Akinek Orbán Viktor is kereste a kegyét – öt éve távozott Torgyán József

FEGER19900301042
2022.01.22. 13:23
Politikusi pályafutása megosztotta az embereket, mert megosztó személyiség volt. Újjászervezte, majd kormányzati szereplővé emelte a Független Kisgazdapártot, amely vele együtt tűnt el a hazai politika térképéről. Öt éve, 2017. január 22-én hunyt el Torgyán József.

Torgyán József 1932. november 16-án látta meg a napvilágot Mátészalkán Torgyán Sándor tisztviselő és Papp Erzsébet óvónő első gyermekeként. Apai ágon a felmenői között szatmári parasztok, anyai vonalon pedig beregsziklási görögkatolikus papok voltak. 1936-ban a család Budapestre költözött. Édesapja korai halála után édesanyja nagy szegénységben nevelte két fiát és két lányát, akik közül Eliz az ostrom alatti éhezésben halt meg.

Hangulatjavító doktori cím

A háború után a Könyves Kálmán Gimnáziumban tanult, de az érettségi vizsgát már a Wágner Manó Gimnázium és Zenei Gimnáziumban tette le. A gimnáziummal párhuzamosan elvégezte a Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakát. A híres hegedűművész és zeneszerző, Országh Tivadar tanítványaként azonban érzékelte, hogy nem ő az osztály legjobb zenésze. Diáktársai is inkább érdekérvényesítő képességét díjazták. A komolyzene szeretete viszont élete végéig elkísérte. Fia visszaemlékezése szerint országjáró útjain autójában mindig hegedűdarabokat hallgatott. Vérző szívvel mondott le a hivatásos zenészi pályáról, és 1951-ben felvételizett a jogi karra.

Az egyetemen mindenekelőtt a jogelmélet és a nemzetközi jog érdekelte. Egy időben még a diplomatapályával is kacérkodott.

Nagyra értékelte Hajdú Gyula nemzetközi jogászprofesszor oktatói munkáját, aki szemináriumvezetéssel bízta meg. Elmondása szerint tőle tanult meg szónokolni. A későbbiekben is tudatosan foglalkozott retorikával.

Egyetemistaként átjárt más karokra. Ott ült például Füst Milán esztétika- és Erdei Ferenc agrárgazdasági előadásain. Az évfolyamán egyébiránt rendkívül tehetséges parasztgyerekek tanultak, mint Sárándi Imre, Seres Imre és Schmidt Péter, akik évek múltán hírneves jogászprofesszorok lettek.

Hiába szerzett 1955-ben summa cum laude minősítéssel diplomát, miután nem fogadta el a számára kötelezően kijelölt munkahelyet, nem tudott jogi állásban elhelyezkedni. A rebellis jogász – azért nem jogászdoktor, mert a Rákosi-rezsimben egy jó darabig nem járt „dr.” az oklevélhez, azt csak a forradalom leverése után, 1957-ben adták vissza a végzett jogászoknak hangulatjavító intézkedés gyanánt – segédmunkás lett. Dolgozott a Ganz Darugyárban, az Acélöntő- és Csőgyárban, emellett volt vagonkirakó is a Hutter Olajban. De bírta a strapát:

Nem bántam meg, erős voltam, bírtam. Megacélozott engem, és megismerkedtem a közösségi élet előnyeivel. Azért húszfokos hidegben éjjel homokot csákányozni valódi férfimulatság.

Lipótmező, borítékosztás, átvilágítás

1956 legelején mentora, Hajdú Gyula beprotezsálta az 1. számú Ügyvédi Munkaközösségbe, amely a belvárosban működött. A forradalomban részt vett a fegyveres harcokban, és belépett a Független Kisgazdapártba.

Újpesten az egyik szomszéd, aki látta, hogy a forradalom napjaiban géppisztollyal jártam haza, feljelentett. Megindult ellenem a büntetőeljárás, hol azzal fenyegettek, hogy hozzácsapnak az újpesti forradalmi bizottság peréhez, ahol mázsás börtönbüntetés vagy akár halálos ítélet is várhat rám, hol pedig be akartak szervezni. Volt kollégáim az 1-es ÜMK-ban, akik gyakran védtek politikai, úgynevezett dupla nullás ügyekben, azt tanácsolták, hogy elmegyógyintézeti kezelésre menjek, mert akkor leszállnak rólam. Gergely Kati ügyvédnőnek volt egy főorvos barátnője a Lipótmezőn, az befogadott, formálisan a zárt osztályra kerültem. Ez valóban hatott, a rendőrök néhány hónap múlva »elfeledkeztek« rólam.

1956 végén minden ügyvédjelölt munkaviszonyát megszüntették. 1957 márciusa és júliusa között a Fővárosi Bíróságon volt fogalmazó.

