Lebontottak egy nagy szállodát a Normafánál, de mi legyen a helyén?

sport hotel bontasa09
2020.04.07. 04:45

A Normafára hétvégén nem tanácsos felmenni a tömeg és a járványveszély miatt, de ha egy csendes hétköznap délutánon végigsétálunk a Jánoshegy felé vezető ösvényen a hegygerincen, meglepő látvány tárul a szemünk elé. Ahogy az út a Vasas síház után bekanyarodik az erdőbe, jobb felől szokatlanul tágas lett a tér, és a szórványos fák között lelátni a városra: eltűnt a Budai Sport Hotel behemót tömbje, amely eltakarta a kilátást. A faragott székelykapu a felirattal még a helyén van, és látszik mögötte a hatalmas törmelékhalom is, ami az egykori szállodából megmaradt. A bontás még tart, de a látvány máris előnyére változott.

Az épület miatt eddig nem igazán lehetett érzékelni, hogy ez egy kisebb magaslat, nagyjából félúton a Normafa és a Libegő felső állomása között, a Hármaskút-tetőnek nevezett hegy alsó kiemelkedése, aminek egykor saját neve is volt:

ez a Disznófői-hegytető,

amely az aljában fakadó, nevezetes Disznófő-forrásról kapta a nevét (a forrás a végpusztulás szélén álló, romos Disznófő fogadó telkén található). A név azonban évtizedek óta feledésbe merült, mint ahogy a kerítéssel lezárt területre sem lehetett régóta belépni. Ez azonban most megváltozhat.

A XII. kerületi önkormányzat Normafa-projektjét az elmúlt hónapokban erős kritikák érték az új nagyparkoló fakivágásokkal járó építése miatt, ezzel a problémával az Index is többször foglalkozott. A Normafa kapujának nevezett, túlméretezett látogatóközpont, valamint a sípályák tervezett hóágyúzása is nagyon komoly aggályokat vet fel természetvédelmi szempontból. De kétségtelenül történnek jó dolgok is a főváros legnépszerűbb kirándulóhelyén, mint például az üresen álló Hotel Olimpia lebontása és helyének parkosítása, a Jánoshegyi út megújítása és a Síház melletti autóbuszforduló és a parkoló felszámolása is jót tesz majd a területnek. 

A zöldterületi nyereséget tekintve a Sport Hotel eltüntetése ezeknél sokkal nagyobb léptékű beavatkozás (számokban: a Hotel Olimpia helyén kialakított új Eötvös Loránd park 6000 nm2-es, a parkoló áthelyezésével 1500 nm2 szabadul fel, a buszforduló helyén 1960 nm2, ehhez képest a Sport Hotel helyén körülbelül 3380 nm2 szabadítható fel, a lekerített telekterület viszont tényleg hatalmas, 44 980 nm2). Maga a bontás is nagy léptékű munka, az épületből 78 tonna hulladék került ki, el kellett végezni az azbesztmentesítést, és 5180 köbméter törmeléket kell az erdőből kitermelni. Az adatoknál lényegesebb, hogy az 1988-ban felhúzott Budai Sport Hotel egy olyan korszak megkésett, utolsó épülete volt, amely az egyébként már akkor is régóta védett Budai Tájvédelmi Körzetet feldarabolható, szétbetonozható fejlesztési területnek tekintette.

Nagyon sokáig nyitott kérdés volt, hogy mi legyen a hotel sorsa, sőt, ha felütjük az önkormányzat által 2015-ben készíttetett megvalósíthatósági tanulmányt, abban még azt a javaslatot találjuk, hogy legyen a Sport Hotel egy felújítás után erdei sport- és rekreációs központ, ahova sportklubokat, sporttáborokat szerveznek. Ebben a tanulmányban olvashatjuk az éppen végnapjait élő, háromcsillagos szálloda leírását is:

a létesítményben összesen 60 db 2-, 3-, illetve 4-ágyas szoba és apartman található. Szolgáltatásai: 400 férőhelyes bálterem, 120 férőhelyes konferenciaterem, 40 férőhelyes tárgyaló, finn szauna merülőmedencével, szolárium, fitneszterem, kültéri medencék, sportolási lehetőségek (tenisz, darts, asztalitenisz), 150 férőhelyes étterem. A kétágyas szoba ára reggelivel 13.000 Ft szezonon kívül, 15.600 Ft szezonban.

