Eddig nem látott képek Budapest ostromáról

2020.02.15. 23:17

Egy milliós nagyváros esetében azt gondolnánk, hogy nem nehéz fényképfelvételeket találni a település legfontosabb eseményeiről. Budapest ostromára azonban ez egyáltalán nem áll. Ahhoz képest, hogy a várost nem evakuálták és több ezer fényképezőgép-tulajdonos maradt az ostromgyűrűben, a harcok alatt készített felvételek száma rendkívül csekély. Ezt nem magyarázza az sem, hogy a fényképezés nem volt veszélyek nélküli tevékenység, annál is kevésbé, mert zárt helyen készült fotókból is csak alig lelhetőek fel példányok.

Katonai jellegű felvételeket a védők oldaláról is készítettek magánszemélyek, de ebből az anyagból csak Pintér Béla légvédelmi tüzér hadnagy néhány felvétele ismert. A budapesti magyar haditudósítók 1944. december 24. előtt készített felvételeiből is alig maradt valami, későbbi felvétel pedig egyáltalán nem ismert, holott biztos, hogy haditudósítók maradtak az ostromgyűrűben. Német haditudósítók szintén dolgoztak Budapesten: Hans Keimling és Ferdinand Fritsch felvételei ismertek az 1944 decemberi időszakban. Egyikük még 1944. december 24-25 között is fotózott – ezt onnan lehet tudni, hogy a fényképein az Új Szent János Kórház felé igyekvő, páncélöklökkel felszerelt SS-katonák láthatóak, és egy ilyen képet karácsony előtt nem készíthetett volna. Az utolsó német haditudósítói felvételek dátumozása 1945 január, de könnyen lehet, hogy a képek valójában még decemberben készültek.

Jelenlegi ismereteink szerint Keimling és Fritsch közül csak egyikük maradt a katlanban, de ő is repülőgépen távozhatott az ostromgyűrűből, ennek köszönhetően jelenhettek meg képei a korabeli sajtóban. A szlovén Jelenkortörténeti Múzeum Fényképtára elképesztő mennyiségű, 1944-1945 között Magyarországon készült német haditudósító fotót őriz, azonban ezek a legutóbbi időkig egy jogvita miatt nem voltak kutathatóak. Amennyiben kutathatóvá válnak majd, akkor az a mostanihoz hasonló áttörést fog jelenteni a háború képi ábrázolásában.

Ezzel a minimális képanyaggal szemben viszont a szovjet hadsereg hihetetlen alapossággal rögzítette az elfoglalt nagyváros részleteit. Erre "minőségbiztosítási okból" volt szükség: az egyes alakulatok fegyverzetük hatékonyságát vagy támadásaik eredményeit illusztrálták fényképekkel. Különösen gazdagon dokumentáltak általában a nehéztüzérség és a csatarepülők, illetve bombázók hadinaplói. Külön fényképezés tárgyát képezte az elfoglalt zsákmányfegyverzet. Harckocsik esetében mindennek az is jelentőséget adott, hogy a zsákmányolt járműveken jól lehetett tanulmányozni a saját páncéltörő fegyverek hatékonyságát. Ezért a harckocsik és rohamlövegek esetében a fényképezést a járművekre festett számokkal is kiegészítették.

Több mint furcsa, hogy ebből az elképesztően gazdag fényképanyagból 1990 előtt szinte semmi sem került magyar közgyűjteményekhez. Ez azért is érdekes, mert a Budapest ostromáról forgatott szovjet filmhíradóban a végén látható stáblista szerint nem kevesebb, mint 40 személy vett részt. Ők pedig nem csak filmeket, hanem fényképfelvételeket is készítettek.

Jelenlegi ismereteink alapján elmondható, hogy Budapest szinte minden fontosabb középületének elfoglalását dokumentálták térképpel és fényképekkel. Fontos különbség a német-magyar és a szovjet hadsereg között, hogy míg előbbiben a tiszteknek (vagy akár a katonáknak is) lehetett magántulajdonban fényképezőgépe – sőt a németeknél több példa van arra is, hogy magáncéllal mozgófilmezett valaki a fronton, adott esetben színes anyagra dolgozva – addig hasonló a szovjet katonák esetében nem volt elképzelhető. Egy fényképezőgép birtoklása elég gyorsan minősülhetett kémkedési kísérletnek, és a Vörös Hadsereg egyébként sem egy jóléti fogyasztói társadalom intézménye volt, amelyben megengedhető lett volna az effajta luxus. Így azok a típusú felvételek, amelyek pl. Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart című megrázó munkáját illusztrálják, szovjet katonák esetében sokkal ritkábban lelhetőek fel.

A legtöbb szovjet katonákkal kapcsolatos magyar vonatkozású fotó eddig vagy műtermi vagy már békés, megszállói körülmények között készült. Ezt a hiányt a nemrégiben kutathatóvá vált, hivatalos célokra készült szovjet fényképanyag messzemenően pótolni tudja. A Fortepan nemrégiben egy több száz darabos kollekciót kapott olyan felvételekről, amelyek eredetije minden bizonnyal a podolszki katonai levéltárban található.

Bizonyos képek azonban már korábban is előkerültek. Kb. egy évtizede adományoztam a Fortepannak azokat a felvételeket, amelyeket eredetileg egy interjúalanyom, az 1944-ben karpaszományos katonaként bevetett Botos Lajos kapott. Botos az 1950-es évektől a Földművelésügyi Minisztérium dolgozója volt és egy alkalommal Krasznodarba kellett látogatnia, ahol egy kísérőt osztottak be hozzá. Összebarátkoztak és orosz partnere hazaérkezése után postán (!) egy csomag budapesti ostromfelvétellel lepte meg. Ebből a kollekcióból most csak egyet, a Friedrich Scheer sírját ábrázoló képet szerepeltetem. Ez a kis történet is arra utal, hogy az egykori Szovjetunió területén, illetve Oroszországban bizonyára ma is sok helyen lappanganak Budapesttel illetve Magyarországgal kapcsolatos felvételek. Csak remélni lehet, hogy ezek a képek, amelyek már 75 éve nem kellene, hogy hadititkot jelentsenek, előbb után magyar közgyűjtemények részeivé is válhatnak.

Köszönet Kelecsényi Kristófnak és Pálfi György Simonnak a képek azonosításához adott nagylelkű segítségéért.