Orbán Viktor tapasztalt, ledolgozta a hátrányát, és most nincs vetélytársa

60 éves lett Orbán Viktor, több mint 30 éve van a politikában, az 1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde országszerte ismertté tette, 2010 óta az ország miniszterelnöke, előtte 1998 és 2002 között is kormányon volt. Elemzőkkel beszélgettünk arról, hogy miben különbözik, illetve miben hasonlít az 1989-es és a mostani Orbán Viktor, melyek a legjelentősebb fordulatok a politikai életútjában, melyek a legerősebb jellemzői politikai karakterének.

„Az itt és mostban van”

„Orbán Viktort és általában a politikusokat gyakran szokás úgy vizsgálni, hogy a sorsfordító pillanatokat vagy a töréspontokat keresik politikai pályájukban” – jelentette ki Böcskei Balázs az Indexnek. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója szerint legalább ennyire érdemes azonban megnézni, hogy az 1989 és a 2023 közötti Orbán Viktorban mi a folytonos, mi az örök, továbbá milyen állandóságok jellemzik politikai gondolkodását az elmúlt évtizedeket tekintve.

Böcskei Balázs a folytonosság felől vizsgálva három kifejezésben foglalta össze Orbán Viktor politikai karakterét, amelyek valójában minden politikusi cselekvés alapjai, de ezek érvényesítésében Orbán kifejezetten kiemelkedik:

E háromnak feltétele a saját erőforrásokkal való bírás, melyek aztán újabb erőforrás-termelés felé mutatnak. Előbbiek lehetnek gazdasági erőforrások és a közösség, mint erőforrás. Másképpen fogalmazva, egy politikus szuverén legyen saját stratégiájában, a döntéseinek szempontjait ne kifejezetten vagy akár dominánsan külső elvárásokra, hanem saját erőforrásokra támaszkodva hozhassa – tette hozzá Böcskei Balázs.

A politológus szerint előbbiek mentén vezethető le az, ahogyan Orbán Viktor átpozicionálta a konzervatív liberalizmust képviselő Fideszt egy erőteljes jobboldaliságba, vagy ahogy felismerte, hogy a jobboldalnak blokkosodnia kell. Orbán Viktor mindkettővel egy olyan közösséget, mint erőforrást teremtett, amely a mai napig erős identitást, továbbá szélesedő választói és gazdasági hátországot ad a magyar politikai jobboldalnak. Az említett pontokból érthető meg az is, hogy már 2010 előtt miért és hogyan alakított ki párhuzamos intézményi struktúrákat. Böcskei Balázs szerint Orbán Viktor akkor még intézményteremtő volt, 2010 után intézményeket elfoglalóvá is vált, ezzel saját politikai gondolkodásának logikáját szélesített ki az állami működésre is.

Az IDEA Intézet kutatási igazgatója a cselekvésközpontúságot is az orbáni gondolkodás egyik ismérvének nevezte. Ezzel kapcsolatban kifejtette, Orbán Viktor esetében kevésbé beszélhetünk egy intézményelvű politikusról, számára a szabályoknak, a törvényeknek, az intézményeknek és a struktúráknak csak viszonylagos állandóságuk van, mégpedig annyiban, hogy azok aktuális státusza mindig a többség politikai teremtését szolgálják.

Nagyon sajátos az orbáni gondolkodásban, hogy bár nem egy morális vagy etikai intenciókat negligáló politikus, hiszen nagyon is van véleménye a »kik vagyunk« vagy a »hogyan éljünk« kérdéseire, továbbá érvényesíti is válaszait a szakpolitikák szintjén is, de mindenkori politikai cselekvésének az origója, politikai gondolkodásának lényege a lehetőség szerint antiliberális értékek mentén történő többségteremtés. Ha ez utóbbit kockáztatja, hogy az értékek dominálnának a többségi gondolkodás felett, akkor előbbieket el is tudja engedni, lásd a vasárnapi boltzár felvetése

– fogalmazott Böcskei Balázs. Ebből a politológus szerint az is következik, hogy nem feltétlenül ragaszkodik következetesen gazdasági vagy a társadalompolitikai iskolákhoz, sokkal inkább „az itt és mostban” van. Ami például a közpolitikai folyamatok során kívülről inkonzisztens döntések láncolatának tűnhet, az az orbáni logika felől nézve a társadalmi többség menedzselése, politikusabban fogalmazva, „kormányzása”.

