Már a törvény sem gyermekelhelyezésről szól

Négy esküvő és egy válás

A KSH adatai szerint tíz év alatt duplájára nőtt Magyarországon a házasságkötések száma: míg 2012-ben 36 161 pár mondta ki a boldogító igent, 2021-ben már 72 030. Az is örvendetes tény, hogy a válások száma a 2012. évi 21 380-ról tavaly 18 092-re csökkent. Igaz, 2020-ban a válási kedv (hajlandóság) volt még ennél is lejjebb: a koronavírus-járvány első évében csupán 14 979 válást rögzítettek. Ilyen kevés pár utoljára több mint hat évtizede, 1958-ban (14 916) bontotta fel a frigyét. Papp Melinda családjogi ügyvéd a járvány első hónapjainak tapasztalatait így vonta meg az Indexnek:

Az ügyfelek kivárnak még. Addig, amíg a párjukkal össze vannak zárva vagy a körülmények miatt több időt kell együtt tölteniük, nem mernek még lépni.

Nos, a következő évben csakugyan huszonkét százalékkal emelkedett a válások száma, aminek (egyik) magyarázata lehet, hogy 2021-ben jelentősen könnyebbé vált az ügyintézés, ezért valószínűleg sok, előző évről elhalasztott válást is intéztek ekkor.

Ami az esküvőket illeti, a statisztika szerint a második világháború után, nevezetesen 1949-ben kötötték hazánkban a legtöbb házasságot (107 820), míg a legkevesebbet 2010-ben (35 520). Ebben az évben amúgy alig tizenkétezerrel több házasság született, mint válás. Fogalmazhatunk úgy is, hogy 2010-ben három új nászra két bontás is esett. Ehhez képest 2021-ben csak minden negyedik házasságkötésre jutott egy válás.

Harc a felügyeleti jogért

Hajnal Ágnes klinikai szakpszichológus a Családi krízisek és gyermekelhelyezési perek című tanulmányában a leggyakoribb válási okként említi

• a család közös pihenésének, kikapcsolódásának hiányát,
• az anyagi problémákat,
• az elhidegülést vagy a házasságban egy harmadik személy megjelenését.

A házassági bontóperek mintegy kétharmadát a feleségek kezdeményezik. A bíróságok 80-90 százalékos arányban a nőknek adják a szülői felügyeleti jogot, különösen vidéken, ahol a tapasztalatok szerint a bíróságok sokkal inkább nőpártiak, mint Budapesten. Ezért a férfiaknak már a kezdetektől el kellene követniük mindent a közös megegyezéssel történő válásért.

Nincsenek pontos adatok, de évente húsz-harmincezer gyermeket sújt a szülők házasságának felbontása miatti lelki tortúra. Különösen nagy megpróbáltatás elé néznek azok, akiknek szülei a per során nem tudnak vagy nem akarnak megegyezni a felügyeleti jogok gyakorlásáról.

Bár a legtöbb esetben a felek meg tudnának egyezni egymással, az eljárás hevében jönnek rá arra, hogy a gyerek csak az egyikükhöz kerülhet

– állította Agárdi Tamás igazságügyi pszichológus szakértő, aki szerint legtöbbször versengés kezdődik a szülők között a piros és fekete pontok gyűjtéséért. Megtörtént például, hogy az anya minden nem apás héten közölte a gyermekével, hogy jön érte az apja. Fel is öltöztette őt, majd kiál­lí­totta az ablak elé, noha jól tudta, hogy a férfi ezúttal nem jön el. A kislány a sok hiábavaló várakozás miatt a „feledékeny” apa ellen fordult. A szülők az érzelmi zsarolástól sem riadnak vissza. Mint amikor az anya azzal a kommentárral indította útjára csemetéjét, hogy „kincsem, el kell menned apához, bármennyire is rossz lesz az neked, mert különben anyát börtönbe zárják, te meg intézetbe kerülsz!” Vagy: „Menjél csak, gyorsan elmúlik ez a két nap, én meg ígérem, hogy csak keveset fogok sírni, amíg nem leszel velem.”

Hajnal Ágnes száz válóperes esetet vizsgált meg, amely a kétszáz felnőtt mellett százötvennyolc gyermeket érintett közvetlenül. A válni készülő felek átlagéletkora 36,5 év, a gyermekeké 9,4 év volt. A vizsgált száz családban a válás előtt mindössze három gyermeknek volt valamilyen pszichiátriai problémája (két enyhén értelmi fogyatékos és egy epilepsziás),

A többgyermekes családokban rivalizálás, ellenségeskedés alakult ki a testvérek között, attól függően, hogy melyik gyerek melyik szülő pártjára állt. A szülővel azonos nemű gyerekeknél előfordult, hogy gyűlölni kezdték az ellenkező nem minden képviselőjét.

Együtt dönt a két szülő

Az új polgári törvénykönyv hatálybalépése (2014. március 15.) előtti szabályok szerint a szülők házasságának felbontásakor dönteni kellett a gyermek(ek) elhelyezéséről. A Ptk. azonban 2014-től változtatott a korábbi gyermekelhelyezés szóhasználaton, amely nem csupán kifejezésbeli, hanem tartalmi változtatást is jelentett.

Ennek értelmében a gyermekelhelyezés kitétel csak arra az esetre maradt fenn, amikor a bíróság – a szülőkön kívüli – harmadik személynél helyezi el a gyermeket. Viszont az a személy, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte, vagy akinél a szülők megállapodása alapján elhelyezték, a szülői felügyelet teljes körű gyakorlója lesz.

Fontos azonban tudni, hogy a különélő szülő sem veszíti el minden jogát a gyermek nevelésére.

Vagyis a szülői felügyeleti jogoknak bizonyos részét az a szülő is gyakorolhatja, akit egyébként a szülői felügyeleti jogok összességükben nem illetnek meg. Ez természetesen nemcsak jogosultságot, hanem kötelezettséget is jelent, azaz a különélő szülőnek is részt kell vállalnia a gyermekkel kapcsolatos ilyen irányú szülői felelősségből is.

(Borítókép: Index)