A legmagyarabb Habsburg, aki riválisként tekintett Horthyra

B  ZA20211012004
2022.07.06. 10:03
Hatvan éve, 1962. július 6-án halt meg Habsburg József Ágost főherceg, a legmagyarabb Habsburg. Magyarul írta a naplóit, Magyarországon élt, és csak a szovjet megszállás elől menekült nyugatra. Nánay Mihály, a Rubicon Intézet főmunkatársa az Indexnek elmondta, hogy míg felmenői megtanultak magyarul és jól megismerték a magyarokat, ő már mindenféle megszorítás nélkül magyarrá vált, magyar szívvel élt és magyar ésszel gondolkodott. A történész reményét fejezte ki, hogy a főherceg budavári palotájának most zajló helyreállítása után a fővárosban is méltó emlékművet kaphat.

Miért nevezik József főherceget a legmagyarabb Habsburgnak?

Ő már a dinasztia magyar ágának tagja. II. Lipót számos fia közül az egyik – József (Antal) – a magyar nádori tisztséget töltötte be, mintegy fél évszázadig, közmegelégedésre. Ő költözött Magyarországra, építtette az alcsúti kastélyt és uradalmat.

Az ő leszármazói innentől kezdve Magyarországon éltek és a magyar közélet tagjaivá váltak, így őket nevezzük a dinasztia magyar ágának.

Ennek értelmében tehát József (Ágost) főherceg már családi alapon is Magyarországhoz kötődött. Ezenfelül az első világháborúban fényes katonai karriert futott be, magyar katonái pedig rajongtak érte. Naplóit magyarul írta, és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után is Magyarországon maradt. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy míg felmenői megtanultak magyarul és jól megismerték a magyarokat, ő már mindenféle megszorítás nélkül magyarrá vált, magyar szívvel élt, magyar ésszel gondolkodott.

Tábornaggyá nevezték ki

József főherceg a 20. század legmagasabb rendfokozatát elért magyar katonája. Milyen katonai érdemei vannak?

József (Ágost) főherceget az uralkodó a világháború legvégén nevezte ki tábornaggyá, ami a hadsereg és a honvédség legmagasabb, csak háború idején elérhető rendfokozata – azóta sem érte el senki Magyarországon ezt a rendfokozatot. Gyors katonai karrierjében természetesen szerepet játszott származása is, ám a világháború évei alatt bőven bizonyságát adta felkészültségének, katonai erényeinek.

Az Osztrák–Magyar Monarchia minden fontosabb frontján teljesített szolgálatot: a háború kezdetén a szerb fronton volt, majd az orosz frontra vezényelték, ahol embert próbáló (kárpáti téli) körülmények között sikerült feltartóztatniuk az orosz gőzhengert, illetve csatlakoztak a gorlicei áttörés utáni előrenyomuláshoz. 1915–1916-ban – pályafutásának legemlékezetesebb helyszínén – a Doberdó-fennsíkon irányította a VII., jelentős részben magyar katonák által alkotott temesvári hadtestet, és több mint egy éven keresztül sikeresen tartóztatta fel a meg-megújuló olasz támadásokat. Bár Doberdót felsőbb parancsra fel kellett adnia, de az olaszok csak minimális területi nyereséget tudtak elérni. Ferenc József halála után a román frontra helyezték mint hadseregarcvonal-parancsnokot, ami a legmagasabb beosztása volt a háború során. Románia fegyverszünetre kényszerítése után ismét az olasz frontra került, a 6. hadsereg élére, ahol az általában sikertelen piavei csatában saját frontszakaszán sikeresen kelt át a folyón és foglalta el a szemközti magaslatot. A háború utolsó hónapjaiban a tiroli hadseregcsoport parancsnoka volt, október végén innen indult a királytól kapott politikai feladatai teljesítésére.

Miért nevezték katonái József apánknak?

A hadsereg és a honvédség is szigorú, hierarchikus szervezet volt. Az első világháborús rohamharcászat pedig különösen kegyetlen, a katonák életét óriási mértékben áldozta fel. Nem csoda, ha a katonák egyöntetűen a „világháború poklára” emlékeztek vissza. Ilyen körülmények között óriási szerepe volt annak, hogy a katonák elöljárói hogyan viszonyultak katonáikhoz.

József (Ágost) főherceg volt az egyik első olyan tábornok, aki felismerte a lélektani kérdések jelentőségét, és tudatosan igyekezett katonái lelkével is törődni.

Folyamatosan járta az első vonalakat is, alkalmanként személyes biztonságát is kockára téve. Sok katonáját ismerte név szerint, és mindenkihez volt egy-két kedves szava. Ahol teljesítményt talált, ott a kitüntetésekkel sem takarékoskodott. Ha úgy látta szükségét, habozás nélkül szabadságot adott, akár a beosztott elöljáróinak felülbírálásával is. Ha úgy ítélte meg, hogy egy parancs túl sok véráldozattal és túl csekély eredménnyel jár, feletteseivel szemben is vállalta a vitát. Ugyanakkor, amikor kellett, nagyon igazságos, de szigorú is volt. Igyekezett a katonák mindennapi életkörülményein is javítani. Az olasz fronton a pihenő, tartalékban lévő katonáknak tábori mozit és tekepályát is felállíttatott, hogy gyorsabban teljen a várakozással, pihenéssel töltött idő. Számos pozitív jellemzője közül kiemelkedik, hogy a magyar katonákhoz magyarul szólt, és sosem titkolta, hogy minden náció közül őket kedveli a legjobban. Ezek után nem csoda, hogy József apánknak nevezték. A világháború után pedig szívén viselte a sorsukat, akinek szüksége volt rá, mindig fordulhatott segítségért hozzá a civil életben is.