Korszak helyett rezsim?

Nem kérdés szerinte, hogy az orbáni politika nyomot fog hagyni a magyar politikatörténetben. Böcskei Balázs kifejtette, hogy 2010 után egy rezsimváltás zajlott le, ahogyan azt Körösényi András „A magyar demokrácia három szakasza és az Orbán-rezsim” című tanulmányában 2015-ben szemléltette is. E szerint a politikai rendszer tartalmi és formális értelemben is megváltozott. Az azt követő időszak, a négyszer egymást követő választási győzelem egyértelművé tette, hogy ha a győzelmek egymásutániságát nézzük, akkor lehet Orbán-korszakról beszélni. Különösen úgy, hogy

Ugyanakkor a korszak nem csak a politikai idő kérdése, ezért célszerűbb lehet Orbán-rezsimről értekezni. A politológus szerint a korszak kifejezés ugyanis nemcsak a győzelmek egymásutániságát jelenti, hanem más értelmezésben a széles társadalmi elismerést is feltételezi. Ez a szélesség pedig Orbán Viktor esetében a teljes választókorú népességet tekintve a társadalom egyharmada.

A szembenállást tekintve Böcskei Balázs szerint széles azon szigetszerűen létező és egymáshoz lazán kapcsolódó társadalmi csoportok köre is, amelyek más politikai időben és térben mozognak, mint az orbáni. És bár a jelenlegi korszakjelleggel szemben politikailag vázlatosan fel tudnak mutatni alternatív politikai gondolkodást, de nincsenek megszervezve.

Az IDEA Intézet kutatási igazgatója arról is beszélt, hogy az Orbán-rezsim jó darabig túl fogja élni Orbán Viktor ma egyelőre csak elképzelhető, de forgatókönyv-szerűen még kevéssé realizálható bukását is, hiszen mind a politikai gondolkodásban, mind pedig a társadalmi és gazdasági struktúrában olyan jelentős változtatásokat indított el és fogadtatott el, amelyek túlmutatnak személyén.

Böcskei Balázs két fontos sarokpontot emelt ki Orbán Viktor politikai életútjából, hozzátéve, bár nem láthatunk a cselekvő fejébe, de az MSZP–SZDSZ-koalíció létrejötte üzenetértékkel bírhatott a számára: az antikommunista SZDSZ és posztkommunista MSZP szövetség megalakulásával egyértelművé válhatott számára, hogy egyrészt az antikommunista törésvonal fennáll, de a sáv immáron máshol és máshogy húzódik, és ez más következtetésekkel is jár az erőforrások és azok megszervezésének kérdésére. Másrészt a magyar politika blokkosodni fog, így meg kell szervezni a magyar jobboldalt is. Mégpedig úgy, ahogyan azt MSZP, mint utódpárt tette, illetve kapta saját születésének körülményeivel, azaz a társadalom legkülönfélébb intézményeiben történő beágyazottsággal. Ha kormányra akar kerülni, úgy hasonló társadalomszervezői munkára van szüksége, mint amit az MSZP mélyített el, viszont utóbbi előnyének a ledolgozására egy ciklus eleve nem lehetett elég.

