Néhány kocka borította a bilit, amitől az internet maga lett a pokol

Az internet, de főként a közösségi média térnyerése óta az egykor elképesztő innovációnak számító platformokat mára sokkal inkább egy mérgező és bántalmazó közegnek írják le. Ebben pedig részben minden bizonnyal igazuk is van a kritizálóknak, az online térben ugyanis sok esetben korlátlanul terjed a gyűlöletbeszéd, amelyet az algoritmusok csak tovább erősítenek, hiszen céljuk az elköteleződés fokozása, és ehhez a megosztó, felháborodást keltő tartalmak bizonyulnak a leghatékonyabb eszköznek. Emellett az álhírek és a félretájékoztatás szintén olyan sebességgel terjednek a közösségi médiában, amiket szinte lehetetlen megfékezni. Mindezt ráadásul tovább súlyosbítja, hogy a rosszindulatú szereplők tudatosan manipulálják a rendszert, torzítva a valóságot és mélyítve az egyébként is kritikus szinten lévő társadalmi és politikai megosztottságot.

Ez a jelenség persze nem új keletű. Akik több mint egy évtizeddel ezelőtt is figyelemmel kísérték az internet bizonyos szegleteit, már akkor láthatták ennek előjeleit. A jelenség előfutára a Gamergate néven elhíresült online zaklatási kampány volt, amely során már szinte minden olyan megvalósult, ami miatt ma kifejezetten károsnak tartják a közösségi oldalakat. A Gamergate-botrány volt az egyik első bizonyíték arra, hogy az interneten zajló események nem maradnak következmények nélkül, és hogy egy kis csoport, amely jól érti a közösségi oldalak működését, képes azt saját céljai érdekében használni mások manipulálására. Azok, akik közvetlenül megtapasztalták a Gamergate során zajló zaklatást, már akkor figyelmeztettek, hogy ha ezeket a jelenségeket nem vesszük komolyan, akkor az azok alapjául szolgáló viselkedési minták tovább fognak terjedni, és sokkal szélesebb társadalmi hatásuk lesz – ezt pedig több mint tíz év távlatában már a saját bőrünkön is érzékelhetjük. 

Az azóta eltelt években számos szakértő és megfigyelő arra a következtetésre jutott, hogy azok a közösségi oldalak, amelyeken a zaklatási kampány zajlott, nem tettek eleget a toxikus tartalmak és az online zaklatás visszaszorításáért. Ráadásul a szakértők szerint a politikai döntéshozók, a hagyományos média és a közvélemény nagy része sem ismerte fel, hogy ez az eset nem csupán a videójáték-ipart érintette, hanem egy sokkal átfogóbb kulturális és politikai jelenség előhírnöke is volt. De mi volt az a Gamergate-botrány?

A Gamergate nyitott bejáratot a pokolba

2014. augusztus 16-án egy 24 éves programozó egy hosszú, több mint 9000 szavas bejegyzést tett közzé az interneten, amelyben részletesen beszámolt a videójáték-fejlesztő Zoe Quinn-nel való szakításáról. Az írás tartalmazta a kettőjük között zajlott privát üzenetváltások képernyőfotóit, és több vádat is megfogalmazott Quinn ellen. Az egyik legsúlyosabb vádja szerint

Az állítása azonban – mint az hamar kiderült – valójában teljesen alaptalan volt. Az említett újságíró ugyanis soha nem írt kritikát Quinn játékairól, és a Kotaku vezetősége sem talált semmilyen bizonyítékot arra, hogy az újságíró visszaélt volna a pozíciójával – idézi fel a történteket a CNN. 

