A state capture (állam foglyul ejtése) alapvetően azt a folyamatot jelenti, ahogyan a politika a gazdasági szereplők befolyása alá kerül, míg a társadalom foglyul ejtése a kormányhoz közelálló politikai elit uralmát a társadalmi alrendszerek fölött.  

Miért nem újdonság a Trump-Zelenszkij találkozó? Miért kimagasló a személyiségek jelentősége a politikában? Rajnai Gergely blogbejegyzése ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Valójában mi értelme van az évértékelő beszédeknek? Táborerősítés (taps) és ellenfél-kizárás (gúny)? Azért jó, hogy vannak. Csizmadia Ervin blogja.

A XVIII. századi velencei kémjelentésekről szóló könyv előszavában Szerb Antal beszél kis történelemről és nagy történelemről. “…senki nem tudta a velenceieknél ízesebben, okosabban és részletesebben leltározni az udvari pletykákat és intrikákat, a századok kis történelmét, amely ott van a nagy történelem mögött mint titkos mozgató.” A velencei kémjelentések egy politikailag hanyatló várost mutattak be, amelynek vezetői túlzott jelentőségét tulajdonítottak az egyéni történeteknek. A kötet végére érve láthatjuk: a nagy történelem elsodorta, megszűnt a Velencei Köztársaság. A jelenség elgondolkodtat – 2025-ben egy átalakuló világban, a magyar politikai szereplők vajon a kis- vagy a nagyképpel foglalkozzanak?

Hónapok óta zajlanak több százezres országos tüntetések Szerbiában és Szlovákiában, de a régiónkban 2023-ban a románok és a lengyelek is sokat demonstráltak komoly eredményekkel. Eközben Magyarországon ugyan az Orbán-rendszer bőven szolgáltatott olyan botrányokat, amelyek közfelháborodást okoztak, ám 15 év alatt alig voltak olyan tüntetések, amelyek tényleg célt értek volna. Máshol valóban ügyesebben tüntetnek? Egyáltalán mikor sikeres egy tüntetés?

A Méltányosság Politikaelemző Központ meggyőződése szerint a politikai elemzésnek van néhány olyan szemléleti sarokpontja, mely alapjaiban határozza meg ennek a műfajnak a nívóját és érvényességét. Ezeket tiz pontban foglaltuk össze, mindegyiket önálló bejegyzésben taglaljuk, elsőként a folyamat-centrikus megközelítés kerül terítékre.

Napjainkban általános a vélekedés a politikatudományban, hogy a puha tényezőknek éppúgy szerepük van az állampolgárok tudatának formálásában, mint az intézményeknek. A demokrácia nem egy statikus állapot, hanem folyamat, e folyamatot a kulturális alkotások képesek gyorsítani, befolyásolni. De figyelembe kell venni a helyi kulturális mintázatokat. Az üzenet küldője nem számíthatja ki előre az adott médiajelenség hatását. Erre figyelmeztet két izraeli kutató, Tamar Liebes és Elihu Katz vizsgálata a Dallas sorozat hatásmechanizmusáról. Következtetéseik úgy általában érvényesek az amerikai sorozatokra.