Ma is ugyanúgy gyűlölöm a feleségemet, mint a 4 évvel ezelőtti szétköltözésünk napján! Kontrollált és ellenőrzött érzés ez, nem heves és gyötrő, inkább afféle mélyen parázsló, kitartó és állandósult (életem szerves része, mint megszokott háttér, mely sosem változik). Valószínűleg halálomig fog tartani; nem erősödik és nem gyengül csak úgy megmarad. Hogy mi az oka?

Gyűlölöm őt, amiért önös érdekből szétverte a családunkat és elvette gyermekeimet. Gyűlölöm őt, amiért hosszú házasságunkat nem méltatta arra, hogy a legcsekélyebb erőfeszítést is megtegye a megmentéséért. Gyűlölöm őt amiért sunyi és hazug módon vetett véget kapcsolatunknak, előbb megcsalva majd kijátszva engem. Gyűlölöm, hogy barátaimat és rokonaimat is ellenem fordította. Gyűlölöm, amiért a gyerekeket is ellenem próbálta hangolni (bár ebben nem járt sikerrel [eddig]). Gyűlölöm őt amiért mindenhol befeketített, ahol csak tudott (a hátam mögött). És végül gyűlölöm őt amiért megtagadta a múltunkat egy fél életet, amit leélt mellettem. Kb ennyi. 

Érdekes megtapasztalás volt mindez számomra az ötödik X környékén, amikor ráébredtem arra, hogy most már végleg egyedül maradok és csak azok a törmelékek maradnak mellettem, amelyeket begyűjtöttem. Na meg a két gyerek, akik azért szeretnek. Valójában értük élek és azért a nagyon kevés örömforrásért, melyek még úgy ahogy működnek életemben.

A válások sokfélék és azt tapasztaltam, hogy az enyémhez hasonló a ritkább. A többség vagy teljesen elfelejti rossz házasságát (miközben egyedül marad) vagy új kapcsolatot alakít ki (néha újraházasodva) vagy megbocsát, esetleg kibékül exével. A maradék az, aki úgy járt mint én: egyedül marad és nem változik szívében a helyzet.

Bár ez a poszt aligha kap publicitást (az Index nem szereti a marginált csoportok posztjait, [csak a sikeresek számítanak]), azért kihelyezek ide egy szavazást, hogy esetleg a néhány elvált sorstárs is letehesse voksát arról, hogy az ő esetében hogyan alakult a válás utáni élet.

 Köszi, hogy szavazott!

Aki régebb óta - mondjuk 1-2 évnyi kísérletezgetést maga mögött tudva - próbálkozik továbbra is az internetes társkereséssel (like me) szerez némi tapasztalatot ezen a területen. Találkozik több tucat emberrel és ráébred arra, hogy alapvetően 7 társkereső típus létezik a nőknél. Ezek közül viszont egyetlen egy, amelyik igazán gyakori, mondhatni az összes társkereső fele.

A kép forrása: datingadvice.com

A 7 típus: hobbi-társkereső, a kezdő naiva, a kitartóan optimista, az egzisztencia-vadász, az apa-kereső, a kalandozó és a csodaváró. Ezek közül pedig talán nem meglepő módon a "csodaváró" a leggyakoribb típus. De előbb nézzük röviden a többieket.

A hobbi-társkereső

Nagyon gyakori típus, nem veszi komolyan az egészet és igazából nem is akar társat, csupán szeret randizgatni. Minden korosztályban megtaláljuk őket, de igazán professzionális szinten a 40 feletti hölgyeknél gyakoriak. Élvezik a folyamatot: a levelezgetést, a válogatást, a találkozókat és azt az érzést, hogy szelektálhatnak.

A kezdő naiva

Aki először foglalkozik internetes társkereséssel, még nem ismeri a típusokat és hisz abban, hogy ezeken a felületeken mindenki valós adatokkal, valós képekkel és valós szándékkal keres társat vagy párt magának. Ők a kezdő naivák, akik 1-2 hónap után már tisztába kerülnek a rögvalósággal.