A Budai Sport Hotel akkor már nagyon alacsony kihasználtsággal működött, szinte csak csoportokat fogadott – ez volt az az időszak, amikor japán turistacsoportokat lehetett látni gurulós bőröndöt húzva a Jánoshegyi úton, tanácstalan arckifejezéssel, hogy mégis hol lehet a szállásuk itt az erdő közepén. Az ingatlan mindvégig állami tulajdonban maradt, szerencsére nem privatizálták el, de a szállodát magáncégek működtették bérlőként, rendezetlen jogviszonyok között. Ezért sem költöttek rá, megmaradt a 90-es évek évek világát őrző ízléstelen időkapszulának, de a Normafán egyébként sem lehet manapság nyereségesen szállodát fenntartani, nem véletlenül üresedett meg az Olimpia, áll továbbra is üresen egy másik szocialista monstrum, a Hotel Sunlight, az egykori Hotel Agro pedig idősek otthona lett. 

Valahol nem meglepő, hogy a megvalósíthatósági tanulmány készítői a hasznosításban gondolkodtak, mivel Magyarországon gyakorlatilag példátlan, hogy egy alig 30 éves, elavult, de azért alapvetően nem végzetesen leromlott állapotú épületkomplexumot lebontsanak – és a helyét visszaadják a természetnek. Mert remélhetőleg ez fog történni a Sport Hotel telkével. A döntéshez vezető gondolkodási folyamatról Pokorni Zoltán polgármester az Indexnek azt mondta, azt kellett felismerniük, hotelként vagy kollégiumként hasznosítva az intézmény rendszeres autóforgalmat vonzana az elmúlt években lezárt Jánoshegyi útra, felhúzná a gépkocsi-közlekedést egészen a védett terület közepéig, és ezáltal

értelmetlenné tenné a forgalom kiszorítására tett eddigi intézkedéseket.

Felmerült még, hogy idehoznák a népszerű Láthatatlan Kiállítást, és erről tárgyaltak is a szervezőkkel, de végül ez sem látszott reálisnak. És amikor a Magyar Turisztikai Ügynökség felvetette, hogy támogatnák egy lombkoronasétány megépítését a Normafán, természetes végpontként kínálkozott a Budai Sport Hotel helye, mivel innen szép kilátás nyílik a városra, az idevezető úton vannak olyan terebélyes, öreg fák, amik nélkül egy ilyen látványosságnak nincs értelme, és a volt szálloda helyén fakivágás nélkül elhelyezhető a lombkoronasétány fel- és lejáróját alkotó, toronyszerű faszerkezet. Ugyanakkor több nyomvonalat is megvizsgáltak, és végleges döntés nem született, ráadásul azt sem lehet tudni, hogy a járvány utáni helyzetben egyáltalán lesz-e erre pénz. A bontást viszont most elvégzik.

A lombkoronasétány tervét civil oldalról egyébként sok kritika érte, bírálói aggódnak amiatt, hogy további turistaforgalmat vonz az egyébként is túlterhelt Normafára, és hogy nem lehet az erdő, az élőhelyek súlyos sérülése nélkül elhelyezni a magasban kanyargó, nagy szerkezetet, ráadásul az ágak közt sétáló emberek jelenléte is állandó zavarást is jelent. Mások azt mondják, ha már ilyesmit akarnak építeni, annak pont nem a hegygerincen lenne a legjobb helye, ahol a legtöbben mozognak, hanem mondjuk a jelenleg kihalt Széchenyi-hegyen vagy a Sötétvágás területén, mivel így lehetne jobban széthúzni a turistaforgalmat.