Orbán Viktor másik felismerésének tartja a politológus, hogy 2002-ben megalakította a polgári köröket. A 2002-es vereséget követően az a meggyőződés erősödhetett meg Orbán Viktorban, hogy nem elég az intézményi feltételeket megteremteni a magyar jobboldal számára, hanem a hagyományos politika terein kívül is meg kell szervezni a társadalmat, a „puhább színtereket” is be kell hálóznia, alternatív, nem pártos, de politikailag elkötelezett, „civil” társadalmat, és kevéssé formális, de mozgósítható közösségeket kell „teremteni”, hogy versenyképes tudjon lenni az ebben sokáig előtte járó magyar baloldallal szemben. Ezt a hátrányt ledolgozta, majd pedig ezeket a politikai köröket 2010 utáni intézményesítette és kvázi az állam részévé tette. Ezzel pedig szüntelenül termeli újra az erőforrásokat is, azaz az önrendelkezés, az autonómia és a saját szabályok követésének rendszerét – mondta Böcskei Balázs.

Miért nincs vetélytársa?

G. Fodor Gábor szerint nemcsak az lehet kérdés, hogy miben különbözik egymástól a 1989-es és a 2023-as Orbán Viktor, hanem az is, hogy miben azonos. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója hozzátette: értelemszerűen sok mindenben különbözik, de a miniszterelnök pályafutására is igaz, hogy minden egyes nap, amit eltöltött a politikában, az tapasztalatokat jelentett a számára.

„Tehát nyilvánvalóan rengeteg tapasztalattal lett gazdagabb, nyilván keserű tapasztalatokkal is, meg olyan tapasztalatokkal is, amelyekből a megfelelő és helyes következtetéseket vonta le arra nézve, hogy hogyan lehet politikailag sikeres” – fogalmazott a politológus az Indexnek.

Orbán Viktor fontosabb jellemzőjének azonban azt tartja, hogy a miniszterelnököt az elkötelezettség hajtja. G. Fodor Gábor elmondta: elemzői műsorokban rendszeresen találkozik azzal a véleménnyel, hogy Orbán Viktor liberális volt, majd aztán más fordulatot vett. De a politológus szerint a liberális pozíció a rendszerváltás idején nem azt jelentette, mint ahogy ma értjük, hanem az elnyomás elleni küzdelmet a szabadság jegyében. Orbán Viktor ez irányú elkötelezettségét konstansnak nevezte, vagyis ebből a szempontból nem változott meg.

G. Fodor Gábor azt mondta: ha végigvesszük az Orbán Viktor által vívott harcokat az elmúlt évtizedből, akkor látható, hogy ugyanez az igazságért való elköteleződés hatja át, „vagyunk mi magyarok, akik gondolunk valamit az igazunkról, de a nagyok és a hatalmasok mindig megpróbálják ezt elnyomni”.

Amikor azt mondja magáról Orbán Viktor, hogy ő egy szabadságharcos, akkor az nem egy üres kijelentés, nem a politikai retorikának egy eleme, hanem ezt komolyan gondolja magáról, és komolyan gondolhatja is

– fejtette ki a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója.

A 2023-as Orbán Viktor abban más, mint az 1989-es, hogy megértette: nem elég az igazság.

Az igazság nem ér semmit, ha nem tudsz mögé többséget állítani. Kell az ügy, az elköteleződés, de a demokratikus politika keretei között erőt kell mögé tenni. Ez a politika művészete

– vélekedett G. Fodor Gábor. Ehhez kapcsolódóan kifejtette, hogy elköteleződés nélkül a politika üres, és ha csak nagy, lánglelkületű eszmék vannak, de nincs mögöttük erő, társadalmi és politikai többség, akkor az egészből nem lesz semmi, a politikai vállalkozás hiábavaló lesz.

Arra is kitért, hogy azért tudunk ma Orbán Viktorról beszélni, és erről az Orbán Viktorról, mert szisztematikusan végrehajtotta azt az intellektuális munkát, hogy a tapasztalatokból nyert következtetéseket hasznosítani tudta. G. Fodor Gábor hangsúlyozta: a politikában az tud sikeres lenni, aki mindent át tud alakítani tapasztalati anyaggá. A politológus szerint Orbán Viktornak ebben nincs vetélytársa Magyarországon.

Ez az orbáni politika lényege

Az Indexnek adott tavalyi interjújában G. Fodor Gábor kifejtette: hiába megyünk bele rohamléptekkel a 21. századba, a digitalizáció és a közösségi média korszakába, a politikai tudás, a politikai képesség alapvető feltételei, illetve ismérvei nem változtak meg.

