Mottó 1.: "...De hová lettek a bogarak, a rovarok? Feltűnt neked is? Régen, pl. a 70-es, 80-as években, ha autóztam, szinte kaparni lehetett a bogarakat az autóról a megérkezés után. Most körbeautózom az országot, és nincs egy sem..." (általános élmény a beszélgetések során, de feltételem, hogy bárki, bárhol, bármikor mondatja a 2000-es évek után)
Mottó 2.: "Az élet utat tör." (Jurassic Park, Dr. Ian Malcolm /Jeff Goldblum szavai)
Mottó 3.: "Hát persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!" (Sylvester Stallone / Oscar. A vígjáték egyik nagy klasszikussá lett benyögése, politikai posztok alatt is rendszeresen felbukkan)
Mottó 4.: "...Magyarország elsőként tette a méhészetet adómentessé, elsőként adott beporzási támogatást, és elsőként fogja ténylegesen felsorolni a címkén, mely országokból származik a méz, amivel a termelők és a fogyasztók védelme így biztosított – olvasható az Agrárminisztérium közleményében..." (Greendex)
Mottó 5.: "...Alma, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, takarmánylucerna, uborka. A fent felsorolt élelmiszer- és haszonnövényekben az a közös, hogy hozamuk a beporzástól függ. A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb..." (ng.24.hu)
Mottó 6.: "Ha a méhek kihalnak, az emberiség legfeljebb négy évvel fogja túlélni őket." (Albert Einstein, kicsit keményítettem a neki tulajdonított mondást, remélem nem haragszik meg érte)
Mottó 7.: "Magyarországon 20 társasdarázs-faj él, közülük öttel találkozhatunk a legnagyobb valószínűséggel közvetlen környezetünkben:
- a lódarázzsal (Vespa crabro),
- a padlásdarázzsal (Polistes nimpha),
- a déli papírdarázzsal (Polistes dominula),
- a német darázzsal (Vespula germanica) és
- a kecskedarázzsal (Vespula vulgaris)." ( mttmuzeum.blog.hu)
♣
1. Mea Culpa, Mea Maxima Culpa
Az én hibám volt.
A világ egyik legostobább közmondása szerint a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de jobb, ha tőlem tudod meg a nyers igazságot, és inkább később, mint soha: a pokolba vezető út rossz szándékkal van kikövezve. Vastagon. Amikor azonban a jószándék okozza a szomorú végeredményt, az éppen azért szól akkorát – és lesz ezáltal alkalmas téves következtetések és vérostoba szólás-mondások kiagyalására – mert kivételként van jelen a pokolba vezető, és a rosszakarattal szilárdan kikövezett úton.
Ez éppen egy ilyen, kivételnek számító, jóakarattal elkövetett baklövésnek a története lesz.
Már régóta a fiókban lapul, ott, ahol a több tucatnyi, élesítésre vagy megírásra váró blogtéma is. Többször is elővettem, de mindig elsodorták az aktuális témák, vagy más hangulatom volt...és ugye, korábban 5 hónapig eleve egy sort sem írtam, mert teljesen megreccsentem ettől a szörny világtól / országtól, illetve attól a mocsoktól, ami a nap 24 órájában áramlik benne. Most is bőven lennének más, sokkal fontosabb történések, amelyekről írni kéne, amelyeken például a hazánk jelene, jövője múlik...és éppen ezért nem választottam ebből a halmazból témát a mai napon. Mert minden egyes nap felrakhatnék egy ehhez hasonló posztot. Bele is őrülnék, ha megpróbálnám minden dühömet, gyűlöletemet, felháborodásomat így kiadni magamból, naponta: elemésztene engem. Felfoghatatlan az a szenny, az a gyilkos, ocsmány bűntenger, ami a magyar nemzetre zúdul: én már csak a teljes összeomlásra, és az utána következő polgárháborúra várok, ami – nincs kétségem, de ne legyen igazam – elkerülhetetlenül utol fogja érni ezt az országot. "Kinek mit intézett a kormánya."
Ehhez a jövőképhez képest ez a poszt – a blog mottójához hűen – egy terápia. Lelki öngyógyításra alkalmas, szinte egy vidám, könnyed gyerekmatiné, ami jó menekülőutat kínál nekem a magyar hétköznapok nyers valóságból. Ezért írtam meg. Lazításként. Magyarországon egy ilyen történet is lazításnak számít, 2024-ben.
A leírt esemény másfél évvel ezelőtti, de a mondanivaló szempontjából ennek nincsen semmi jelentősége, mert a tanulság örökérvényű, és ráadásul éppen most, tavasz kezdetén a legaktuálisabb a téma, és hogy miért, arra a poszt utolsó fejezete majd rávilágít.