Az ezerarcú Zugló egyik nyugalmas környékén rengeteget sétáltunk már – és azóta nem tudtuk elfelejteni a csöndes, árnyas, ámde igazi kincseket rejtő utcákat, úgyhogy most fotósunk is felkerekedett megörökíteni, hogy egy képzeletbeli sétán megmutathassuk most itt is kedvenc villáinkat. Bár Istvánmező említésekor elsősorban a magyar sport aranykora és kiterjedt vasúti területek jutnak az eszünkbe, egy elegáns villanegyedet is rejteget a Városligethez közeli fasorai között, egykori eklektikus és szecessziós nagypolgári villákkal és a századfordulós építészek – Lechner Ödön, Lajta Béla és Hajós Alfréd – remekeivel.
A főváros meseszép, de kevésbé ismert villanegyedeit bemutató sorozatunkkal visszatérünk a budai hegyekbeli kalandozásunk, a Svábhegy, a Rózsadomb és Gellérthegy után Pestre, és Mátyásföld után Zugló felé vesszük az irányt. A jelen helyzetben persze nem csatangoltunk erre, hanem a tavalyi őszi sétáink emlékeire támaszkodtunk, és már most leszögezzük, hogy senki ne induljon még útnak, raktározza el a járvány elmúltára a sok látnivalót – és most csak élvezze Kálló Péter csodás fotóin a környéket.
Mielőtt elindulnánk, egy kis történelmi kitekintő, hol is járunk: Istvánmező Zugló nyolc városrésze közül az egyik, nevét Magyarország utolsó nádoráról kapta, aki apja, a hőn szeretett József nádor után, 1847-1848 között töltötte be a királyt helyettesítő tisztet. A környékről elsőre nem a zöldben megbúvó, századfordulós nagypolgári és arisztokrata villák jutnak eszünkbe – hiszen itt áll a Puskás és a Papp László Sportaréna, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok és a Millenium Velodrome is. Ezek mögött pedig a Keleti pályaudvar és a kapcsolódó hatalmas vasúti területek nyújtózkodnak.
Ám mégis van egy szeglete, ahol a nyugalom honol – a Városliget és a Thököly út közötti terület hangulatában inkább hasonlít a szomszédos Herminamezőre, amely Zugló legrégebbi, 1842-től kiépülő része volt, és ahol tekintélyes nyaralószállók és gyógyintézetek működtek. A korai városrendezési tervek szerint a Városliget közvetlen környezete, így a mai Istvánmező is eredetileg a park bővítési területe lett volna, így az itteni telkeket csak haszonbérbe adták ki a vállalkozóknak. Ám ahogy a környék kezdett kiépülni, és a közeli Stefánia út egyértelműen a luxuskategóriába emelkedett, a telkek ára is olyan csillagászati összegekre rúgott, hogy már nem érte meg közcélra fenntartani őket, derül ki a Zuglói lexikonból.
A bécsi szecesszió és egy perre vitt oroszlán – Cházár András utca 5.
A forgalmas Thököly útról bekanyarodunk a Cházár András utcába, amit az itt álló Lajta Béla–Hegedűs Ármin tervezte Radnóti Gimnázium miatt biztos sokan ismernek. Ettől nem messze áll az 5-ös számú ház, Franz Matouschek Rákos Manó részére 1907-ben tervezett villája, az utóbbinak Valkó Lászlóval közös szobrászműhelye is itt működött.
Ma eltéveszthetetlen az épület az előtte őrködő oroszlánnak köszönhetően. Ha kicsit jobban szemügyre vesszük a lombok mögül kikandikáló épületet, látjuk, milyen izgalmas homlokzattal is állunk szembe. A geometrikus mintákkal gazdagon díszített felülethez hasonlót viszonylag keveset találunk Budapesten – viszont annál többet Bécsben. A szecesszió ott dívó, geometrikus ágazta, annak is nagymestere, Otto Wagner (aki amúgy a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát is tervezte) lehetett az ihlető – az osztrák Matouschek az ő tanítványa volt – derül ki Kovács Dániel Budapest Art Nouveau című könyvéből.
A kertet őrző oroszlán története is elég tekervényes, elképzelhető, hogy a mátyásföldi, a Magyar Királyi Honvéd Gépkocsi szertár díszudvaráról került ide a második világháború után, de valószínűbb, hogy annak a példánynak egy másolata áll a kertben, amit a szobor alkotói közötti pereskedés is alátámasztani látszik. Az 1929-es Esti Kurír számol be a csúnya ügyről: az eredeti oroszlánt ugyanis Rákos Manó szobrász és mükőöntő megbízásából Maugsch Gyula szobrászművész készítette el, ám a másolat már Maugsch engedélye nélkül készült, sőt amikor egy kiállításon szerepelt az alkotás, még a neve is lekerült róla. Az ügy vége pereskedés lett, amit Maugsch nyert meg, Rákos Manó fizetett, és az öntőmintát elkobozták.