A bejegyzés a bizonyítékok hiánya ellenére gyorsan felkeltette az internet akkori egyik legismertebb – és legtoxikusabb – közösségének tartott, 4chan nevű fórum felhasználóinak figyelmét. Kezdetben az ügyet csupán személyes bosszúként kezelték, de hamarosan egy méretes zaklatási kampánnyá nőtte ki magát, amely a szubkulturális portál után hamar átterjedt a mainstream közösségi oldalakra is. Az eset ráadásul odáig fajult, hogy az internetes cicaharc során a résztvevők halálos fenyegetéseket küldtek nemcsak Quinnnek, hanem más, a videójáték-iparban dolgozó nőknek is, például Anita Sarkeesian feminista videójáték-kritikusnak, valamint Brianna Wu fejlesztőnek.

A fenyegetések mellett az áldozatok személyes adatait is kiszivárogtatták az internetre, aminek következtében az érintettek személyes biztonsága komoly veszélybe került. Emellett a kampányban részt vevők célzottan nyomást gyakoroltak azon cégekre, amelyek hirdetéseket vásároltak olyan videójátékos oldalakon, amiket túl progresszívnak vagy ellenségesnek tartottak. A Gamergate támogatói emiatt

Mindezt tovább tetézte, hogy a videójáték-ipart sokáig a férfiak dominálták, és amikor ezt a kizárólagosságot megkérdőjelezték – például a női fejlesztők vagy feminista kritikusok –, egyesek ezt a saját identitásuk elleni támadásként élték meg.

Átalakította a közösségi médiát

Idővel a valótlan állítások helyét persze átvette más, hasonlóan gyorsan terjedő pletyka a közösségi térben, a jelenség azonban annak lecsengése után is velünk maradt. A Gamergate egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az online zaklatás és a dezinformáció milyen hatékonyan kihasználhatja a közösségi médiaplatformok működését. A résztvevők ügyesen manipulálták a Twitter algoritmusait, hogy üzeneteiket felerősítsék és minél több emberhez eljuttassák.

A támadók például szisztematikusan elárasztották egyes felhasználók bejegyzéseit és üzeneteit gyűlölködő kommentekkel, hogy megfélemlítsék őket. Emellett

Egyik leghíresebb példája ennek a #NotYourShield-kampány volt, amely elméletileg azoknak a nőknek és kisebbségekhez tartozó játékosoknak a hangját akarta felerősíteni, akik úgy érezték, hogy a feministák tévesen beszélnek az ő nevükben. Később azonban kiszivárgott, hogy ezt a kampányt is csupán egy maroknyi 4chan-felhasználó találta ki, és sok olyan fiókot, amely ezzel a hashtaggel posztolt, valójában hamis identitással hoztak létre, hogy a mozgalmat hitelesebbnek tüntessék fel. A Gamergate így sikeresen demonstrálta, hogy a közösségi média eszközeit nemcsak demokratikus aktivizmusra lehet használni, hanem káoszkeltésre és célzott online támadásokra is – elég csak a temérdek kamuprofilra gondolni, amelyek gyakorta reagálnak politikusok bejegyzéseire vagy osztják tovább az adott üzeneteket. 

Bár a botrány eredetileg a videójáték-ipar körül zajlott, hatása messze túlmutatott azon. A kampány számos fiatal, elégedetlen férfit aktivizált politikailag, és ez a radikalizálódás egyre inkább összeért a szélsőjobboldali mozgalmakkal. Többek között Steve Bannon, Donald Trump egykori főstratégája is felismerte ebben a lehetőséget, és rámutatott, hogy ezek a közösségek politikailag mozgósíthatók. A Gamergate eszköztára azóta visszaköszönt olyan mozgalmakban, mint a Pizzagate és a QAnon, valamint a szakértők szerint kulcsszerepet játszott a Capitolium 2021-es ostromában is. Ami 2014-ben csupán egy internetes zaklatási kampánynak tűnt, mára a digitális világ egyik legpusztítóbb online eszközévé nőtte ki magát – hiszen hiába nem minden az, aminek látszik, ha sokan állítják ugyanazt, hajlamosabbak vagyunk elhinni, hogy igaz lehet.

(Borítókép: Westend61 / Getty Images)