Orbán: Ne mondja meg a nyugat a keletnek, hogyan éljünk

A jelek szerint a pc mégsem takar el sokat a világból – derült ki a magyar és a szlovén miniszterelnök, valamint a szerb elnök részvételével tartott webkonferencián. A három politikus – Orbán szavai szerint a szabadságharcosok klubjának tagjai – nem mondott semmi olyat, amit ne lehetett volna eddig is hallani azoktól a magukat jobbközép-kereszténydemokrata, nemzeti értékeket hangoztató politikusoktól, akik szerint az EU a liberális mainstream nyomása alatt rossz irányba halad. Igaz, a részletekről sem volt szó, így a nyilatkozatokból következő ellenmondásokat sem oldották fel a lényegében egybecsengő, egyenként bő húszperces felszólalások.  

Nem reflektáltak egymásra sem:

• A szlovén kormányfő arról beszélt, hogy az EU-t bővíteni kell, a Keleti Partnerség országai felé is, ha teljesítik az EU elvárásait, „mert Európa még nem teljesen szabad, pedig ezt a régi álmunkat be kell teljesítenünk”.
• Orbán viszont arról, hogy az EU inkább oldja meg belső ellentmondásait, és ne akarja megmondani a világnak – Kínának, Oroszországnak, újabban az Egyesült Államoknak –, hogyan éljen.

A történelem végének vége

A sort Bellamy rövid bevezetője nyitotta meg, amelyben az EP-képviselő politikus arról beszélt, hogy a világ a 2008-as válság után kijózanodott a liberális globalizáció sikerébe vetett naiv hitből. Szerinte sajnálatos módon a vallást a fősodor „a régi világ bizarr maradványaként” kezelte, a nemzet szót veszélyes lett leírni, az emberekből fogyasztók lettek, a politikusok helyett a szakértők adták meg az irányt. Igaz, a béke és a fejlődés nyomán sokáig úgy tűnt, hogy az EU a történelem végének szimbólumaként ezt a happy endet testesíti meg. Mostanra azonban látjuk „a történelem végének végét” – mondta Bellamy.

A résztvevők egyedüli EU-n kívüli tagjaként a szerb elnök főbb állításai nem okoztak meglepetést: Szerbia elkötelezett célja az EU-tagság elérése, de a 2008-as pénzügyi, a 2015-ös migrációs és különösen a 2020-as járványügyi válság megmutatta, milyen törékeny a rendszer, a szolidaritás milyen gyorsan üres kifejezéssé tud válni.

Ezzel arra a néhány napra utalt, amikor Franciaország, Olaszország, Németország az egészségügyi berendezésének exporttilalmáról beszélt. „Hálásak vagyunk Kínának, amiért segítettek” – mondta ekkor Vučić, aki szerint Orbán Viktortól („Viktor barátomtól”) megtanulhatta, hogy nehéz az érdekét érvényesítenie annak, aki „nem tagja a klubnak”.

A szerb–magyar viszonyt is dicsérte a politikus, aki szerint ha voltak is kölcsönösen olyan intézkedések a migrációs válság kezelésében, amelyek nem tetszettek a másiknak, sosem kritizálták emiatt egymást, elismerve a jogot, hogy mindketten a legjobbat akarják nemzetüknek.

Vučić szerint a migrációs válság minden bizonnyal kiújul majd, és jó lenne tudni, mit vár tőlük a nyugat, de nem hallott erre vonatkozó egységes álláspontot az EU legerősebbjeitől, pedig együttműködés kell a kérdésben, mondta némiképp ellentmondva a „ne mondják meg mások, hogyan éljünk” elvárásának.

Minden ország népe arra törekszik, hogy magának a legjobb jövőt válassza, ne kritizáljunk mindenkit, aki más véleményen van. Ne vádoljuk ezeket az embereket azzal, hogy nem élnek szabadon, csak azért, mert másképp gondolkodnak 

– mondta egyrészt, másrészt pedig közölte, hogy Szerbia az EU felé tart, az együttműködést magasabb szintre emelné, kész arra, hogy Szerbia része legyen a – még távoli – európai egyesült katonai erőknek is.

A járványról szót ejtve elmondta, a gazdasági mutatóval úgy lehetnek elégedettek, hogy „az valójában katasztrófa”: 5 százalékos növekedést vártak, de nulla és fél százalék között lesz, viszont ez is jobb, mint a nyugaton prognosztizált 7-11 százalékos visszaesés. Az elnök szerint el kell kerülni a túl kemény járványügyi lezárásokat, mert a gazdasági károk még nagyobbak lehetnek. (Nem tért ki rá, de Belgrádban tegnap komolyabb tüntetés volt a parlamentnél, rendőri összecsapásokkal, az újabb fővárosi korlátozások bevezetése ellen, miután a járványügyi mutatók ismét rosszabbodnak Szerbiában.)

Európa visszatért a középkorba

A szlovén miniszterelnök szerint bár a járvány időszakában vagyunk, a legfőbb kihívás nem ez, hanem az európai erőegyensúlyt átalakító brexit – amely részben a 2015-ös migrációs válság kezelésének következménye. A jobbközép Szlovén Demokrata Pártot (SDS) 27 éve vezető, harmadik kormányfői ciklusát kezdő Janez Janša szerint az új erőegyensúlyt meg kell találni – ezért is van szükség az EU bővítésére. Miközben balos, marxista, kommunisztikus offenzíváról beszélt – amelynek egyik forrása a sajtó és a felsőoktatás –, és arról, hogy vannak erők, amelyek a vallást is vissza akarják szorítani, sajnálattal említette meg, hogy az európai alkotmány és részben a pótlására kitalált Lisszaboni Szerződés is kudarcot vallott, sőt az Európai Monetáris Unió sem valósult meg teljesen. (Valóban nem, hiszen Szlovénia az eurózóna része, Magyarország nem, bár Janša nem tért ki rá, hogy mi hiányzik ahhoz, hogy ez a monetáris unió megvalósuljon.)