Egy eltévedt alpesi nyaraló – Thököly út 66.
Ha a Thököly útról a szomszédos Szabó József utcába kanyarodunk be, itt is egymást érik a szebbnél szebb villák és kertes társasházak. Rögtön a sarkon álló 10-es számú, zöldben pompázó ház az alpesi nyaralók hangulatát idézi gazdag fafaragásaival – a budai hegyvidéken is sok hasonlóval találkozunk.
Különösen látványos az üvegezett veranda, faragottfa-részletek, és a díszes bejárat-előtető. Ráadásul Zugló gondol a helytörténet iránt érdeklődő erre járókra is, és ennél a villánál is (a Thököly úti bejáratnál) találunk egy rövid leírást az épület történetéről. Eszerint Weszelka Venanto tervei szerint 1896-ban épült fel Hlavay György vállalkozó számára.
Ahol a Hősök tere szobrai születtek – Szabó József utca 12.
A villa eredetileg Róna József szobrászművésznek épült, ahol később a Hungária szoboröntöde is működött – innen kerültek ki a Hősök terén álló Zala György-féle Milleniumi szoborcsoport bronzalakjai is.
A Stefánia Palotát idéző elegáns villa átépítése még az első világháború előtt, 1913-ban megkezdődött, de csak a vérzivataros évek végére, 1918-ra készült el, az új tulajdonos Neuhold Kornél, a Telefongyár főigazgatója és kormányfőtanácsos volt. Kornél apja, Neuhold János is már híradástechnikai gyártmányokkal foglalkozott, tőle örökölte fia – bár tetemes adósságokkal – az üzletet. A Telefongyár Rt. gyártmánylistáján az első világháború kitörésekor távirda-, telefonkészülékek, házi és városi telefonközpontok, galvánelemek, tűzjelző és pénztárbiztosító berendezések, vasúti harangjelzők, szemaforok, vágányzáró sorompók is szerepelnek, de a háború alatt átállnak haditeremlésre, később peddig a piaci nagyágyúval, az Egyesült Izzóval csatároznak.
Rákosi Mátyás szomszédsága – Szabó József utca 23.
Nagy kedvencünk régről a Szabó József utca 23. alatti szecessziós villa. Ha az ember felpillant a homlokzatra, az első gondolata, hogy olyan, mintha az épület a közelben álló Földtani Intézet szerényebb kistestvére lenne – még színre is hasonló Zsolnay-díszek és vonalvezetés jellemzi. És valóban, Lechner Ödön hatása tagadhatatlan, Fischer Ferenc még csak huszonhárom éves volt, amikor ez a villát megálmodta.
Érdekes azonban, hogy a villa 1898-ban már állt, úgyhogy Fischer valószínűleg csak a Földtani Intézet terveit ismerhette, magát az épületet nem láthatta, hiszen utóbbit csak egy évvel később adják át a közeli Stefánia úton. Az épület megrendelője itt is egy szobrász volt, Ungár Mór műteremházaként keressük a szakirodalomban! A környék és az utca történetéhez hozzátartozik, hogy a 25-ös szám alatti, visszafogott külsejű, tornyos házban lakott 1945-ös emigrációjából visszatért Rákosi Mátyás egészen 1949-ig.
Amikor egy olimpikon úszó tervez is – Abonyi utca 21.
Ha kikanyarodunk az Abonyi utcára, a 21-es szám alatt találjuk Hajós Alfréd – Villányi Jánossal tervezett – szecessziós remekét. Az 1909-ben tervezett épület a Magyarországi Református Egyház Székháza, és Hajós nemcsak az épületet, hanem a korban gyakori módszer szerint annak belső berendezését is megtervezte. g
Amúgy róla nem győzzük elégszer elmesélni, hogy nemcsak sportolóként volt többszörös olimpiai bajnok – az első újkori olimpián Athénban több távon is első díjat nyert a 13 fokos tengervízben úszva –, de 1924-ben Lauber Dezsővel az olimpia művészeti versenyében stadiontervével egy ezüstérmet is bezsebelt.
Az 25-ös szám alatti épület 1911-ben épült, Bauer Emil és Guttman Gyula tervei szerint készült el 1911-ben, a szomszédos 27-es villa pedig feltehetően Baumhorn Lipót saját tervei alapján épült családjának az 1910-es évek környékén. Baumhorn korának egyik legkiemelkedőbb zsinagógatervezője volt, húsznál is többet tervezett Fiumétől Brassón át Szegedig.
A magyar építészet egyik legfontosabb mérföldköve – Izsó utca 5.
Az Izsó utcában álló Malonyai-villát (ma a Román Kulturális Intézet működik benne) Lajta Béla tervezte, 1906-ban készült el. A mai is nagyon modernnek ható épületet a megrendelő, Malonyai Dezső író és az építész közösen tervezték. Az író álma egy olyan ház volt, amely formáiban magyar és a népi építészetből merít, de belső tereinek elrendezése angolos kényelmet biztosít. Ehhez Lajta az erdélyi paraszti építészet hagyományaihoz nyúlt vissza, ennek hatása a magas kontyolt tető, a faragott eresz és a belső faburkolatok.
