Látványos grafikonon, ahogy a felére esett vissza a kórházi esetszám

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő minden hónapban összesíti a kórházak teljesítményét. Az adatsorokban látható, hány ágy volt foglalt a kórházak gyógyítást végző osztályain (aktív ágyak) és a csak gondozást, ápolást végző részlegeken (krónikus ágyak). 

A NEAK azt is összesíti, hogy a kórházak hány ellátást végeztek, és ezekért mennyi pénzt kaptak. A kórházaknak a legkisebbtől a legkomolyabbig minden ellátást jelenteniük kell az egészségbiztosítónak. A jelentés alapja az egyes betegségek, diagnózisok és az ezekhez kapcsolódó ellátási események a rutinesetektől a bonyolult operációkig. A kórházak úgynevezett humán betegségcsoportokat (HBCs-k) – például heveny gennyes középfülgyulladás, epevezeték-elzáródás, hüvelyi szülés epidurális érzéstelenítéssel, kemoterápia, szívátültetés stb. – jelentenek az egészségbiztosítónak, és az ezekhez kapcsolódó ellátási események alapján kapják a finanszírozást.

A felére esett vissza az esetszám

Hétköznapi tapasztalatok alapján is érzékelhető volt, hogy a hazai egészségügy március közepére lényegében bezárt: a kórházak már csak a legsürgősebb esetek ellátását vállalták, a halasztható műtéteket törölték. Nagyon látványos a NEAK áprilisi jelentésében látható grafikon, ami az elmúlt évekhez viszonyítva az ellátások számának drámai visszaesését mutatja februárról áprilisra. A korábbi évek adatai alapján látszik, hogy eddig mindig áprilisban látták el a legtöbb esetet a kórházakban, a másik csúcs pedig októberre szokott esni. Míg idén februárban még 173 154 esetet láttak el a hazai kórházak, a teljesítmény áprilisra ennek 52 százalékára zuhant vissza 90 547 esettel.

Hogy mindenki értse: az aktív fekvőbeteg ellátások közfinanszírozásának alapja a HBCs-modell (Homogén Betegcsoport, angolul DRG). Egy HBCs-pont értéke ma 198 000 forint. Minden kezelés egy súlyszámot kap, amely tükrözi az adott ellátás komplexitását, azaz költségigényét (az eszköz amortizáció és beruházások kivételével). Az 1 alatti kis súlyszám egyszerűbb műtétet (például egy laparoszkopos beavatkozást) jelöl, a nagy, komplexebb műtétek 2-es, 3-as, 4-es súlyszámot kapnak. 

Ha a súlyszámot megszorozzuk a HBCs-pontértékkel, akkor megkapjuk az ellátás díját, amit a NEAK fizet a kórháznak az adott beavatkozásért. Egy teljes térdprotézis beültetésének finanszírozási értéke például 2019 májusában 198 000 forint x 3,98465, azaz 788 961 forint volt. (A krónikus fekvőbeteg-szakellátásban napi díjazással számítják ki a finanszírozást). 

Normál időben a súlyszámok országos átlaga körülbelül 1,2. A NEAK összesítésében egy másik grafikon jól mutatja, hogy koronavírus-járvány idején ez megváltozott. Az esetek száma ugyan a felére esett vissza, de mivel elmaradtak a kúraszerű ellátások, a tervezhető műtétek, az egyszerűbb esetek, megnőtt a súlyszám, hiszen csak a komplexebb esetek kerültek kórházba. Az átlagos súlyszám így 1,2-ről megnőtt 1,35-re.

Normál évben áprilisban az átlagos 180 ezer esetet be kell szorozni 1,2 súlyszámmal, azaz „békeidőben” áprilisban a NEAK kb. 42-43 milliárd forintot fizet ki az összes kórházi ellátásért. Most 112 000 súlyszámot kellene beszorozni 198 ezer forinttal, és ennyit kellett volna áprilisban fizetnie a NEAK-nak a kórházak teljesítménye után (kb. 24 milliárd forint). Most azonban az egészségbiztosító nem ez alapján fizet, hanem a korábbi 3 hónap átlagát veszi alapul, azaz a kórházak áprilisban arányosan több pénzt kaptak kevesebb munka és kiadás mellett (bért ugyanúgy kell fizetniük, de a fogyóeszköz kevesebb volt).