Kitartóan optimista

Akadnak olyanok is, akik bár régóta vannak jelen az online társkeresés világában, mégis bizakodnak töretlen lelkesedéssel hisznek abban, hogy megtalálják majd életük párját valamelyik társkereső oldalon. Optimisták és éveken keresztül, kitartóan alakítanak ki kapcsolatokat az interneten (gyakran csak levelezgetve, ritkábban randizgatva.

Egzisztencia-vadász

Egyáltalán nem ritka a társkeresők között, az anyagiakra fókuszáló típus, aki valójában nem lelki társat, hanem anyagi patrónust keres az online térben. Nagyon sokan lesznek ugyanis magányosan életük közepén és kerülnek olyan helyzetbe, hogy szükségük lesz valakire, aki segíti őket. Egy részük diszkréten de határozottan, másik részük rámenősen képviseli ezt a "vonalat".

Apa-kereső

Sajnálatos kategória az "apa-kereső" aki vagy kisgyermeke(i) felneveléséhez vagy önmagában a nemzéshez keres megfelelő "célszemélyt". Jómagam nem futottam még bele (főleg korom miatt) ebbe a kategóriában, de fiatalabb ismerőseim között többen is akadtak, akik igen.

Kalandozó

Érdekes kategóriát jelentenek a kalandozó társkeresők, főleg a fiatalabbak között. Ők "csak" kalandokra vágynak, olyan rövidtávú együttlétekre, szenvedélyes és kötöttségektől mentes viszonyok kialakítására, melyek örömforrásokat jelentenek életükben.

Csodaváró

Elérkeztünk a leggyakoribb típushoz a "csodaváróhoz". Ide sorolható az internetes társkeresők kb fele, főleg a hölgyeknél. Ők azok, akik a fellegekben járnak és az ideális, mondhatni tökéletes férfit keresik. Nem képesek engedni abból az eszményképből, melyet megalkottak a fejükben és amelyhez minden hús-vér pasast mérnek. Ez  a bizonyos eszménykép többnyire 6-7 fix jellemzővel bír (mindig gáláns, udvarias, okos, jó humorú, gazdag, magas és sportos), de a felsoroltakhoz egyéni szinten variálódnak még egyéb tulajdonságok is. Mivel szinte soha senki nem felel meg ennek az összetett szempontrendszernek, hosszú időn keresztül keresgélnek, többnyire egészen a magányos megöregedésig. 

A 40 feletti internetes társkeresés nehéz "műfaj" a férfiak számára, mert kialakult jellemű, meggyökeresedett szokásokkal bíró, ezernyi kötöttséggel rendelkező (és ezért nehezen alkalmazkodó) hölgyekkel kell(ene) összehangolódnunk egy olyan közegben, mely feltöltött képekkel és kétdimenziós kommunikációval kínál ismerkedési felületet. Rengeteg a lehetőség a félreértésekre, az elhamarkodott ítéletekre és a túlkínálat miatti gyors továbblépésekre. Ugyanakkor van 10 aranyszabály, melyet érdemes betartani:

Kép forrása: LINK

Nézzük sorban most ezeket saját tapasztalatból merítkezve afféle ajánlásokként és jó tanácsokként. Íme a 10 tanács, nem fontossági sorban:

1. Ne kritizáld önmagad semmilyen téren

Mivel eleinte minden leírt szó vagy elküldött üzenet-mondat fokozott súllyal esik latba, minden kijelentésed, önmagadról tett észrevételed, bevallott hibát felnagyítódik és figyelmeztető jellé válik a másik számára. Így eleinte nagyon ügyelj az önbíráló kijelentéseidre, mert előfordulhat, hogy lebeszéled saját magadról a hölgyet. Az önkritikának természetesen lehet helye, de ne az ismerkedés és kapcsolatépítés elején, hanem később.

2. Ne legyél türelmetlen, sürgető vagy számonkérő

A 40 feletti nők többnyire elfoglaltak (állás, gyerek, barátnők, családtagok, hobbi, én idő ... stb), így nagyon nem szeretik, ha sürgetik őket vagy türelmetlenek velük szemben. Ha nem reagál egy-egy üzenetedre olyan gyorsan mint szeretnéd, ne kérd számon, mert azonnal megszakítja veled a kapcsolatot.

