A gyorséttermeket mindig is a Nyugathoz, leginkább Amerikához kötöttük, és biztos, hogy mindannyiunknak volt a 80-as vagy a 90-es évek elején egy tengerentúlon élő ismerőse, aki a Meki, a Burger King vagy a KFC csodálatos világáról áradozott, és mi áhítattal hallgattuk a hamburgerrel, sült krumplival és kólával átitatott meséket. De Amerika már jóval a Meki előtt megérkezett hozzánk, még ha egészen sajátos, magyaros verzióban is: a gyorsétterem-hálózatok itthoni prototípusa, a City Grill formájában.

Modern és csillogó belső, egyenruhába öltöztetett felszolgálók, egyszer használatos műanyag dobozban érkező ételek – ez akkor még a nyugati életérzés szerves részét képezte, és nem ádáz ellenségként tekintettünk rá, ahogy tesszük ma –, ketchup, hamburger és sült kolbász minden mennyiségben. Meg persze az elmaradhatatlan és ellenállhatatlan, függőséget okozó szénsavas üdítő, a Nyugat esszenciáját képező kóla – ez a felvezetés lényegében jó összefoglalója lehetne egy, a 90-es évek elején virágzásnak indult gyorsétteremláncnak, mégsem arról szól. 

Jobban mondva csak félig, az 1984. január elsején megnyílt City Grill a jómódú (és pazarló) nyugati fogyasztói társadalom megtestesítője volt, elhozta a laza és menő Amerikát, amihez egészen addig mindenki legendákat társított, de az első megnyílt étteremmel ezek a mítoszok valósággá váltak. 

Valójában az történt, hogy a fokozatosan enyhülő szocialista diktatúrán, legalábbis Magyarországon, egyre több rés keletkezett, melyen beszivároghatott az amerikai álom, az a fránya hanyatló Nyugat! Így történt, hogy 1987-ben megnyitott a Váci utcai Adidas bolt, 1988-ban pedig az első McDonald's, de fényévekkel ezek előtt járt a City Grill, amikor megtalálta a repedéseket és honosította a gyorsétteremláncok kultúráját.

A narancssárga dobozokról is jól ismert éttermet pedig ki más reklámozhatta volna, mint a 80-as évek tinibálványa, a női szívek meghódítója, Flipper Öcsi... És persze zenekara, a Step. A marketing bevált, aki látta ezeket a reklámokat, a hamburgert, a kolbászt – hogy legyen valami magyar is –, a csirkefalatokat és a panírozott palacsintát, a dallamos popzenére falatozó fiatalokat, az mind a Citybe vágyott. 

Az egész étterem a Meki felépítését és működését másolta, de igyekeztek a magyar igényekhez igazítani az ételkínálatot, így jelent meg a hamburgerben a csalamádé, és emiatt készült buciból, és így került a választékba a rétes és a panírozott palacsinta is. A Jászai Mari téri kísérleti étterem megnyitását egy évvel később, 1985-ben a Bajcsy-Zsilinszky úti egység követte. A cég ekkor már kiépített beszállítói körrel rendelkezett: a műanyag dobozokat a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, a pékárut a Rákóczi Sütő- és Édesipari Szövetkezet, míg a felszolgálók narancssárga egyenruháját és a hozzá tartozó fejfedőt a Budapesti Divatszalon szállította. 

„A Belvárosi Vendéglátó Vállalat City-grill néven McDonald's jellegű gyorsbüfét nyitott a Bajcsy-Zsilinszky úton. Az új vendéglátóhely egy gyors étkeztető rendszer tagja, amely egész nyitvatartási ideje alatt teljes áruválasztékot kínál a vendégeknek. A 14 különböző ételt és italt a rendeléstől számított három percen belül kiszolgálják.  Az év végéig további két City-grill üzlet nyílik a fővárosban” – állt az MTI híradásában.

A második egység megnyitása óriási siker volt, és ekkor vette kezdetét a City-mánia is, sorra nyíltak az üzletek Budapesten, a Tolbuhin (ma Vámház) körúton és a Váci utcában is lett egy étterem, utóbbi pont a nemrég bontásra ítélt Fontana-üzletház mellett, ahol a Taverna Szállodával is cimkeösszefonódott a neve. Budapesten összesen hét egység nyílt, de a „franchise” révén vidéken is terjeszkedett: Kazincbarcikán, Kaposvárott és Sopronban is találhattunk City Grillt.

Persze a vidéki nyitás valamennyire menekülési útvonalként is értelmezhető, hiszen 1988 áprilisában megnyílt az első Meki, innentől a City sorsa megpecsételődött, amin a sorra nyíló további külföldi gyorsétteremláncok sem segítettek: 1994-ben az utolsó City Grill, a Taverna is végleg bezárt. 

Címkék