Újra magyar polgármestere lehet a legnagyobb székelyföldi városnak

Hogyan kell egy ilyen nagy várakozásokkal teli helyhatósági választást végigcsinálni?

A stressz senkinek sem hiányzik – ugyanakkor nagy élmény emberekkel találkozni, meghallgatni őket. A visszajelzések erőt adnak. Persze kell az egészhez türelem és kitartás is. Ez már a második kampányom, egyebek mellett azt is megtanultam négy évvel ezelőtt, hogyan kell az energiával gazdálkodni.

Egyáltalán fontos az, hogy magyar polgármestere legyen a városnak, ha ez egész közigazgatás és adminisztráció román? Mitől lesz egy ízig-vérig bölcsész, a történelem tudója, a múlt ismerője a jövő kitalálója?

Leginkább az a fontos, hogy megmozduljon a város. Nem csak a választás napján, hanem úgy általában is. Húsz éve állunk egy helyben. Egyfajta dugóba kerültünk, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ezen kell változtatni. Nem kell ehhez nagy dolgokat kitalálni. Számos jó példa van a környékünkön Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyig, olyan városok, amelyek mind előttünk járnak. Nem szégyen tőlük tanulni!

A közszáj, a marosvásárhelyi közbeszéd megelőlegezi, hogy jövő héttől Soós Zoltánnak hívják a város polgármesterét. Ugorjunk előre! Hétfő reggel van... 

Nem ugrunk előre. Megvárjuk az eredményt. Nálunk komolyan veszik a medvét. Soha nem isznak előre a bőrére.

Johannis elnökléséhez nagy, de hiábavaló reményeket fűzött a magyar kisebbség. Öntől mit várnak a vásárhelyiek? Lesz ezután is két Vásárhely, magyar és román kocsmával, stranddal és piacossal?

Hadd ne kelljen Iohannist, az elnököt minősítenem – de szívesen beszélek arról, milyen remek polgármestere volt Nagyszebennek. Bebizonyította, hogy kisebbségiként is lehet fejlődést hozni egy városnak. Ez egyben válasz arra is, hogy mivel lehet a kedélyeket megnyugtatni: munkával és teljesítménnyel. Én is erre készülök, nem hangzatos deklarációkra. Egy Marosvásárhely van, ugyanazok a problémái románnak és magyarnak. Egy város, két nagy közösség. Tudom, már ez is olyan deklaráció ízű – úgyhogy maradok a munkánál.

Korszerű és kétnyelvű a kampánya. Közösségi médiában, mindenhol, mintha amerikai elnököt választanának. Kikből áll a kampánystáb? És kikből állna majd a csapata?

Na, azért ne túlozzunk... Intenzív kampány volt, az tény. A végén valóságos mozgalommá vált annak támogatása, amit képviselek. Tegnap este bementem egy önkéntes-eligazításra. Ott voltak vagy százan. A többiek kint vannak a terepen, azért vagyunk ma ilyen kevesen, mondták szabadkozva. Ez volt a titok: több száz ember munkája, akik lelkesedésből, ha úgy tetszik, a változás vágya által hajtva szervezték az eseményeket, a közösségi médiát, plakátoltak, aláírást gyűjtöttek, ellepték a várost.

Ami a kérdés második felét illeti: sokadszor mondom, független jelölt vagyok. Egyetlen politikai érdek tud diktálni: Marosvásárhely érdeke. Ha megállapodásokat kell kötni, természetesen megkötöm, ameddig a város érdekét szolgálják. Ha győz a változás, akkor a pártoknak is meg kell érteniük, hogy nem mehetnek tovább úgy a dolgok, ahogy eddig mentek. Bízom benne, hogy erős koalíciót tudunk majd építeni a változás köré.

Lesz-e marosvásárhelyi kurázsi, amivel kiemelkedhetnek a régióból?

A kurázsi legjobb bizonyítéka az volna, ha végre túl tudnánk emelkedni az etnikai szavazás csapdáján. A terv pedig készen áll – ez a programom. Ha bizalmat kapok, azonnal elkezdjük a munkát. Nem fog egyik napról a másikra menni, húsz elvesztegetett évet kell ledolgozni, behozni. De ha kitartunk, meg fogjuk csinálni! Marosvásárhelynek minden adottsága megvan ahhoz, hogy ismét a győztesek közé kerüljön.