A Covid, a háború és az energiaválság állhat a gyilkosságok elszaporodása mögött

Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENyÜBS) adatai szerint tavaly drasztikusan nőtt az emberölések száma. Míg 2018-ban 97, 2019-ben 141, 2020-ban 203, 2021-ben 154, addig

Még aggasztóbbak a fővárosi bűnügyi adatok, hiszen a tavalyelőtti 25 emberöléshez képest 2022-ben duplájára, ötvenre nőtt a gyilkosságok száma. Különösen sok családon belüli erőszakos bűncselekmény történt.

Bizonytalanság, szorongás

Csepeli György szociálpszichológus a Hit rádiónak adott interjújában kiemelte, hogy a mostani problémák a Covid-járvánnyal kezdődtek, amiből még fel sem tudtunk lélegezni, és jött a háború, majd az energiaválság és az ezzel járó teljes kiszámíthatatlanság. Az állandó bizonytalanságban már a következő napot is nehéz megtervezni, ez pedig szorongással tölti el az embere­ket nem csupán Magyarországon, hanem egész Európában. Csepeli György szerint ezek a körülmények hozzájárulnak a különböző lelki eredetű betegségek kialakulásához, nő a depresszió és az öngyilkosságok száma, de – ahogy fogalmazott, és ahogy azt a bűnügyi statisztikák is mutatják – tetemesen gyarapodott a családon belüli erőszakos esetek száma is.

Ha az idegek kifeszülnek a megélhetés és a mindennapi körülmények miatt, akkor gyakrabban alakul ki konfliktus. Ezt mindannyian érezzük

– hangsúlyozta Németh Zsolt kriminológus a Hetek című hetilapban. A szakember úgy látja, hogy nagyon sokat számít az emberek lelkiállapotát tekintve a közhangulat, mekkora a feszültség egy adott társadalomban, ennek ellenére szerinte ezeket az okokat nem lehet egyértelműen összefüggésbe hozni a gyilkosságok és más erőszakos bűncselekmények számának növekedésével.

Eltűntek körözése

Vannak olyan feltételezések, hogy még ennél is sokkal rosszabb képet festene a bűnügyi statisztika, ha a rendőrség nem rejtene az eltűnési esetek közé egyes emberöléseket. A Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (NEBEK) adatai azonban egyértelműen cáfolják ezt a hipotézist, hiszen az eltűnések miatt elrendelt körözések száma régóta stagnál, évente hazánkban mintegy húszezer eltűnt személyt keresnek. Ezen belül nem változott érdemben a 90 napnál régebben keresett felnőtt eltűntek száma sem, mert a számuk már évek óta 800 és 825 között alakul.

A NEBEK szerint az alábbi ügytípusok fordulnak elő a körözési rendszerben:

• gyermekekre, illetve fiatalkorúakra jellemző olyan eltűnések, amelyek rövid ideig állnak fenn;

• időskorú személyekre jellemző, általában demenciából adódó távozás, amely néha halállal végződhet, azonban holttest nem minden esetben kerül elő;

• kórházi kezelésről pszichés, illetve egyéb probléma miatt távozók;

• öngyilkossági szándékkal távozók, egy részük holttestét nem találják meg;

• az eltűnt személy életviteléből adódó (alkoholizmus, kábítószer-függőség miatti leépülésből bekövetkező halálesettel végződő) eltűnés, amelynek során nem kerül elő a keresett személy holtteste;

• továbbá kisebb számban előfordul önkéntes távozás (családi, rokoni, illetve párkapcsolatokra visszavezethető menekülés).

Kés, bicska, lőfegyver, balta

Az is sokat elárul egy társadalom mentális állapotáról, hogy milyen eszközöket használnak az elkövetők bűncselekményük végrehajtásához. Ebből a szemszögből nézve például a január 12-i rendőrgyilkosság elkövetője egyáltalán nem lóg ki a sorból: Magyarországon ugyanis évtizedek óta a kés a leggyakoribb gyilkos eszköz.

Dobó István A Dél-Alföldön elkövetett emberölések kriminológiai jellemzői című értekezésében rámutatott arra, hogy az ötvenes években a tettesek többsége zsebkéssel vagy konyhakéssel követte el a bűncselekményt. A szerző 1951 és 1962 között több mint négyezer elkövető ügyét tanulmányozta át, és arra a következtetésre jutott, hogy az elkövetés eszköze – az előre kitervelt módon elkövetett emberölések kivételével – az esetek túlnyomó részénél meghatározta az elkövetés módját, mivel 

Az elkövetési eszközt a tettesek több mint a fele hordta rendszeresen magánál. Az országos átlaghoz képest az eltérés a községekben és különösen a tanyákon lakó tettesek életmódjával, szokásaival függött össze. A leggyakoribb eszköz a zsebkés volt, amelyet a konyhakés, a karó, a dorong és a vasvilla követett. A dél-alföldi adatok abban tértek el az országos és az ismert külföldi adatoktól, hogy a tettesek lőfegyvert, mérget nem használtak az elkövetéshez.

Az Országos Kriminológiai Intézet ötven évvel később végzett vizsgálata csak részben hozott más eredményt. A kriminológusok a 2000 és 2012 közötti, több ember sérelmére elkövetett emberölések vizsgálata során összesen 231 ügy aktáit nézték át, és arra jutottak, hogy a gyilkos eszköz 31 százalékban kés, bicska volt, míg 23 százalékban lőfegyver és 9 százalékban balta.

(Borítókép: Mécses az újbudai rendőrgyilkosság helyszínén 2023. január 13-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)