Óriás söröskorsót rajzol az esőbe az este

fortepan 15211
2018.07.07. 10:54

Fák, tetők, kémények fölé fémvázak emelik
a csönd állatfényvirágait,
az éj pillanat-lényeit,
elektromosság-szörnyeit.
[...]

És piros, sárga, zöld
fényvonalakkal
óriás söröskorsót
rajzol az esőbe az este.

Megszületik az elmúlásba esve.
Aranykorsóban aranysör pezseg,
aranykorsó okád villany-fürtöket.
Csurog a nyálkás kövezetre a foszforhab,
villanyfoszfor.

– többek között így ír az Oktogon neonreklámjairól Juhász Ferenc nagyszerű versében ( Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb ). Az 1956-os forradalom utáni elkeseredett, majd a helyzetbe egyre jobban beletörődő hangulatot hátborzongató érzékletességgel ábrázoló, hipnotikus vers vibráló színekkel festi le a neonszocializmus világát, azt a korszakot, amiben minden korábbinál több neonreklám árasztotta fényét a főváros utcáin. A neonok persze nem a kommunista, szocialista tervgazdaság találmányai, a budapesti éjszakákat bevilágító fényreklámok az I. és II. világháború között élték első virágkorukat, de tény, hogy a puha diktatúrának köszönhetjük a legszebb, legszínesebb korszakát Budapestnek. 


Az Oktogon, mint a főváros egyik legfontosabb tere mindig is hű lenyomata volt az adott kor politikai-gazdasági viszonyainak. A tér nevében is gyakran változott: a XIX. században még Nyolcszög tér, a XX. század elején Oktogon, 1936-45 között Mussolini tér, 1945-50 között ismét Oktogon, 1950-90-ig November 7. tér, majd 1990 óta ismét Oktogon. Ezzel párhuzamosan nemcsak a neve, de a tér arca is folyamatosan változott, a neonreklámok állandó cserélődését mutatják be a Fortepan alábbi képei.