Ahol a disznók helyét átvette egy cukrászda, de mára a senki földje lett – A Mázsa tér története

A X. kerület történetét már többször is körbejártuk, írtunk a városrészről, tettünk egy hatalmas sétát, felfedezve a különféle rejtett kincseit, ahogy a kulturális élet felpezsdülését is örömmel fogadtuk, amikor megnyílt az Eiffel Műhelyház és ideköltözött a Kertem, valamint megindult a volt Északi Járműjavító területén az új Közlekedési Múzeum fejlesztése. Viszont akárhányszor jártunk Kőbánya alsón, mindig elkeserített minket a Mázsa tér látványa, ami kihasználatlanul, parlagon heverve fekszik a kerület egyik központi helyeként.

Egy év alatt 600 000 sertés fordult meg a turistalátványosságnak számító telepen

Ahogy megindult a 19. században Pest fejlődése, megállíthatatlanná vált a terjeszkedés, így a korábban még a belvárosban megnyílt gyárak, az üzemi és a szállítmányozás területei, valamint a sertéshizlaldák egyre inkább a peremterületekre szorultak. Így kerültek az addig szőlőiről és bányáiról ismert Kőbányára a hizlaldák és a sertéspiac, bár már a 18. század végén is megjelentek a környéken a sertéskereskedők. Ennek egészen prózai oka volt:

Pest városa kötelezte őket, hogy legyenek olyan kedvesek, és a városhatáron kívül építsék fel az ólakat – ebben többek között benne volt az is, hogy a disznótartás legfeljebb a legrosszabb illat dobogós helyén állhat.

Mivel az állatokat vonaton volt a legegyszerűbb szállítani, adta magát, hogy az állomások közelében verjenek tanyát, így a ceglédi vonal mentén megjelentek a telepek, amik a 19. század közepétől Európa-szerte ismertté váltak. Eleinte csak a főváros, majd az ország, később a szerbiai és a romániai sertésforgalom központjává vált, de már elég hamar az egész kontinens ismerte a kőbányai sertéseket.

Olyannyira ismertté váltak a telepek, mint egykor a pesti malmok, amik még a tengerentúlra is szállítottak lisztet, az aranykorban pedig volt idő, amikor egy év alatt 600 000 sertés fordult meg itt.

I. Ferenc József is meglátogatta a messze földön híres kőbányai malacokat, és ő maga lepődött meg a legjobban, hogy itt minden sertésólra jutott egy fürdető, miközben a királyi udvartartásban mindössze egy fürdőszoba volt.

Az 1870-es évek végére már az utcanevek is kialakultak, így megjelent a Mázsa utca és a Mázsa tér, méghozzá azért, mert ezen a területen álltak a mázsák és a mázsaház, ahol a beérkező malacokat lemérték és cédulázták. A Szállás utca nevét sem kell túlgondolni, ugyanis a vasútközeli helyeket vásárolták fel a kereskedők, hogy legyen hol elszállásolni a disznókat, de volt itt egy vendégfogadó és egy kiskocsma is, hogy a megfáradt kereskedők valahol kiengedhessék a gőzt és megpihenhessenek.

A 60-as években újra virágkorát élte a tér, ám a 90-es évek végén megindult a hanyatlás

A sertéshizlaldák és -piac szárnyalásának az 1895-ös sertéspestis vetett véget: elpusztította az egész állományt, a telepet bezárták, a telkek pedig elkezdtek kiürülni. Bár ez nem jelenti azt, hogy pár év alatt el is tűntek Kőbányáról, ugyanis az 1910-es és az 1930-as években a lakosok többször is követelték a telep bezárását, ugyanis rengeteg kellemetlenséggel járt számukra. 

„A tanácsi javaslat az 1910–1912. évi közgyűlési harcok emlékét ébreszti fel bennünk. Ezek voltak azok a közgyűlési harcok, amelyeket annak idején Kőbánya biz. tagjai eredményesen vívtak meg a kerület érdekében […], hogy a közgyűlési határozat végre megmenti Kőbányát a sertéstelep összes kellemetlenségeitől és íme, elmult 20 esztendő s megint aktuális a kérdés, a sertéstelep még mindig ott van Kőbányán és akadályozza a kerület fejlődését” – Fővárosi Közlöny, 1930.

Az utolsó sertésszállásokat 1954-ben számolták fel, a 60-as évekre már az utolsó mázsaházat is lebontották, az üresen maradt telken pedig egy cukrászdát nyitottak. A 60-as évek elején a Mázsa téren megnyílt a város egyik legkülönlegesebb cukrászdája, a Kis Pilóta, ahol egy leselejtezett Li-2-es repülőgépen majszolhatták a sütit a kerületiek. Összesen 35 ember tudott egyszerre sütizni a repülőn, míg a körülötte nyitott teraszon további 100 hely volt. A pilótafülkét meghagyták eredeti állapotában, így tele volt a repülésért rajongó gyerekekkel. 1966-ban azonban a Kis Pilótába belecsapott a villám, és leégett, majd rövid időn belül megjelent egy újabb leselejtezett gép a téren, ami 1973-ig működött.

A 90-es években még egy piac is volt a Mázsa téren, ahová a közeli József Attila-lakótelepről is átjártak friss gyümölcsért, zöldségért vagy egy jó lángosért. Miután a piac megszűnt, elindult a terület ide-oda passzolgatása, terveztek ide plázát mozival és mélygarázzsal, de egy irodaházakat, lakásokat és szakáruházat magában foglaló komplexumot is. Noha az alapozási munkálatokat még a 2000-es évek elején elkezdték, jogi viták miatt végül semmi nem valósult meg, a tér azóta is funkciótlanul áll a kerületben. Noha pár éve újra előkerült a terület rehabilitációjának kérdése, amelynek megoldását egy uszodakomplexum és egy sportközpont építésében látták, ez a projekt sem tűnik úgy, hogy megvalósulna. 

Bár a sertésvásároktól a cukrászdáig volt itt több minden, ma ide-oda adogatják a tulajdonjogát, ahogy az is gyakran változik, hogy mit kezdjenek vele: pláza legyen itt, sportközpont vagy irodaház, netalán tartozzon a kínai negyedhez? Nehéz megjósolni, mi lesz a tér jövője, mi örülnénk egy fákkal, növényekkel teli, térként használható helynek, de addig is érdemes olvasgatni, milyen is volt a múltja.