Ezért az öt hónapért aztán kapott hideget-meleget a rendszerváltozás után. Azt állították ugyanis politikai ellenfelei, hogy részt vett a forradalmárok elleni megtorló ítéletek meghozatalában. Ezzel szemben az történt, hogy az akkor egy-két hónapja bírósági fogalmazóként dolgozó 24 éves fiatalembert

beosztották néhány alkalommal a máskülönben tényleg vérbíróként ismert Tutsek Gusztáv büntetőtanácsa mellé jegyzőkönyvvezetőnek.

Barokkos túlzás viszont azt állítani, hogy egy jegyző részt vett az ítéletek meghozatalában.

Állítólagos ügynökmúltjával is zsarolták. A támadásokat így magyarázta:

Engem az Északi-sarktól a Déli-sarkig, Tűzföldtől Wellingtonig keményen és kitartóan ügynöki hírbe kevertek. A cél az volt, hogy a valódi ügynökök megbújhassanak, a Független Kisgazdapárt elnöke pedig ne szólhasson bele a választási küzdelembe – hiszen a posztkommunista sajtónak nem az FKGP a kedvence.

A leglátványosabb akció 1991. május 31-én történt, amikor Antall József miniszterelnök kissé teátrálisan borítékokat adott át a Füg­getlen Kisgazdapárt elnökségi tagjainak. Boross Péter akkori belügyminiszter szerint az átvilágítást maguk a kisgazdák kérték. Antall ezt megígérte nekik, de hamar megbánta, hogy belement a cirkuszba. A do­logból őrült botrány kere­kedett, mert Torgyán nem vette át a borítékját. Ebben olyan, a Belügyminisztériumból származó iratok voltak, amelyek szerint 1957-től Szatmári Lajos álnéven a BM titkosszolgálatának volt az ügynöke. Ezzel szemben ő azt állította, hogy 1956 után a beleegyezése nélkül tették rá a listára, ahonnan 1958-ban alkalmatlanság címén vették le, mert sohasem írt jelentéseket. Pár év múlva az átvilágító bírák is felmentették az ügynöki tevékenység gyanúja alól.

A politikai támadások miatt annyira felhúzta magát, hogy rágalmazásért beperelte Antall Józsefet.

Elmondása szerint a miniszterelnöknek címzett bírósági értesítés azzal jött vissza, hogy a címzett ismeretlen.

Újpesti ügyvéd a Rózsadombon

1958. augusztus 22-én kizárták az ügyvédi kamarából, mert az 1956-os forradalomban tagja volt az Újpesti Forradalmi Bizottságnak. Kizárása után ismét segédmunkásként dolgozott az Acélöntő- és Csőgyárban, mígnem négy hónap múlva, december 22-én visszavették. 1959 januárjától több mint három évtizedig, egészen 1990 júliusáig az újpesti 41. számú Ügyvédi Munkaközösség tagjaként praktizált. Élvezte az ügyvédi függetlenséget, szinte egyáltalán nem politizált. Évekig büntetőügyeket vállalt, majd amikor rájött, hogy a polgári jogi ügyek – legalábbis megfogalmazása szerint – nagyobb és finomabb jogi tudást igényelnek, ügyvédi pályájának második felében polgári perekkel foglalkozott. 1959-ben feleségül vette Cseh Máriát, a Pécsi Nemzeti Színház operettszínésznőjét. Gyermekük, Attila követte apját az ügyvédi pályán.

Ki nem állhatta, ha rózsadombi ügyvédnek, majd rózsadombi kisgazdának nevezték.

Egyrészt évtizedekig Újpesten ügyvédkedett, másrészt jóval a rendszerváltozás előtt már lakása volt a Rózsadombon, és nyaralója Leányfalun. Ami a kisgazda múltját illeti, erre egyszer úgy reagált, hogy régi parasztcsaládban született, apja felmenői mind gazdálkodó parasztemberek voltak, és mindig is értette a vallásos, vidéki emberek gondolkodását, nem szólva arról, hogy ő már 1956-ban belépett a Független Kisgazdapártba.

A kisgazdapárt vonzásában

1988-ban kapcsolódott be a politikába. Politikusi pályafutása megosztotta az embereket, mert megosztó személyiség volt. Sokan kedvelték a nyers, szókimondó stílusát, és sokan nem. Természetesen a Független Kisgazdapártban politizált. Azonnal bekapcsolódott a kisgazdapárt újjászervezésébe, ahol először főügyész, majd budapesti elnök, az 1990-es, első szabad választások után pedig már a párt frakcióvezetője volt.

Az FKGP a kormánykoalíció tagja lett, a párt elnöke, Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter. Torgyán mégis folyamatosan támadta a kormányt. Különösen a földreprivatizáció elutasítását ostorozta. Ha nem is akarta visszaállítani a nagybirtokrendszert, azt azért szerette volna, ha az 1947. december 31-i állapotig, a legfeljebb 200 holdas birtokhatárig visszaadják az elrabolt tulajdont. A kárpótlási törvényt mélységesen igazságtalannak tartotta, mert szerinte a magyar parasztságtól idegen volt az értékpapír-technika, a kárpótlási jegy. Szerinte

a kárpótlásból ténylegesen a valódi áldozatok, a kisgazdatömegek maradtak ki, és a spekulánsok gazdagodtak meg.

