7+1 jogi tévhit a próbaidőről

1. Kötelező a próbaidőt kikötni.

A próbaidő a munkaszerződés úgynevezett eshetőleges eleme, tehát egyáltalán nem kötelező alkalmazni, ha a felek nem akarják. Próbaidő csak a munkaszerződésben köthető ki érvényesen. Amennyiben a munkáltató elfelejtette beleírni a munkaszerződésbe, akkor pár nappal később már nem gondolhatja meg magát. És még valami: szóban sem lehet megállapodni a próbaidőről.

A próbaidő tehát szabad megállapodás tárgya. Persze azért akad kivétel. A sporttörvény szerint a hivatásos sportoló sporttevékenységgel összefüggő munkaviszonyában próbaidő nem köthető ki. Nem tudni, miért.

2. A próbaidő nem része a munkaviszonynak.

A próbaidő teljes értékű része a munkaviszonynak, vagyis ez idő alatt a feleket már terhelik a munkaviszonyból származó kötelezettségek, ahogy megilletik az abból származó jogok is. Ez azt jelenti például, hogy a munkavállaló próbaidő alatt is jogosult keresőképtelensége esetén betegszabadságra, vagy a munkáltató köteles munkabért fizetni.

A próbaidő alatt a munkavállaló kipróbálhatja, hogy az adott munkakör megfelelő-e számára, míg a munkáltató „tesztelheti”, hogy az új munkaerő beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Kölcsönös elégedettség esetén pedig a munkaviszony a próbaidő leteltével folytatódik.

3. Mindenképpen ki kell tölteni a próbaidőt.

A próbaidő alatti felmondás jellegzetessége, hogy ezt a munkáltató és a munkavállaló egyaránt bármikor megteheti.

4. Próbaidő alatt indokolás nélkül megszüntethető a munkaviszony.

A Munka törvénykönyve 79. § (1) bekezdése értelmében mindkét fél bármikor azonnali hatályú felmondással – indokolás nélkül – megszüntetheti a munkaviszonyt a próbaidő alatt.

Az indokolásnélküliség ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a munkáltató csak úgy önkényesen megszüntetheti próbaidő alatt a munkaviszonyt, ez ugyanis a joggal való visszaélés tilalmába ütközhet, illetve sértheti a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja példaként említi azt az esetet, amikor a munkáltató a közszolgálati jogviszony próbaidő alatti megszüntetését költségcsökkentéssel indokolta, mivel a polgármesteri asszisztens foglalkoztatása „főiskolai végzettsége alapján történő besorolása miatt” költséges. A munkavállaló munkaügyi bírósághoz fordult, mert végzettsége a közszolgálati jogviszony létesítésekor is ismert volt. A törvényszék igazat adott neki, és a megszüntetést rendeltetésellenesnek minősítette.

5. Akár egy nap is lehet a próbaidő.

A Munka törvénykönyve 45. § (5) bekezdése kimondja:

A felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek a próbaidőt – legfeljebb egy alkalommal – meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot.

Ebből a szabályból következik, hogy a próbaidő minimális időtartama egy nap is lehet.

Vannak határesetek. Előfordul, hogy a munkáltató próbamunkát ad. Ez része lehet a kiválasztási folyamatnak, de néha az ingyenmunka kategóriáját súrolják az olyan fordítói, marketinges vagy más kreatív feladatok, amelyek bizony túlmutathatnak a kompetenciák felmérésén. Mérlegelés kérdése, hogy hány órát vagyunk hajlandóak próbamunkával tölteni. A feltűnően konkrét, nagy időigényű feladat előtt közölhetjük, hogy csak fizetett próbamunkát vállalunk. Ilyenkor persze arra sincs garancia, hogy a munkáltató majd ezt a kiállást szerződéssel „honorálja”.

6. A próbaidő hosszát munkanapokban számítják.

A próbaidő számítása naptári napokban történik. Miután a próbaidő a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő időre köthető ki, az időtartam számításánál a naptár az irányadó. Vagyis például a március 1-jén kezdődő, három hónapos próbaidő nem június 1-jén, hanem már május 31-én lejár, függetlenül attól, hogy ez a nap munkanapra vagy munkaszüneti napra esik. A próbaidő automatikusan megszűnik a megállapodás szerinti időtartam leteltével.

Mi van akkor, ha a munkáltató három hónap helyett 90 nap próbaidőt ír a munkaszerződésbe? Első ránézésre nincs különbség, pedig ez akár törvénytelen is lehet, mert ha a munkaviszony kezdete február 1-je, akkor a 90 napos próbaidő három hónapon túli kikötésnek minősül.

7. Próbaidő alatt nem lehet szabadságra menni.

A Munka törvénykönyve nem tiltja, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt szabadságra menjen. Igaz,

a törvény alapján a munkaviszony első 3 hónapjában a munkáltató nem köteles szabadságot kiadni a munkavállaló kérésére.

Azaz nem tilos kérni, de nem is köteles adni. Egy új munkahelyen ezzel együtt nem szerencsés azzal nyitni, hogy két hétre szabadságra megyünk. Egy régóta tervezett és befizetett utazást viszont, ha azt a szerződéskötéskor előre jeleztük, a munkáltatónak illik engedélyeznie.

+1 A próbaidő ugyanaz, mint a próbára bocsátás.

A próbaidő munkajogi, míg a próbára bocsátás büntetőjogi kategória. Ez tipikusan a szezon és a fazon esete. A próbaidő nem büntetés, hanem a munkáltató és a munkavállaló megegyezése. A próbára bocsátás viszont nem más, mint a büntetés elhalasztása. A bíróság kisebb súlyú bűncselekmény esetén, ha úgy értékeli, hogy a vádlottal szemben a büntetés célja ezzel is elérhető, a büntetés kiszabását meghatározott időtartamra elhalasztja. Hazánkban a próbára bocsátást 1908-ban vezették be a fiatalkorúakkal szemben, míg a felnőttek esetében erre 1978 óta van lehetőség.

Cikksorozatunk korábbi írásai: a 7+1 jogi tévhit a rendőrségről, 7+1 jogi tévhit a házkutatásról.

(Borítókép: JEFF PACHOUD / AFP )