni a teljes kínálatot. Sőt még bővítette is portfólióját. „Mi meg szomorkodhatunk, bár a helyi sörre hatalmas igény volt, csak belgát kaphattak az idelátogatók, hiszen azt írták elő nekik.”

Egyébként egy másik sörgyár bevett szokása, hogy a vendéglátóegységekben az egy-két körös sörhűtőjét 5-6 körösre cserélte. Ez nem azt jelenti, hogy 4-5-féle sörrel többet csapolnak az adott helyen, hanem marad az 1-2-féle csapolt sör, csak a pult alatti hűtőt cserélik le, ahol amúgy is szűkös hely van. Ezek után a vendéglátósnak azt „javasolják”, hogy mondja azt, a pultban már nem fér el a kisüzemi sörhűtő.

Így működik a multik szorítása

Érdemes megérteni, mi is ez az egész „ördögi” kör, ami a kisüzemek szerint elzárja a csapolt sörpiacot. Ehhez elég végigfutni a GVH megállapításait és a legutóbbi ágazati jelentésének szövegét. Egy tipikus szerződéses rendszerben a multinacionális sörgyártó két szerződést köt,

• egyet a vendéglátóval,
• egyet pedig a nagykereskedővel.

A vendéglátóval kötött szerződésben – jól látható összegért cserébe – elfogadtatják, hogy a vendéglátó a sörcsapon értékesíti az adott nagyvállalat termékeit. Régebben ott volt a „kizárólagosan” szó is, de most már a sörtörvény miatt ennél óvatosabb és kreatívabb jogi megoldásokat alkalmaznak. Starcsevics Péter szerint így vagy úgy, de egy összegért cserébe elérik, hogy

Eddig a pontig mindez elsősorban a versenytársaknak fáj, hiszen nem férnek hozzá a piachoz. Azonban a fogyasztók pénzügyi megkárosítása még csak itt kezdődik. A vendéglátók tudomására hozzák, hogy mely ital-nagykereskedőtől vehetik majd meg a leszerződött csapolt sört. Innentől lesznek igazán érdekesek az nagykereskedőkkel megkötött sörgyártói szerződések.

Ahogy ez a GVH 2023-as ágazati jelentéséből kiderül, a multinacionális sörgyárak továbbra is egészen sajátosan szerződnek néhány kiválasztott nagykereskedővel: befolyásolják az ital-nagykereskedők továbbértékesítési árait, földrajzilag lehatárolnak működési területeket, befolyásolják, hogy a nagykereskedő milyen termékeket forgalmazzon, illetve milyen termékből mennyit értékesítsen.

Mindemellett visszaellenőrzik, hogy a nagykereskedők az egyes vendéglátóknak mit és ténylegesen mennyiért adnak el. Így már könnyen lehet emelni az árakat is. Ha ezt valaki nem vállalná, akkor fel is út, le is út. Elveszítheti a gigantikus sörszállítási üzletét, ami egy nagykereskedőnek nem lehet valós üzleti opció.

Így a nap végén majd neki sem feltétlen éri meg, a sörgyártól kapott kedvezményeket kamatostól fizeti vissza. Ráadásul a fogyasztó választása is csorbul: azt ihat, amit mások szerződésekkel előre rögzítettek. Starcsevics Péter szerint ez így „diktatórikus csapoltsör-rendszer”. Nem is csodálkozik azon, hogy az országban jelentősen csökken a sörfogyasztás, különösen a fiatalok körében.

Kedves olvasónk, az a rossz hírünk, hogy önmagában az ilyen jellegű szerződéses rendszerek automatikusan még nem jogsértőek. A jogsértés bekövetkezéséhez két dologra még szükség van:

• egyrészt kellően nagy piaci szeletet kell érintsen ahhoz, hogy befolyásolni tudja a versenyt.
• Másrészt vizsgálni kell, hogy eredményez-e olyan kedvező társadalmi hatásokat, amikkel esetleg indokolható a versenykorlátozás fenntartása.

Ugyanakkor a Kisüzemi Sörfőzdék érdekképviselete szerint nem kell jogi egyetemet végezni ezek vizsgálatához. Nincs olyan épeszű érv, ami közérdekre hivatkozva indokolhatná a csapoltsör-piacon a piacelzárást és a túlárazást. Emellett a teljes magyar csapoltsör-piac, illetve az uniós adott piac 10 százalékos érintettsége esetén is már versenykorlátnak tart hasonló szerződéses rendszereket. Ezt maga a GVH is így látta 2015-ben.

Máshol beavatkoztak a folyamatokba

Magyarországhoz képest más országok – például Görögország, Franciaország vagy Belgium – már kemény bírságokat szabtak ki hasonló esetekben, és folyamatban vannak eljárások többek között Lengyelországban és Spanyolországban is. A hazai kisüzemek szerint az igazság pillanata Magyarországon is eljön, „még akkor is, ha a söróriások jól fizetett ügyvédek és politikai lobbisták hadával dolgoznak együtt” – mondta Starcsevics Péter.

Külön érdekesség, hogy a versenyjogi bírságokat általában egy cég forgalma alapján számolják ki, annak százalékos részeként. Egy ilyen bírság a nagyipari sörgyártók évi több száz milliárd forintos magyarországi forgalma alapján hatalmas összeget jelenthet. A tétet tovább emeli, hogy az egyik multinál 2024-ben egy holland bíróság már megállapította, hogy az anyavállalat is felelős volt a görögországi leányvállalata által elkövetett – magyarországihoz igencsak hasonlító – piackorlátozó jogsértésekért. Mindez pedig azt jelenti, hogy a tagállami szintű gigantikus bírságok mellett még az anyavállalat is kártérítésre kötelezhető a versenyjogi jogsértésekért.

A kisüzemi főzdék nem kérnek mást, csak lehetőséget a fogyasztókért való tisztességes versenyre. A Covidot és az inflációs helyzetet követően ez túlélésünk egyetlen záloga. Számos kisüzemi főzde küzd pénzügyi gondokkal, többüknek be is kellett zárni a főzdét az elmúlt években. Mégis optimizmusra ad okot, hogy a GVH piaci felmérése szerint a magyar sörfogyasztók kétharmada inna szívesen kisüzemi sört vendéglátóhelyeken – különösen a fiatalabb és városi rétegek. A kereslet tehát adott

– mondta Starcsevics Péter.

(Borítókép: Jack Taylor / Getty Images)