Március végére már 38 500 ágy üresen állt

A NEAK adataiból kihámozható az is, hogy hány kórházi ágyat kellett valójában felszabadítani Kásler Miklós sokat vitatott döntése miatt áprilisban. Abban az időben még nem lehetett tudni, lesznek-e tömeges fertőzések Magyarországon, kialakul-e az észak-olaszországihoz hasonló helyzet. A kormány szakértők által készített modellszámítások alapján elővigyázatosságból a legpesszimistább forgatókönyvre készült fel. A cél az volt, hogy ha nagyon sok fertőzött lesz, legyen elég kórházi ágy és lélegeztetőgép mindenkinek. Emiatt adta ki április 7-én Kásler Miklós azt az utasítást, hogy rendkívül szűk határidőre, április 19-ig tegyék szabaddá a kórházi ágyak 50 százalékát, a következő ütemben pedig a 60 százalékát.

A rendelkezés szerint április második feléig 39 500 ágyat kellett szabaddá tenni Magyarországon. A sajtóban és a közösségi médiában számos megalapozatlan megállapítás jelent meg arról, hogy emiatt több ezer beteget kellett utcára tenni. A NEAK adatai ezt nem igazolják. A megjelent támadások miatt erre a NEAK egy külön összefoglalót is kiadott. Ebben az olvasható, hogy az első miniszteri utasítás megjelenése előtt, március 14-én a kórházi ágyak 34 százaléka szabad volt a napi aktivitáson alapuló foglaltsági adatok szerint.

Mivel a betegek eleve egyre inkább elkerülték a kórházakat, és minden halasztható műtétet visszamondtak, a NEAK szerint március végére nagy mértékben, további 24 százalékkal növekedett a felszabadult kórházi ágyak száma.

Ezután jelent meg Kásler Miklós körlevele arról, hogy a járványhelyzetre való felkészülés jegyében az összes kórházi ágy 60 százalékát üresen kell hagyni. Ennek megfelelően már nem több ezer, „csak” 1172 ágyat kellett szabaddá tenni az országban, ennyi beteget kellett hazaküldeni.

Komoly feszültséget szült az ágyak kiürítése

Előre senki nem tud okosnak lenni: 39 500 ágy volt szabadon áprilisban, és végül Magyarországon a járvány csúcsán a hivatalos közlés szerint a kórházban kezelt koronavírusos betegek száma május 4-én tetőzött mindösszesen 1027 emberrel. A NEAK áprilisi adatai azt mutatják, hogy míg normál békeidőben az aktív ágyak kihasználtsága 65-70 százalék körüli, ez áprilisban mindössze 41 százalék volt, azaz kvázi pangtak az ürességtől a kórházak.

A kiürítés így is sok szakmai és politikai vitát hozott. Emiatt menesztette Kásler Miklós az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgatóját, Cserháti Pétert, mivel az intézet állítólag nem teljesítette időre az előírt ágyfelszabadítást. Cserháti mellett aztán több kormánypárti értelmiségi és fideszes politikus is kiállt.

Több kórházból el kellett bocsátani ott ápolt betegeket. Az alapelv az volt, hogy a nem életveszélyes betegeket haza lehet küldeni otthoni ápolásra, de ez nagyon súlyos dilemmák elé állított mindenkit, előfordult olyan eset is, hogy egy kórházból elküldött beteg nem sokkal hazaérkezése után elhunyt. Kásler Miklós az utóbbi időben több nyilatkozatában az erről szóló döntésekért az orvosokra hárítja a felelősséget, és azt állítja: soha nem hangzott el olyan utasítás, hogy ágyakat kell kiüríteni. 

A NEAK összesítése csak a kórházak teljesítményének csökkenését mutatja. A teljesebb képhez érdekes lenne látni azt is, mennyivel kevesebb ellátást végeztek a járvány ideje alatt a rendelőintézetekben és a háziorvosi praxisokban. Azóta elkezdték több lépcsőben ismét megnyitni az egészségügyet. Egyre több ellátás indul újra, és ma már lehetőség van a korábban elhalasztott műtétek megtartására is.  

A cikk elkészítéséhez köszönjük Rékassy Balázs egészségügyi szakmenedzser szakmai segítségét. 

 Borítókép: Kórterem a Budapesti Szent Ferenc Kórház felújított szárnyában MTI/Szigetváry Zsolt