Elkeseredett belharcok után, 1992-ben már pártelnökként kivezette pártját a koalícióból, igaz, képviselőtársainak többsége (az úgynevezett kisgazda harminchatok), a párt miniszterei és államtitkárai maradtak.

Az MSZP–SZDSZ-kormány időszakában, 1994 és 1998 között az FKGP lett az ellenzék legerősebb tömörülése az országgyűlésben, ahol a kisgazdavezér engesztelhetetlen szónokként jó néhányszor szólította fel Horn Gyula miniszterelnököt:

Mondjon le!

Torgyániádák

Számtalan szellemes vagy kevésbé szellemes mondattal ajándékozta meg hallgatóságát. Íme tíz torgyániáda a legemlékezetesebbek közül:

– Hogyan jutott el Horn Gyula Marxtól a Fotexig?
– A Fidesz nem jobboldali, hanem jobbra küldött párt.
– Nem rendszerváltás, hanem rendszerszínváltás történt.
– Az nem rendszerváltás, hogy a kommunista párttitkárok a tagkönyveiket takarékbetétkönyvekre cserélték ki.
– Elég volt a kívül zöld, belül piros görögdinnye-politikusokból.
– A görögdinnye-politikusok ne feledjék, a görögdinnyére jön Szent Lőrinc napja, amikor az ízét vesztett görögdinnyét a szemétre vetik.
– Hogy lehet az, hogy a lyukas cipőn mindig befelé, a lyukas fazékból pedig kifelé folyik a víz?
– Ügyvédet perrel, szépasszonyt kemény szerszámmal megijeszteni nem lehet.
– A kisgazdapárt nélkülem olyan lenne, mint a vőlegény szerszám nélkül.
– Nem miniszternek, hanem Torgyán Józsefnek születtem.

A chilei cseresznye

Annak ellenére, hogy ebben az időszakban kifejezetten fagyos volt a viszonya a Fidesszel, Orbán Viktor kérésére az 1998-as választások második fordulója előtt mégis 82 helyen visszaléptette a párt jelöltjeit, megágyazva ezzel az első Orbán-kormánynak és természetesen a saját miniszteri karrierjének is. A két pártvezető 1998. június 11-én Torgyán leányfalui nyaralójában, családi ebéd keretében és lesifotósok kereszttüzében állapodott meg a koalíciós együttműködésről.

Földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterként két és fél évig irányította az agrárpolitikát.

A legbüszkébb arra volt, hogy kiépült a falugazdász-hálózat, és megindult a térségmenedzseri képzés, kifejezetten az uniós tagságra való felkészülés jegyében. Agitálta Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy a szovjet államadósság törlesztéseként fogadjunk el az oroszoktól traktorokat és más mezőgazdasági gépeket, műtrágyát és kemikáliát. Nem így történt.

Miniszteri pályafutása emlékezetes epizódjaként a 2001 elejei chilei látogatásakor helyi újságírók előtt felvetette, hogy a magyar cseresznyét repülőgépekkel a dél-amerikai országba kellene exportálni. Mindenesetre a chilei cseresznye kifejezés a nagyotmondás jelképeként vonult be a köznyelvbe.

A kormányfővel hamarosan megromlott a kapcsolata. Bár lemondott a köztársaságielnök-jelölésről, ami a koalíciós szerződés szerint a kisgazdákat illette volna meg, sőt elfogadta a kétéves költségvetést is, mégis politikai támadások kereszttüzébe került, és 2001 tavaszán lemondásra kényszerült. Pártját fokozatosan felmorzsolták, olyannyira, hogy a 2002-es választásokon az FKGP már csak egy százalék alatt (0,79) végzett. Ezzel ki-, majd szétesett.

Egykori jogász kollégája, Sárközy Tamás (mint ifj. Korsós Antal) írta róla:

Torgyán József a magyar ügyvédvilág mikszáthi novellák hőseire emlékeztető közismert figurájából a rendszerváltozás utáni, átmeneti első tíz év egyik meghatározó politikusa lett. Hihetetlen teljesítménnyel a semmiből pártot szervez, kormányzóerővé teszi a falusi öregemberek érzelmeire építő, modern szemmel nézve anakronisztikus, Nyugat-Európában már rég nem létező agrárpártot. [...] Az általa semmiből csinált párt a 2000-es évek elején visszahullott a semmibe. De Torgyán Józsefre még sokáig emlékezni fogunk.

2017. január 22-én hunyt el otthonában. 2021 februárjában egykori lakóházára emléktáblát állíttattak a tiszteletére.

(Borítókép: Dr. Torgyán József, a párt megbízott főügyésze, a választási iroda vezetője beszél a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt választási nagygyűlésén Lajosmizsén, a helyi kultúrházban 1990. március elsején. Fotó: H. Szabó Sándor / MTI)