Mennyi lenne egy jegy, ha csak a jegyárbevételből mennének a színházak?

Ha tudni szeretné, hogy miért áll a bál a színházak körül, itt utánanézhet. Röviden összefoglalva: a kormány lényegesen nagyobb kontrollt szeretne a színházak felett, amit az állami támogatásokon keresztül valósítanának meg.  

Fontos kérdés, hogy mire jó, ha az aktuális kormány jobban kézi irányítás alá tudja venni a kulturális életet. De a teljes képhez azt is érdemes megnézni, hogy mennyit jelentenek a közpénzes támogatások a színházaknál.

Mennyit kéne emelni?

Az állami támogatásokat nem egyszerű számba venni, hiszen elég sokféle csatornán folyhatnak: közvetlenül a központi költségvetésből, az önkormányzatoktól, állami vállalatoktól vagy speciálisabb módokon is. Ráadásul a szabályozást is viszonylag gyakran változtatják.

Fordítva viszont meg lehet nézni a múltbeli adatokból, hogy ha csak a jegyárbevételekre támaszkodna egy-egy színház, akkor nagyjából mennyivel kéne drágábban adni a jegyeket, hogy ugyanannyi nézővel hasonló színvonalon tudjanak működni, mint eddig. Ez persze csak a nagyságrendi becslésben segít minket, ha drágábban adják a jegyeket, akkor a valóságban kevesebb ember fog tudni színházba menni. 

Emellett egy színháznak nem csak jegybevételből van piaci bevétele, és színházból is többféle van. Egy kőszínház példáján nézve, nem csak a jegyárakat emelhetik meg: ráfekhetnek jobban a reklámokra, vagy a ruhatártól a büfés kókuszgolyóig sok mindennél emelhetnek árakat, a döntő tényező azonban messze a jegyárbevétel marad.  Egy olyan színháznak pedig értelemszerűen más lehetőségei vannak, aminek nincs állandó épülete.  

Azért egyszerű becslésként is megnézhetjük, hogy egyes színházak jegyárbevételei hogyan aránylottak tavaly az összes ráfordításukhoz. A szereplő színházak 2018-as beszámolóiból vettük az adatokat.

Három fővárosi és két nagyobb vidéki színházat megnézve az látszik, hogy jelentős a különbség. Ha mondjuk a Katona minden egyéb feltétel változatlansága mellett jegyáremelésből finanszírozná magát 2018-as szinten, akkor legalábbis meg kéne háromszoroznia az árait. 

Nyilván sokféle jegy- és bérletár van, de ez a jelenlegi, saccra átlagosan 4-6 ezer forintos árak helyett

Miskolcon egyenesen meg kéne tízszerezni az áraikat hasonló szinthez, ami 20-30 ezer forintos árakat hozna. A Radnótinak legalább meg kéne ötszöröznie a jegyárait, ami szintén 25 ezer körüli árakat hozna. Praktikusan egyébként valószínűleg ezeknél érezhetően magasabbat, mivel a fogyasztók nem passzívan szenvednék el az áremelést, hanem kevesebben járnának színházba.  

Ettől persze még nem ördögtől való, hogy legyenek olyan fogyasztók, akik tényleg ilyesmi árakkal találkozzanak, ha színházba mennének, érdemes a támogatási rendszer finomításán gondolkozni. A leggazdagabbak színházjegyének állami támogatása például tényleg nem biztos, hogy a lehető legjobban elköltött pénz. De az is látszik, hogy az állami támogatások hirtelen lecsapása azonnal tönk szélére sodorná a nagy színházainkat, még akkor is, ha holnaptól őrülten felpörgetnék a piaci bevételeiket.