A hosszú nappalok becsapják a biológiai óránkat

A meghosszabbodott esti világos időszak becsapja a belső óránkat, azt az információt közvetíti felé, hogy korán van. Ezáltal csökkenti az álmosságot, és nehezíti az elalvást a munkanapokon, ami a korai kelés miatt alváshiányhoz vezet, hétvégén pedig még jobban kitolja az alvásablakunkat, ami tovább növeli az úgynevezett szociális jetlaget – olvasható a Semmelweis Egyetem közleményében.

Mint írják, akár a keringési betegségek kialakulásának rizikóját is növelheti a szociális jetlag nevű jelenség, ami alatt a szabad- és munkanapok alvási időszakának eltérését értjük. Munkanapokon jellemzően korábban fekszünk le és korábban is kelünk, míg a szabadnapokon nagyobb lehetőségünk van arra, hogy magunk döntsünk az ébredés időpontjáról.

Amennyiben rendszeresen akár többórás eltérés is van ebben a ritmusban, az hatással van a szívműködés idegi szabályozására is. A Semmelweis Egyetem ezzel a jelenséggel kapcsolatos tanulmányát egy vezető idegtudományi folyóirat nemrég beválogatta az elmúlt időszak legjelentősebb publikációi közé – írják. 

Szabadnapokon és hétvégén inkább a saját biológiai óránk által diktált ritmus szerint élhetünk, vagyis akkor feküdhetünk le, amikor álmosak vagyunk, és akkor kelhetünk fel, amikor kipihentük magunkat. A két időablak között többórás eltérés is lehet. Ezt nevezzük szociális jetlagnek, ami olyan, mintha minden hétvégén 2-3 időzónát átlépő utazást tennénk

– magyarázta Káldi Krisztina, az Élettani Intézet egyetemi docense. A Semmelweis Egyetem kutatóinak sikerült először összefüggést kimutatniuk a szociális jetlag és a szívműködés idegi szabályozása között. E szerint minél inkább a szociális elvárások, és nem a belső óránk határozza meg az alvási ritmusunkat, annál rosszabb az alvásminőség, és annál előnytelenebbül alakulnak a szívfrekvencia-variabilitás mutatói, ami egyes keringési betegségek kialakulásának magasabb rizikóját is jelenti.

A Kronofiziológiai Munkacsoport munkatársai a Magatartástudományi Intézettel együttműködve fiatal, egészséges férfiakon vizsgálták, hogy a szociális jetlag és a szubjektív alvásminőség, valamint az autonóm idegrendszer állapotát jól jellemző szívfrekvencia-variabilitás között van-e összefüggés. Mint írják, az alvásminőség jellemzésére egy standardizált kérdőívet használtak, melynek eredményei kimutatták: azok, akik hétköznapokon nem a biológiai órájuk szerinti ritmusban aludtak – például azért, mert úgynevezett bagolytípusúak, azaz maguktól később feküdnének és kelnének –, rosszabb alvásminőségről számoltak be.

Az eredmények szerint azoknak, akiket a szociális jetlag jobban érint, hétköznap alacsonyabb volt a szívfrekvencia-variabilitásuk, azaz kevésbé előnyös a kardiovaszkuláris rendszerük alkalmazkodási képessége, és ez növelheti az olyan kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázatát, mint az infarktus vagy a magas vérnyomás. Fontos azt is megjegyezni, hogy az alacsonyabb variabilitás az alvás kevésbé pihentető voltára is utal

– mutatott rá Káldi Krisztina.

Sűdy Ágnes PhD-hallgató, a tanulmány első szerzője rámutatott: a szociális jetlag mértéke csökkenthető lenne egyebek mellett például rugalmas munkaidővel, de az egyének is tehetnek azért, hogy kevésbé érintse őket.

A késői típusúaknak javasolt reggelenként minél többet természetes fényben tartózkodniuk; emellett ma már jól ismert az a tanács, miszerint esténként célszerű csökkenteni az intenzív kékfény-expozíciót, hasznos a mobiltelefon, illetve a monitor képernyőjének fényét kékfény-szűrő programmal változtatni

– mondta Sűdy Ágnes.

(Borítókép: Naplemente Budapesten, a pesti rakparton 2018. január 6-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)