Ezt a vitát érdemes lefolytatni, de jó, ha nem takarja el azt a kérdést, hogy mi legyen ezzel a közel 45 ezer négyzetméterrel, amit most visszakaphat a tájvédelmi körzet. A szálloda elbontása ugyanis önmagában nem elég, akár lesz lombkoronasétány, akár nem, arról kellene gondoskodni, hogy ezen a degradált, tönkretett területen tájrehabilitáció történjen. Itt nem egy újabb parkot kellene építeni, és nem is elég sorsára hagyni a területet:

vissza kellene állítani a természeteshez közelítő állapotba a Disznófői-hegytetőt és a Virányosi rétet.

Ennek a bontás megnyitotta a lehetőségét.

A Sport Hotel telkét az erdőből hasították ki, és a természetes növényzet sok helyen meg is maradt, bükkök, gyertyánok, tölgyek foltjai jelzik a megóvandó értékeket. A szálloda és a hozzá kapcsolódó létesítmények azonban a terület más részeit teljesen tönkretették. A telek némi leegyszerűsítéssel egy közel lapos fennsíkból, magából a hegytetőből áll, ami meredek lejtővel szakad le kelet (vagyis a Duna) felé. A telek legalább kétharmada erre a mélyebb alsó részre esik, ahol teniszpályákat helyeztek el, illetve a hotel alagsora garázsok, tárolóhelyiségek sorával vágódik bele a hegyoldalba. Ez az alsó terepszint egy magasságban van az idillikusan szép Szaniszló-réttel és az Anna-rét aljával, sőt innen nyílt is egy kerítéskapu a Szaniszló rét szélén burjánzó magoncerdő mögött. Egy-két éve még az volt a terv, hogy ezeket a tárolóhelyiségeket alakítják át a sípályát karbantartó ratrakok garázsává, a teniszpályák platója alá pedig elrejtik a hóágyúzáshoz szükséges víztározót. Aztán ezek a tervezett funkciók mind átkerültek az új Normafa kapuja fogadóépületbe (ami ezért lett ilyen böhöm nagy), de a tárolókat most sem akarják elbontani, ezekben lenne a Szaniszló-rétre tervezett sífutó- és szánkópálya gépezete. Félretéve azt, hogy az egész hóágyúzás nagyon-nagyon vitatható ötlet, a tárolósort valószínűleg egyszerűen fizikailag nem lehet elbontani, mert leszakad a hegyoldal – a hotelből ennyi mindenképpen megmarad.

Ez a tereplépcső valójában egyre növekvő magasságban és egyre meredekebb oldallal végighúzódik a rétesestől egészen a Libegő vonaláig. A tetején, a hegygerincen nemcsak az út fut végig, hanem egykor itt húzódott Budapest és Budakeszi határa is, a Jánoshegyi úttól balra eső területet, a Budakeszierdőt csak 1893-ban vette meg a főváros (hogy megóvja a fakitermeléstől). Az egykori határt végig kőből faragott, számozott határkövek jelzik. A 223-as számú követ a Disznófői-hegytető tetején állították fel, és még ma is ott van a hotel kerítése mögött, szerencsésen megúszott minden viszontagságot. Az alsó terepszint viszont valaha ugyanolyan ligetes, festői kaszálórét volt, mint az Anna- és a Szaniszló-rét, sőt össze is kapcsolódott velük, a főváros 1944-es légi fotóin jól látszik, hogy ennek a rétfüzérnek a harmadik, utolsó eleméről van szó. Ezt nevezték valaha Virányosi rétnek.

A terület akkor kezdett átalakulni, amikor a Magyar Sí Szövetség felépítette a hegytető északi peremén az első, profi versenyekre is használható, 30 méter hosszú és 9 méter magas, faszerkezetű síugrósáncot. Ezt 1924. január 8-án adták át, majd egy héttel (és némi javítgatással később) már kétezer néző izgulta végig a szokatlan látványosságnak számító síugróversenyt:

A legfestőibb képet a fák közül kibukkanó síugrósánc és az alatta elhúzódó mély völgy alkotta. Akik a sánc tövében állottak, félve néztek fel a magasba és sehogysem akarták elhinni, hogy akadjanak vakmerő versenyzők, akik meg merik kockáztatni a legalább harminc méter magasságból való leugrást

– tudósított Az Est.