A politikának van egy állandó – vagy ha úgy tetszik, a 21. század felől nézve –, archaikus természete is, és ez egy összetett tudást jelent. Orbán Viktor bírja ezt a tudást

– jelentette ki a politológus.

Az Orbán-szabály című könyvének két évvel ezelőtti bemutatóján arról beszélt, hogy az Orbán-korszakban élünk, és ezt a miniszterelnök politikai ellenfelei is elismerik.

Olyan politikai tehetségről, képességről, teljesítményről van szó, amely korszak-meghatározó módon hagyja itt a nyomait. (...) Ebben előbb-utóbb konszenzus lesz, legfeljebb az előjelek kérdésében lesz vita

– fogalmazott G. Fodor Gábor.

Tavaly decemberben a XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában a 2022-es országgyűlési választás eredményét értékelve azt mondta: most teremtődtek meg a feltételei egy hosszú lélegzetű Orbán-korszaknak, még akkor is, ha egy súlyos külső kihívással, a háborúval néz szembe.

G. Fodor Gábor most úgy fogalmazott az Indexnek, hogy még erősebbé vált ez az állítása, az ellenzék ugyanis semmit sem tudott profitálni a háborús és az inflációs helyzetből az elmúlt egy évben. A politológus szerint ennek részben az a magyarázata, hogy az emberek elkezdtek berendezkedni az Orbán-korszakra, arra, hogy „ez így lesz, és így marad”. A Fidesz-szavazók természetesen örömmel és lelkesedéssel, akik pedig nem azok, alapvetően egy adottságnak tekintik, hogy Orbán Viktort nem fogják legyőzni, tette hozzá G. Fodor Gábor.

Nem ért egyet azokkal, akik személyi kultusz építéséről beszélnek, inkább úgy véli, hogy nincs kellő mélységben értékelve a politikai személyiség jelentősége. „Az, hogy itt tart ma a jobboldal, vagy, hogy az emberek berendezkednek egy Orbán-korszakra, nem ment volna Orbán Viktor nélkül” – mutatott rá a politológus. Lehet, hogy maga a struktúra az csereszabatos, de a politikai személyiség nem. Ez szerinte jól látszik abból is, hogy hol tart ma a baloldal, mert ott nincs meg a megfelelő politikai személyiség.

Azt is kiemelte: az egész orbáni politikának az a lényege, hogy számítanak az emberek, a választó a fontos, és minden más igazából megváltoztatható, alakítható, illetve minden más ellen érdemes harcolni.

Egy dolog ellen nem érdemes harcolni, és ez a választó. Ez szerintem pofonegyszerű állításnak tűnik a politikában, de mégsem örvend általános felismerésnek

– összegezte a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója.

G. Fodor Gábor és a 888.hu még 2016-ban interjút készített a miniszterelnökkel, és azt a kérdést is feltették neki, hogy ki volt a legkeményebb politikai ellenfele. Orbán Viktor azt válaszolta, hogy Horn Gyula.

Megtestesítette mindazt, amit le akartunk győzni, magunk mögött akartunk hagyni. Horn komoly ellenfél volt, dacára annak, hogy őt végül legyőztem. Ez olyan bravúr volt, mint ahogy a tizennégy éves Egerszegi Krisztina csusszant be elsőként a két debella NDK-s úszónő között

– mondta Orbán Viktor.

„Több lépéssel előre tud gondolkodni”

A kérdésre, hogy miben különbözik az 1989-es és a mostani Orbán Viktor, Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője az Indexnek azt válaszolta, hogy a miniszterelnök sokkal tapasztaltabbá vált:

35 év politikai, 17 év országirányítási és 13 év európai vezetői tapasztalata van, kiismerte a politikai döntéshozatal minden csínját-bínját lokális és nemzeti szinten, de az európai és a világpolitikában is. Mindent és az ellenkezőjét is látott már: barátjából lett már ellenfele és ellenfeléből barátja.

