Megmutatta magát a kamerának a vendég ragadozó

Lapunk is többször beszámolt arról, hogy egy farkas Svájcból indulva már Magyarországon jár. Sokáig a Dunántúlon kereste új befogadó falkáját, de ott nem járhatott sikerrel, mert a magyarországi farkasoknak a Duna a természetes választóvíz.

Az M237 névre keresztelt, jeladóval ellátott farkast azonban a folyó sem tántorította el, Vác környékén kelt át a Dunán. A hírek szerint két szakaszban kelt át a folyón, miközben egy kis ideig a Szentendrei-szigettel ismerkedett.

A Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci-forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció zűrzavarát, és érte el Nógrádot. A két Duna-ág átúszása után egy állattartó telep szélére kidobott, már oszlásnak indult két kecsketetemből evett. 

Követi a farkascsapát

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) tájékoztatója szerint az ordas március 20-án, egy éjjel alatt a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet központi tömbjéig jutott, valószínűleg sehol sem állt meg útközben. A Tepke-hegy erdeiben töltött rövid pihenő után északnyugatnak vette az irányt, és a Zagyva völgyén kereste az átjárót.

Kisterenye település és a vadvédő kerítéssel lezárt 21-es főút állta útját, melyet így meg kellett kerülnie, majd a Mátraszele feletti erdőkben nappalozott. Később a Bárna-patak völgyében már a helyi farkascsalád ismert csapáját követve eljutott Heves vármegyébe.

Mielőtt elhagyta volna Nógrádot, a BNPI farkasok megfigyelésére telepített kamerái előtt is elhaladt. Az egyik vadkamerás felvételen az állatra helyezett nyakörves jeladó is egyértelműen azonosítható. A Svájcban jelölt farkas három éjszaka alatt átkelt Nógrádon. Légvonalban ez 69 kilométer, ami a valóságban közel 100 kilométer négy lábon. A terepen észlelt nyomok alapján a helyi farkasok által hagyott szagjelzéseknél meg-megállt, és egyértelmű lett számára, hogy lakott farkasterritóriumra érkezett. Nógrád északkeleti felén mozgása lelassult, de mégis követte a farkasok által használt csapákat.

Mennyire véd a jeladó?

A BNPI szakemberei szerint M237 a párkereső ösztönei szerint párt vagy az őt befogadó falkát keresi. Nyomait rendszeresen keresik az őrszolgálati kollégák.

A falkakeresés a magányos egyedeknek nem veszélytelen, mert az is könnyen előfordulhat, hogy a falka az ismeretlen egyedet betolakodónak tekinti, ezért megtámadhatják, rosszabb esetben meg is ölhetik a nem kívánt vendéget.

A jeladó a viszonylag nagy publicitás miatt védi valamelyest az állatot. A jeladót ugyan máshova is el lehet vinni, de bármilyen gyanú esetén keresni fogja az őrszolgálat.

Mire figyeljünk?

A farkas alapvetően elkerüli az embert, mert érzékszervei révén jóval korábban észleli annak közelségét. A BNPI azonban jó tanácsokkal is ellátja azokat, akik valamilyen nagy szerencse révén találkoznának farkassal.

• A rendkívül ritka „ragadozó-ember” találkozások esetén a farkasok néhány másodperc után maguktól távoznak a helyszínről. 
• A fiatal, tapasztalatlan egyedek néha kíváncsiskodhatnak, és nem feltétlenül menekülnek el azonnal. 
• Ha farkassal találkozunk, igyekezzünk nyugodtak maradni, hiszen a ritka találkozás az ember számára felejthetetlen élményt jelent. 
• Semmiképp ne kezdjünk el a farkas elől szaladni.
• Amennyiben kényelmetlen a farkas közelsége, igyekezzünk lassan, az állatot szemmel tartva, hátrálva távozni a helyszínről.
• A farkast szinte biztosan elriasztja, ha rákiabálnak vagy tapsolnak.
• Nem szabad üldözőbe venni a farkast, mert az védekezést, kiszámíthatatlan agressziót válthat ki. 
• Különösen veszélyes, és beláthatatlan következményekkel járhat, ha a fiatal állatot magunkhoz csalogatjuk, vagy etetni kezdjük.
• Ha kutyával kirándulunk a természetben, azt soha ne engedjük szabadon.
• A kutya alapvetően nevelésétől függően viselkedik, de a csábító illatok még jól nevelt egyed esetén is elvonhatják az eb figyelmét. 
• Nagyragadozós területen a póráz nélküli kutyánk – tőlünk eltávolodva – a ragadozók áldozatává is válhat. 
• Ha kutyát sétáltatunk az erdőben, és farkasra figyelünk fel, a farkas pedig a kutyára összpontosít, kiabálással, tapsolással vonjuk el a figyelmét a kutyáról. A farkastól távolságot tartva, hátrálás közben a kutyához hangosan beszélve távozzunk a területről. Ha a farkas ezek után is követ minket, akkor rákiabálva, kővel, fadarabbal dobálva tudjuk távol tartani. 
• Ha a farkast az általa zsákmányolt prédánál találjuk, azt ne próbáljuk tőle elvenni, vagy a zsákmányától elzavarni, mert szélsőséges agressziót válthat ki.