A Real Madrid egyszer már megtréfált egy triplázó manchesteri gárdát Angliában

A királyi gárda története során 11 olyan párharcot vívott meg, amelyben hazai pályán döntetlennel kezdett a kieséses szakaszban – ebből pedig csupán kettőt tudott sikerrel megvívni.

A pozitív oldal? Mindkétszer Manchesterben, egyszer ráadásul az előző idényben triplázó gárda ellen...

Fájdalmas lett az első elbukott párharc

A sorozat az 1955–1956-os idényben vette kezdetét, és ha finoman szeretnénk fogalmazni, mondhatjuk, hogy jól kezdett a Real Madrid. Ha kicsit sarkosabban, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy rögvest behozhatatlan előnyre tettek szert a riválisokkal szemben, hiszen az első öt kiírást egyaránt a blancók nyerték meg!

Így érkeztünk el az 1960–1961-es kiíráshoz, amikor is a címvédő csapat a spanyol bajnok Barcelonával találkozott az első fordulóban.

A házigazda már az első percben eredményes volt Enrique Mateos találatával, de erre ugyanúgy érkezett a válasz Luis Suárez (nem összetévesztendő az uruguayi csatárral) révén, mint Francisco Gento góljára, így 2:2-ről várták a barcelonai visszavágót.

Bő fél óra után Martí Vergés juttatta előnyhöz a katalánokat, a végjátékban pedig Evaristo növelte az előnyt – a Real erejéből pedig már csak kozmetikázásra futotta (a Real szempontjából 3:4 lett a vége).

A nagy rivális végül a döntőig menetelt, ott viszont 3:2-re kikapott a Guttmann Béla vezette Benficától – a vesztes gránátvörös-kékek góljait Kocsis Sándor és Czibor Zoltán szerezte.

Belga átok

A következő hasonló forgatókönyvre nem kellett sokáig várni, két évvel később az első fordulóban Ignacio Zoco és Gento révén az első fél óra végén már kettővel vezettek a spanyolok, de a belga Anderlecht még a szünet előtt egyenlített. A fordulást követően Alfredo Di Stéfano is betalált, a végén viszont jött Jacques Stockman, és 3:3-ra végeztek a felek.

A visszavágón sokáig egyik fél sem tudott betalálni (ami ekkor még a belgáknak továbbjutást ért volna), a 85. percben viszont végleg eldőlt a továbbjutás kérdése: Armand Jurion találatával győzött a negyeddöntőben búcsúzó házigazda (3:4).

Bő egy évtized után az elődöntőben a Bayern München ért el döntetlent a Bernabéuban az első felvonáson, Roberto Martínez korai találatára Gerd Müller felelt (1–1), két héttel később pedig az Olimpiai Stadionban duplázott a nemzeti bombázója (1–3).

A bajorok ezt követően a fináléban a Saint-Étienne-t is két vállra fektették, így sorozatban a harmadik évben ülhettek fel Európa trónjára.

Rögtön az új kiírásban jött a negyedik példánk, egy újabb belga csapat, az FC Bruges (avagy Club Brugge) képében. Itt nem esett gól a spanyol fővárosban, az Olimpiai Stadionban (ez sem összekeverendő a münchenivel), viszont Ulrik le Fevre találatát Benito Rubinán öngólja követte (0–2).

Ez azt jelenti, hogy a belgák hibátlanul állnak a madridi döntetlent követően az elitsorozatban – mivel hogy azóta nem volt ilyen.

A 80-as években a végső győztesek kerekedtek felül

Ugrunk 11 évet az időben, és visszatérünk a legjobb négy közé, ahol ezúttal a holland bajnok PSV volt az ellenfél. A negyeddöntőben a Bordeaux-t idegenbeli 1–1 után hazai 0–0-val legyűrő eindhoveniek úgy lehettek vele, hogy a győztes módszeren ne változtassunk: Hugo Sánchez hatodik percben értékesített büntetőjére Edward Linskens felelt a 19. percben, ezt követően pedig már senki nem tudott betalálni (1–1).

Ekkor még számított az idegenben szerzett gólok száma, így a hollandok mentek tovább, akik annyira belejöttek, hogy a stuttgarti fináléban sem kapituláltak, és mivel a büntetőpárbaj során mind a hat sorozatban eredményesek voltak a Benfica ellen, tovább nyújtották a Guttmann-átkot.

És ahogy már láthattuk, erre is egyből jött az újabb pofon!

Az 1988–1989-es idényben is a „hollandok” jelentették a végállomást, csak ekkor a Milan képében. Spanyolországban Hugo Sánchez góljára ezúttal Marco van Basten felelt, a háromszoros aranylabdás a visszavágón is eredményes volt, ahogyan honfitársai közül az 1987-es győztes Ruud Gullitt, valamint a kétszer „bronzlabdás” Frank Rijkaard, a vége pedig kiütés lett (1–6).

A korszak kiemelkedő csapataként remeklő Milan a döntőben a Steaua Bucurestinek sem kegyelmezett (4–0), egy évre rá a Benficát (1–0) is megverte, 1994-ben pedig a Barcelonát is kiütötte (4–0) két további finálé között.

Egy leendő aranylabdás lepte meg a királyiakat

De vissza a hullámvasútra, újabb évtizedet ugrunk előre az időben. Az 1998–1999-es kiírásban már bőven új nevén (Bajnokok Ligája) és formátumában (csoportkör után érkeztek el a kieséses szakaszhoz) futott a sorozat. A címvédő Real Madrid az Internazionale mögött legjobb csoportmásodikként jutott a negyeddöntőbe, ahol a Dinamo Kijev Andrij Sevcsenko góljával szerzett vezetést a Bernabéuban, erre viszont még volt válasza az előző kiírást eldöntő Predrag Mijatovicsnak – aki ezzel amúgy 32 éves böjtnek vetett véget.