Orbán Viktor politikai életútjának legjelentősebb állomásai közé sorolta, hogy

• 1990-ben lett országgyűlési képviselő;
• az 1994-es választást, amikor a Fidesz éppen elérte az 5 százalékos küszöböt és megtanulta, hogy „a posztkommunistákkal szövetkező liberális világban nem bízhat, valamint innen datálható a jobboldali tábor vezetőjévé válása”;
• a 2002-es választást, amikor fel kellett dolgoznia a vereséget és amikor „a nehéz helyzetben nem az elkeseredés, hanem az újjáépítés útját választotta”;
• a 2008-as évet, amikor nyitott a korábban baloldali szavazók felé
• a 2010-es választást, amikor „a magyar történelemben elsőként demokratikus felhatalmazást kapott ő és politikai közössége a magyar politikai rendszer, gazdasági modell és társadalomszerkezet újjáalakítására, amelyet az azóta megszerzett újabb és újabb választási győzelmek megerősítettek”.

Mráz Ágoston Sámuel szerint Orbán Viktor politikai karakterének legerősebb jellemzői közé tartozik a minden rendű és rangú emberrel való párbeszédkészség; az akaraterő; a vízióalkotó képesség, amellyel politikai közösségének motivációt és célt ad; a munkabírás, amely különösen kampányok során vagy az európai csúcsokon látható; az önfegyelem, amely a számára veszélyes csapdahelyzetektől sokszor megóvta; valamint a stratégiaalkotás, amely azt jelenti, hogy több lépéssel előre tud gondolkodni.

„Nagy fának nagy árnyéka van”

Medgyessy Péter a 80. születésnapja alkalmából az Indexnek adott interjúban arról beszélt, hogy Orbán Viktor 2002 után más ember lett.

Megszagolta a világpolitika illatát, és ez nagyon megtetszett neki. Lehetséges, hogy túlértékeli egy kicsit

– fogalmazott a volt miniszterelnök, aki a 2002-es választáson legyőzte Orbán Viktort.

Wéber Attila jogász és szociológus, aki A rendszerváltás kora címmel megírta magyar politikatörténet elmúlt harminc évét, idén januárban felidézte az első találkozását Orbán Viktorral:

Amikor 1983 augusztusában megismertem Stumpf István legénybúcsúján, éppen elsőéves joghallgató volt. Az első találkozásunk természetesen azzal indult, hogy fociztunk. Utána a vacsora közben elkezdődött az akkoriban szokásos politikai csata. Több órán keresztül vitatkoztunk Simicskával és Orbánnal. Jó volt, egy teljesen más szellemiség áradt belőlük, mint ami a megszokott volt. Minden radikalizmusuk ellenére, vagy éppen azért, de nyitott és befogadó voltam az irányukba.

Wéber Attila azt is mondta, hogy Orbán Viktor és társai őszinték voltak, és ez imponált neki. „Azt mondták ki, amit gondoltak, nyílt sisakos társaság volt” – tette hozzá.

A szociológus megjegyezte, hogy sokféle Orbán-kép van, neki egy régi mondás szokott egészbe jutni róla: „Nagy fának nagy árnyéka van.” Wéber Attila szerint Orbán Viktor képességei és az a politikai teljesítmény, amit ő és a Fidesz produkált, minden problematikájával együtt korszakos.

„Az biztos, hogy Orbán Viktor az elmúlt évtizedek legkarakteresebb magyar politikusa. Mára az is bebizonyosodott, hogy a hatása nem pusztán Magyarországra redukálódik. Akárhogy alakul a sorsa, mindenképpen komoly nyomot fog hagyni a magyar társadalmon” – vélekedett a szerző, aki azt is hozzátette, hogy Orbán Viktor megítélésével kapcsolatban majd az utókor állásfoglalása lesz a döntő.

(Borítókép: Orbán Viktor 2022. október 7-én. Fotó: Lukas Kabon / Anadolu Agency / Getty Images)