Az antant kategorikusan elzárkózott

Milyen volt a kapcsolata Horthy Miklóssal?

Horthyval 1919-ben az ellenforradalmi berendezkedés kezdeteikor ismerkedtek meg. A főherceg végig riválisként tekintett a kormányzóra, ugyanis 1919 augusztusában – még hónapokkal azelőtt, hogy Horthy bevonult volna Budapestre – a szociáldemokratákat megbuktató Friedrich-kormány őt hívta meg az ország élére kormányzónak, de a tisztségről néhány hét múltán az antant nyomására le kellett mondania. Innentől kezdve a korszak végéig erősen ambicionálta a kormányzói tisztséget, de ezt Horthynak – annak ellenére, hogy informálisan többször megígérte a főhercegnek – esze ágában sem volt átadni. Sőt, a kormányzó igyekezett riválisát elzárni bármifajta komolyabb politikai vagy katonai tisztségtől.

Érdekes, hogy származásukat és katonai előmenetelüket tekintve egyértelműen a főhercegnek lettek volna jobb esélyei, hiszen a katolikus uralkodócsalád tagjaként, a szárazföldi haderő tábornagyaként a lehető legjobb „életrajza” volt a kormányzósághoz, szemben a református köznemes, flottánál szolgáló és „csak” altengernagyi rendfokozatot elérő, 1919-ig jóval kevésbé ismert Horthyval.

A döntő tényező Habsburg mivolta volt, ugyanis az antant kategorikusan elzárkózott attól, hogy Magyarország vezetésében a Habsburg-dinasztia bármilyen formában részt vegyen.

Hozzátartozik kettejük viszonyához, hogy a főherceg tartalmilag teljesen egyetértett Horthy politikájával, az ellenforradalmi berendezkedés eredményeit, fontos döntéseit üdvözölte. Szintén izgalmas kérdés, hogy IV. Károly visszatérésekor ugyanakkor mindkét alkalommal Horthy mellé állt, hiszen a király addigi teljesítményéről nem volt jó véleménnyel, és tartott tőle, hogy visszatérésével az addigi eredményeket tenné kockára.

Naplója túlélte a diktatúra időszakát

Mi minden tudható meg magyar nyelven írt naplójából?

Naplóját két részre bonthatjuk. Az egyik, mely a világháborús időszakról szóló már a Horthy-korszakban megjelent, hét vaskos kötetben igen részletes dokumentum melléklettel. Ez a magyar első világháborús történet egyik legfontosabb forrása, nagyon aprólékos, hadtudományos igényű munka. Számos érdekes, politikatörténeti rész is található benne, melyet a történettudomány eddig talán kevésbé használt. A főherceg később is írt naplót, ez azonban nem jelent meg, a benne olvasható megjegyzések alapján egyértelműnek tűnik, hogy nem is kívánta megjelentetni.

Ez a napló igen kalandos módon, de túlélte a kommunista diktatúra időszakát is, és a főherceg leszármazottjainak tulajdonában van,

a főhercegről írott könyvemben sok esetben hivatkozok rá és idézek is belőle.

Itt kell megköszönnöm az idén nyolcvan éves és a közéletben még mindig aktív Mihály főherceg segítségét és bizalmát, hogy a főherceg naplójának ezt a ki nem adott – 1919–1944 közötti időszakról szóló – részét is rendelkezésemre bocsátotta. Az interjú végén talán illő megemlíteni, ha mindezek után valakinek kedve támadna tiszteletét, kegyeletét leróni a főherceg előtt, sírhelyét a Budavári Királyi Palotában, a Nemzeti Galériából megközelíthető Nádori Kriptában találja meg, együtt a magyar ág többi főhercegével, emlékét pedig az alcsúti palota homlokzati maradványain elhelyezett márványtábla is őrzi. Reméljük, hogy budavári palotájának most zajló helyreállítása után a fővárosban is kaphat méltó emlékművet.

Nánay Mihály (1986) a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa. Diplomáját az ELTE-n szerezte földrajz–történelem szakon. Tárlatvezetőként dolgozott a Terror Házában, illetve jelenleg is tanít az Óbudai Árpád Gimnáziumban, valamint tankönyvszerzőként és szakértőként is dolgozik az Oktatási Hivatalnál. A Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke. A pedagógiai munka mellett Habsburg József Ágost főherceg életét és a Horthy-korszakot kutatja. A témáról számos tanulmánya és két könyve jelent meg. A Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg katonai és politikai szerepvállalása 1914–1924 című PhD-disszertációját 2016-ban védte meg.

(Borítókép:  Az újjáépülő egykori József főhercegi palota látványterve, amelynek megkezdődött az alapozása a Szent György téren. Fotó: Balaton József / MTI)