Az ukrán csapat viszont a címvédési reményeknek, Kijevben ugyanis Sevcsenko az utolsó fél órában két gólt is szerzett, és továbbjuttatta az övéit (1–3).

A klasszis támadó az idény végén akkori rekordot jelentő 25 millió dollárért a Milanhoz igazolt, illusztris karrierje során pedig később Bajnokok Ligáját és Aranylabdát is nyert.

Egyszer már megtréfáltak egy triplázó manchesteri gárdát...

És a sormintát követve ismét egy évet lépünk előre, viszont most megszakítjuk a negatív szériát: nyolcadik nekifutásra ugyanis összejött a továbbjutás.

Pedig nem volt könnyű a feladat, hiszen az egy évvel korábban angol bajnokságot, FA-kupát és Bajnokok Ligáját is nyerő Manchester United volt a rivális.

A gól nélküli első felvonás után az Old Traffordon Roy Keane öngólja, majd Raúl duplája után gyakorlatilag eldőlt a továbbjutás kérdése, bár David Beckhamék azért kozmetikázni tudtak (3–2).

A későbbiekben a Bayern Münchent, végül a Valenciát is felülmúlva lett meg az újabb BL-trófea.

Manchesterbe győzni járunk?!

Egy újabb bő évtizedes ugrást követően a 2012–2013-as idényben megint a Manchester United elleni párharc kezdődött madridi döntetlennel, Danny Welbeck találatára a „vörös ördögök” korábbi támadója, Cristiano Ronaldo felelt, az Old Traffordon pedig Sergio Ramos öngóljára Luka Modric, valamint ugyancsak Cristiano Ronaldo (3–2).

Ezúttal viszont nem jött össze a végső siker, Jürgen Klopp Dortmundja Robert Lewandowski mesternégyesével 4–1-re legyőzte José Mourinho együttesét az elődöntő első felvonásán, és bár a visszavágó hajrájában közel volt a madridi csoda (2–0), az végül elmaradt.

A 2020-as években ez lett az alapforgatókönyv

Ahhoz képest, hogy 2020-ig összesen kilenc párharc indult madridi döntetlennel, azóta csak egy évben nem volt erre példa! Ráadásul az első hét alkalom angolmentessége után csak a PL-csapatok jöttek sorra ellenfélül.

A United elleni két továbbjutást két kiesés követte, a Chelsea 2021-ben Christian Pulisic révén jutott előnyhöz, de erre még Karim Benzemának volt válasza – Londonban viszont Timo Werner és Mason Mount is eredményes volt (1–3), így a „kékek” kerültek a fináléba, ahol aztán meglepetésre a Manchester Cityt is legyőzték.

Tavaly viszont megtört a manchesteri széria: Vinícius Júnior gólját Kevin De Bruyne egyenlítette ki Madridban, az Etihadban viszont nem volt kegyelem: Bernardo Silva duplája után Manuel Akanji és Julián Álvarez is betalált (1–5).

Megint ráfáznak a triplázó manchesteriek?

Az Inter ellen Rodri góljával nyerő City angol bajnokként és FA-kupa-győztesként is zárt (az új évadban pedig európai Szuperkupát és klubvilágbajnokságot is nyert), a mostani kiírásban pedig nyolc győzelem után várta a madridi felvonást.

A hét siker után a lipcseieket otthon döntetlennel is búcsúztató madridiak villámgyorsan hátrányba kerültek Bernardo Silva szabadrúgásgóljával, de még mindig csak az első negyedórában jártunk, amikor már a Realnál volt az előny. A második félidő derekán Phil Fodenék fordítottak percek alatt, Federico Valverde remek találata viszont 3–3-as döntetlent jelentett.

A Real Madrid BEK/BL-párharcai hazai döntetlent követően
1960–1961	Barcelona	spanyol	2:2	1:2	3:4
1962–1963	Anderlecht	belga	3:3	0:1	3:4
1975–1976	Bayern München	német	1–1	0–2	1–3
1976–1977	FC Bruges	belga	0–0	0–2	0–2
1987–1988	PSV	holland	1–1	0–0	1–1
1988–1989	Milan	olasz	1–1	0–5	1–6
1998–1999	Dinamo Kijev	ukrán	1–1	0–2	1–3
1999–2000	Manchester United	angol	0–0	3–2	3–2
2012–2013	Manchester United	angol	1–1	2–1	3–2
2020–2021	Chelsea	angol	1–1	0–2	1–3
2022–2023	Manchester City	angol	1–1	0–4	1–5
2023–2024	Manchester City	angol	3–3	?	?

Bajnokok Ligája, negyeddöntő, visszavágók

• 21.00: FC Barcelona (spanyol)–Paris Saint-Germain (francia) (Tv: M4 Sport)
• Első meccs eredménye: 3–2
• 21.00: Borussia Dortmund (német)–Atlético Madrid (spanyol) (Tv: Sport1)
• Első meccs eredménye: 1–2
• szerda 21.00: Manchester City (angol)–Real Madrid (spanyol) (Tv: M4 Sport)
• Első meccs eredménye: 3–3
• szerda 21.00: Bayern München (német)–Arsenal (angol) (Tv: Sport1)
• Első meccs eredménye: 2–2

(Borítókép:  Raul, a Real Madrid játékosa ünnepli gólját a Manchester United elleni Bajnokok Ligája negyeddöntő visszavágóján a manchesteri Old Traffordon Fotó:  Michael Steele / Allsport / Getty Images)