A sánc azért került pont ide, mert a lejtő meredekebb volt, mint a szelíd Anna-rét, de a lábánál elterülő Virányosi rétet nyáron is szívesen használták rendezvényekre, kijártak ide a Munkás Torna Egylet sportszerető munkásfiataljai, a 30-as évek elején itt tartották a székely egyetemisták juniálisát. 1932 telén a Magyar Sí Szövetség 12 ezer pengős beruházással modern, vasvázas síugrósáncot épített Benedek Frigyes műegyetemi adjunktus tervei szerint, ez nagy földmozgatással járt. A következő években újabb, különböző méretű sáncok épültek, 1938-ban egy tanuló középsánc, 1950-ben egy új középsánc. Az 1955-ben megmagasított, nyáron műanyagborítással használhatóvá tett pályán 1971-ig nemzetközi versenyeket is tartottak, és a nagy sánc egészen az 1990-es évekig megvolt. A lebontása után a kifutó lejtőjén műanyag borítású síiskolát alakítottak ki gyerekeknek, ami egészen a Sport Hotel bezárásáig működött. Valószínűleg az 1955-ös átépítéshez köthető, hogy a sánc két oldalán terméskőből két kisebb épületet emeltek kilátóteraszokkal, amelyekről a nézők figyelhették az ugrásokat. Ezek már nincsenek meg, viszont egy kis terméskő épület, amely talán pénztár lehetett, megmaradt a hotel kertjében. Ezt talán érdemes lenne sporttörténeti emlékként megtartani (ha átvészeli a bontást).

A Disznófői-hegytető beépülése ettől a télisport-központtól függetlenül történt meg, amikor az 1948-as londoni olimpiára készülve létrehozták a szabadsághegyi edzőtábort, ahol a sportolók felkészülhettek a versenyre. Az edzőtábor az olimpia után is használatban maradt, és idővel állandó épületeket is felhúztak, 1971-ben például a müncheni olimpia előtt az ökölvívó keret vállalta, hogy egy új tornaterem kedvéért Papp László vezetésével kiirtja az erdő egy darabját, amit a fiúk edzésnek fogtak fel. Az 1988-ban az Iparterv építészei (Sylvester Ádám, Iványi László és Vértesi László) által tervezett, vöröstéglás Sport Hotel eredetileg ennek a már negyven éve működő olimpiai edzőtábornak az új változata volt. Az elhúzódó (presztízs)beruházás teljesen csak a rendszerváltás után, 1992-re készült el, és mindössze néhány évig működött, mivel 2000. decemberében a Budai Edzőtábor és Sportrekreációs Központot miniszteri rendelettel megszüntették.

A terület történetét azért érdemes ismerni, mert ebből következik az is,

milyen elvek mentén lehetne azt a tájsebet, amit ez a felhagyott hotel jelent, eltüntetni.

A Normafa egész területére jellemző, hogy a rétek, nyílt területek évtizedek óta visszaszorulóban vannak. Ez a folyamat felgyorsult azóta, hogy a sípályák nagy részét felhagyták, és nyilvánvaló, hogy a legtöbb helyen legfeljebb a mostani állapot stabilizálása lehet a cél. A Sport Hotel telkének alsó részén azonban a növényzet degradált állapota, a rengeteg gyomfa és cserjés terület, a felhagyott teniszpályák és a gyereksípálya foltja lehetőséget kínál arra, hogy a Szaniszló-réthez hasonló nyitott, ligetes területet hozzanak létre, tulajdonképpen helyreállítva a 20. század közepéig fennálló állapotot, és egyben megszüntetve a Szaniszló-rét "zsákutca" jellegét. Egy ilyen beavatkozás nemcsak természetvédelmi szempontból lenne kedvező, hanem a piknikezésre, szalonnasütésre alkalmas területeket is bővítené, amire nyilvánvalóan nagy szükség lenne.

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.