Kiskorú gyermekek, avagy kikről szól a népszavazás

GettyImages-461419738
2021.07.25. 09:37
A kormány által kezdeményezett gyermekvédelmi népszavazás a kiskorú gyermekekről szól majd. De tudják-e, ki számít kiskorú gyermeknek? Például egy 17 éves, gyermekes, elvált személy, aki már szerződést köthet, ellenben nem vehet alkoholt és cigarettát, de a tetteiért fiatalkorúként felel, vajon ő beletartozik ebbe a kategóriába? Megpróbálunk rendet vágni a jogi rengetegben.

A kormány által július 21-én benyújtott gyermekvédelmi népszavazás mind az öt kérdésében szerepel a kiskorú gyermekek kifejezés:

  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?
  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
  • Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?

Kiskorúból nagykorú, nagykorúból kiskorú

Nos, a kiskorú fogalma a Polgári törvénykönyvben (Ptk.) szerepel:

Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik.

A helyzet kicsit bonyolódik, ha a 18. életévét még be nem töltött személy házasságát a bíróság a cselekvőképesség vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja. Ezekben az esetekben tudniillik a házasságkötéssel szerzett nagykorúság is megszűnik.

Ha viszont a 18 év alatti személy érvényes házassága szűnik meg, akkor a válás nem érinti a házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot.

Házasságot amúgy csak a 16. életévüket már betöltött kiskorúak köthetnek. Az engedély megadásáról a szülő vagy gyám meghallgatása után a gyámhatóság határoz. Mindebből következik, hogy valamennyi, 16 évesnél fiatalabb személy kiskorúnak minősül.

A Ptk. különbséget tesz a 14 év alatti és a 14 év feletti kiskorúak között is:

  • cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a 14. életévét nem töltötte be, míg
  • korlátozottan cselekvőképes az a 14. életévét betöltött kiskorú, aki nem cselekvőképtelen.

Vagyis a 14. életév betöltése komoly határvonal, hiszen a korlátozottan cselekvőképes kiskorú törvényes képviselőjének közreműködése nélkül

  1. tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja,
  2. megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó, kisebb jelentőségű szerződéseket,
  3. rendelkezhet munkával szerzett jövedelmével, annak erejéig kötelezettséget vállalhat,
  4. köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez, és
  5. ajándékozhat a szokásos mértékben.

A kiskorú gyermek kifejezés 46-szor szerepel a Ptk.-ban. Egyebek között a gyermektartásnál, az apai jogállásnál, a házastársi és élettársi közös lakáshasználatnál, az örökbefogadásnál, a szülői felügyeletnél vagy a gyámrendelésnél.

A szülői felügyeletet szabályozó fejezetben, amelynek jelentősége lehet a gyermekvédelmi népszavazás esetében is, a törvény meghatározza a szülők jogait és kötelezettségeit:

A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában.

Vagy a gyámrendelésnél meglehetősen erős jogosítványai vannak a kiskorú gyermeknek:

A gyámrendelés során az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek véleményét – korára, érettségére tekintettel – megfelelő súllyal figyelembe kell venni. Nem rendelhető a tizennegyedik életévét betöltött gyermek gyámjául az, aki ellen a gyermek alapos okból, kifejezetten tiltakozik.

A fiatalkorúak belátási képessége

A Büntető törvénykönyv (Btk.) viszont a kiskorú helyett a fiatalkorú kifejezést használja. Ráadásul a büntethetőség szempontjából máshol is húzza meg az életkori határokat:

Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.

Ehhez képest a legtöbb bűncselekményért a 14 év alatti fiatalkorúak sem vonhatók felelősségre. Kivéve:

  1. az emberölés,
  2. az erős felindulásban elkövetett emberölés,
  3. a testi sértés,
  4. a hivatalos személy elleni erőszak,
  5. a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak,
  6. a hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak,
  7. a terrorcselekmény,
  8. a rablás és
  9. a kifosztás elkövetőjét,

ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Némi gondot jelent, hogy a törvény nem határozza meg a belátási képesség fogalmát. Vaskúti András címzetes egyetemi tanár, volt büntetőbíró szerint a büntethetőség szempontjából különös jelentősége van annak, hogy

a fiatalkorú az elkövetett konkrét bűncselekmény vonatkozásában erkölcsileg és értelmileg kellően fejlett legyen ahhoz, hogy felismerje cselekménye jogellenességét, valamint hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

Vagyis büntetőjogi szempontból a fiatalkor kezdete a betöltött 12. életév, azzal együtt, hogy 12 és 14 év közötti elkövető rendelkezik belátási képességgel, egyébként pedig a Btk. a legtöbb bűncselekménynél a büntethetőséget a 14. születésnaphoz köti. 

A nagykorúság kezdete viszont egységesen a betöltött 18. életév.

A Btk. általában is kedvezőbb szabályokat határoz meg a fiatalkorú elkövetőkkel szemben. Így a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb időtartama három helyett egy hónap. Emellett maximalizálja a bűncselekmény elkövetésekor 16. életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb időtartamát is, például az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz évben.

Börtönbe mehet, de cigit még nem vehet

A szabálysértési törvény is különleges rendelkezéseket tartalmaz a fiatalkorúakra.

E törvény alkalmazásában fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.

Fiatalkorú esetén

  1. a szabálysértési elzárás leghosszabb tartama harminc nap, halmazati büntetés esetén negyvenöt nap,
  2. a pénzbírság legmagasabb összege ötvenezer forint, szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetén százezer forint,
  3. a helyszíni bírság legmagasabb összege huszonötezer forint.

A fogyasztóvédelmi törvény egy egész fejezetet szentel a gyermek- és fiatalkorúak védelmét szolgáló különös rendelkezéseknek.

Ez a jogszabály a gyermek- és fiatalkorúakat egységesen 18 év alatti személyekként kezeli,

és azt sorolja fel tételesen, hogy mi mindent tilos a 18 évesnél fiatalabbaknak árusítani. Így tiltott az alkohol, a szexuális és a dohánytermékek értékesítése.

A játékszoftver gyártója az olyan játékszoftver forgalmazása esetén, amely alkalmas a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek fizikai, szellemi, lelki vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, köteles a „Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott!” szöveget a játékszoftver csomagolásán jól észlelhető módon feltüntetni.

És hogy tovább cizelláljuk a képet, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény – nem kevesebb mint 179-szer – használja a fiatal felnőtt fogalmát is.

Fiatal felnőtt az a nagykorú személy, aki a 24. évét nem töltötte be.

Mindent egybevetve nem egyszerű kiigazodni a kiskorú gyermekek (jogi) világában. Hiszen például egy 17 éves, gyermekes, elvált személy már nagykorúként köthet szerződést, ellenben nem vehet alkoholt és cigarettát, és a tetteiért még továbbra is fiatalkorúként felel.

(Borítókép: Egy kisfiú játékokkal játszik az óvodában 2015. január 6-án. Fotó: Matt Cardy / Getty Images)