Európa nem az az optimizmussal teli hely, ahová a bővítéskor Szlovénia és Magyarország is belépett. A járvány is hirtelen mindent megváltoztatott, olyan lett, mint a középkorban: falak, határok, „veszélyhelyzetek, elkobzott egészségügyi felszerelések, valódi koordináció hiánya” – mondta, miközben korábban épp a nyomasztó, már-már kommunisztikus erők nyomásáról beszélt.

Végül a migrációról szólt, Orbánhoz hasonlóan kijelentve, hogy a demográfiai kérdés ezzel nem oldható meg – bár kiegészítő eleme szerinte lehet. A lényeg azonban, hogy az EU alapító atyái kereszténydemokraták voltak, a szövetség ezen értékek uniója volt, márpedig ha nincs ember, aki ezeket az értékeket követi, akkor ezekről értelmetlen is lenne beszélni, ezért a demográfiai folyamatokat kell megváltoztatni.

Európa visszaszorulóban van

Orbán is lényegében ezzel kezdte: szerinte Európa visszaszorulóban van, hiszen harminc éve a világgazdaság 25 százalékát adta az EU, ma már csak 15 százalékát, a termékenységi ráta pedig 1,8-ról 1,5-re esett vissza, egyre messzebb a lakosság gyarapodásához minimálisan szükséges 2,1-es értéktől.

A Bellamy által szabadságharcosként beharangozott kormányfő szerint – aki pedig a részt vevő politikusbarátait üdvözölte ekként – aggályos az is, hogy a védelmi költségvetés az EU szintjén GDP arányosan 2,5 százalékról 1,4-re csökkent 1990 óta. Az EU az elmúlt 12 évben stratégia helyett csak taktikai lépéseket tesz, nem aktív alakítója az eseményeknek, csak reagál rájuk, márpedig hogy ezen változtasson, vissza kell szereznie versenyképességét, és megfordítani a demográfiai trendet is.

Orbán szerint az EU stratégia hiányában zsákutcába jutott, válságról válságra haladt – 2008, 2015, 2020 –, felborult a német–francia együttműködésen alapuló, az Egyesült Királyság által támogatott európai rendszer: a britek kiléptek, a franciák eladósodtak, és versenyképességük visszaszerzéséért küzdenek, egyedül „a 75 éve a középkorba visszabombázott” Németország lett erősebb, ma mindenki tőle várja az integráció megmentését. Orbán nagyra értékelte Angela Merkelt. A német kancellárt maradásra is próbálta bírni, de nem ért célt – vallotta meg a kormányfő.

Kelet vs. nyugat

Orbán szerint már a 2008-as válságban is jelentkezett az EU keleti és nyugati része közötti különbség. Előbbi a régi jóléti állam megmentésének kísérletével reagált a pénzügyi válságra, utóbbi a munkaalapú társadalom kiépítésével. Orbán szerint ennek köszönhetően a V4-eknél sikerült 4-5 százalékos növekedést és 3 százalékos munkanélküliségi rátát elérni.

A különbség szerinte azóta erősödött: Európa jövőjét illetően a kormányfő két koncepciót lát, ezeket már korábban is elmondta:

• Progresszív, liberális, baloldali, „félig marxista”, multikulturális, migrációpárti, családellenes, nemzetállamot tagadó koncepció, amelyben irreleváns a keresztény tanítás. „Ezt sokan támogatják, még az Európai Néppárton (EPP) belül is.”
• Orbán a másodiknak a híve, amely keresztény kultúrán alapuló, amelynek releváns része a keresztény társadalmi tanítás, az antikommunizmus, emellett családbarát, és amely szerint a nemzeti identitás megőrzendő érzék.

A kérdés, mit tehetünk, ha az EU-n belül ilyen nagy a különbség a jövőt illető elképzelésekben. „Hogy tarthatjuk egyben az egészet így?” – kérdezte Orbán, aki szerint van egy vékony ösvény, amelyen az EU egyben maradhat, mégpedig hogy

„a nyugat ne kényszerítse nézőpontját keletre, toleráljuk egymást”, és a kelet se mondja meg nyugatnak, hogyan működtesse országait. „Ha elfogadjuk ezeket a különbségeket, akkor egyben tarthatjuk az EU-t.”

Orbán bízik benne, hogy a jövőkép kialakítója mégiscsak az EPP lesz – ezek szerint a kormányfő inkább azzal kalkulál, hogy a Fideszt bent tartja a pártcsaládban, amelyben tagsága épp fel van függesztve. Arra azonban a cenzúrázatlan, pc-mentes, tabuk nélküli beszélgetésben sem adott választ, hogyan lehet az ezek szerint mély világnézeti különbségeket fenntartva, egymástól a közösségen belül a beleszólás jogát elvitatva megőrizni, sőt, elmélyíteni és megerősíteni az EU-t.

(Borítókép: Orbán Viktor / Facebook)