A házban két lakás épült, a földszinti bérbeadásra, a felső két szinten berendezett rész az építtetőnek, aki azonban nem élvezhette sokáig a villa nyújtotta kényelmeket, 1909-ben anyagi gondok miatt el kellett adnia. Építészettörténetileg is kiemelkedő villáról van szó – a Lechner-tanítvány Lajtának ez az első munkája, ahol szakít a mestere által képviselt magyaros-szecessziós stílussal, és a saját útját kezdi járni. Az akkor még csak hallgató Kós Károly is kiemelkedő mérföldkőként méltatja ezt a villát.
Egy furcsa, tornyos várkastély? – Zichy Géza utca 10.
A környék egyik talán legizgalmasabb épületébe, egy minivárkastélyba botlunk amint ráfordulunk a Zichy Géza utcára. A kéttornyos műteremház feltehetően László Fülöp festő skiccei alapján épült 1899-ben. És hogy mi célból? A történetét a Budapest folyóirat (2017. január) interjújában magának a festőnek az unokája mesélte el.
László Fülöp a gazdag Guinness sörgyáros leányának udvarolt, ám a szülők nem igazán lelkesedtek a házasság ötletéért. A festő rájött, hogy ha meggyőzi leendő apósát és anyósát, hogy ő is vagyonos ember, akkor áldásukat adják a frigyre. Az ötlet bejött, amikor a szülők meglátták a frissen építtetett romantikus kastélyt Budapesten, menten beleegyeztek a házasságba. természetesen ez a villa nagy műteremmel épült, a jellegezetes hatalmas ablakok kívülről is jól látszanak.
Az egész család elfér a homlokzaton – Jávor utca 11/A
A századforduló egy újabb népszerű építészének a saját maga és családja számára tervezett villájával (1906) állunk szemben a Jávor utca 11/A előtt. Hegedűs Ármin nevéhez köthető a Szervita téri Török Bankház, amelyet hatalmas Hungária-mozaikjairól biztos sokan ismernek, de az újpesti városháza és a Dob utcai iskola is az ő munkája. Az épületen található dombormű azért is igen kedves momentum, mert ezen Hegedűs hat gyermekét jelenítette meg Ney Simon szobrász, amint a kicsik festenek, rajzolnak, az egyik fia pedig az épület bejárata mellett áll.
Ahol újra Paulheimekbe botlunk – Ilka utca 56.
A környéken másik régi nagy kedvencünk a díszes betonkerítés mögött megbújó Ilka utca 56. alatti Paulheim-villa. A névadója Paulheim Ferenc, Budapest egykori főépítésze, aki itt (is) lakott. Amúgy a Paulheim azoknak csenghet igazán ismerősen, akik a ómátyásföldi nyaralótelep történetét is ismerik. A már a cikk elején emlegett csodálatos villanegyed létrehozásában és felvirágoztatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket a család.
A frissen felújított, élénk színű, Ilka utca 56-os szám alatti épület mellett sem tudunk szótlanul elmenni, a szecessziós villaépületben, amely eredetileg Gesztesi Mihály magánvillája volt, ma a Bethesda Gyermekkórház több részlege működik.
A kalapgyáros villája – Ida utca 4.
Az Ida utca és a Hermina út sarkán álló, 1914-ben épült díszes, eklektikus villa a mai napig sugározza építtetőjének vagyoni és társadalmi státuszát. Gyukits Gyula kalapgyáros a Gizella úti gyárától nem messze építette fel saját maga és családja számára ezt a villaépületet, amelynek Buza Péter Fel a fejjel! könyve szerint még a kupolája is Gyukits foglalkozására utal – ugyanis az is egy kalapot formáz.
Rózsaszín álom – Hermina út 47.
A Városliget mellett épült villa a Zala megyei főispán, Sipeki Balás Béla számára készült el 1905-ben. Az elegáns, szecessziós épülethez, melyet Lechner két tanítványával együtt tervezett, hatalmas kert is tartozott valaha, maga az építész pedig ezt tartotta a legharmonikusabb, legszebb szecessziós alkotásának. A mozgalmas, mégis könnyed, csipkeszerű homlokzat és a kertbe nyúló télikerttel lágyan olvad a környezetbe az épület.
Az építtető házaspár végrendeletének értelmében a villa értékének nagyobbik hányada a budapesti vakok egyesületére szállt, ma is a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének székháza működik itt. Bár ez az épület már nem Istvánmezőn áll, úgyhogy kicsit kakukktojás, de annyira elfogultak vagyunk irányába, hogy ha a környéken járunk, soha nem tudjuk kihagyni, hogy ne kanyarodjunk erre.