3. Kerüld a korai bizalmaskodást

Érzékeny minden nő a túlzott és korai bizalmaskodásra. A kis szívecskék küldése, a becézgető hangnem vagy pláne rámenős ajánlat elriaszthatja őket a veled való kapcsolat-folytatástól még akkor is, ha nem akartál bunkó lenni, csupán szívből próbáltál túl gyorsan közeledni hozzájuk.

4. Kerüld a végleteket (még ha vannak is)

A társkereső nők legnagyobb része megégette már magát egy-egy férfival, így nagyon érzékenyek a végletesen viselkedő férfiakra. A túl rámenős, csalfa, iszákos, hazug vagy netalán erőszakra utaló megnyilvánulások éppúgy végleteknek számítanak, mint a másik oldalon a túlzott smúzolás, behízelgés, hisz éppen ilyen végletek miatt váltak el minden valószínűség szerint.

5. Elvált házastársról, különösen ha nő, vagy jót vagy semmit

A társkereső hölgyek jelentős része elhagyott nő, aki ha azt hallja egy férfitól, hogy mennyire galád volt egykori felesége, magára ismer és bekapcsol nála a vészjelző. Szolidárisak egymással valamilyen szinten, amellett mindig keresik annak okát, hogy a vele ismerkedni akaró elvált pasasban mi a probléma, ami miatt elválttá vált.

6. Az anyagi helyzeted kiadásával csak óvatosan

A társkeresés nem éppen szép része az anyagiakra való rámozdulás bármelyik fél részéről. A legjobb, ha ezt a témát kerülöd (pro és kontra, vagyis ne kérkedj de ne is ecseteld esetleges csóróságod, mindkettő taszító lehet). A legjobb ha a másik fél anyagi helyzete fokozatosan derül ki és válik nyilvánvalóvá.

7. Barátok mindig legyenek

A nők számára (és nem csak a társkereső nőknek) riasztó az a férfi, akinek egyáltalán nincs barátja vagy csak alig egy fős a baráti köre. Érdemes tehát odafigyelned arra, hogy még ha így is van, ezt ne nagyon hangoztasd, főleg a kapcsolat elején, amikor még nem biztos, hogy érti a hölgy, hogy mi az oka magányosságodnak.

8. Ne add ki magad túl gyorsan

Ha már a levelezgetés fázisában mindent elárulsz magadról (ellövöd az összes puskaport), nem marad ok arra, hogy mélyebben meg akarjanak ismerni. Jó, ha lassan, fokozatosan haladva fedezitek fel egymást, egyszerre megtett egyforma lépésekkel egymás felé.

9. Ne legyél sok

Ha rólad szól minden beszélgetés, nem leszel szimpi egy idő után és unalmassá válsz a hölgy szemében. Beszéltesd a randipartnered is, legyél kíváncsi rá, a hobbijára, anélkül persze, hogy faggatózónak látszanál (vagyis ebben is szabály: csak óvatosan).

10. A randin éreztesd, hogy vonzó a másik

Minden nő szereti, ha nőnek érezheti magát egy férfi mellett, ha tetszik a másiknak, ha vonzónak, izgalmasnak találják egy-egy személyes találkozáson. Ezért próbálj érdeklődő, elismerően rátekintő, kedves és ha mérsékelten is de szenvedélyesnek látszó lenni. 

Összességében bizony nem könnyű mindezek betartása, de el kell fogadni (az én tapasztalatom legalábbis ez), hogy bizonyos kor felett a társkereső nők nagyon érzékenyek és nagyon óvatosak a férfiakkal.

A posztban taglalt "társkeresés" csak komoly kapcsolatokra vonatkozik, az alkalmi dolgok nem tartoznak ide, azok talán majd egy másik poszt témáját adhatják a későbbiekben.

A 40 feletti társkeresés teljesen másként "működik" mint fiatalon. Ebben a korban ugyanis - legyen szó férfiról vagy nőről - már két dolog biztosan kialakul: egy nagy csalódás valaki(k)ben (többnyire válással és bizonyos lelki sérülésekkel átvészelve) illetve valamiféle megszokott életmód, mely nehezen változtatható meg, bárkivel is "jön össze" az illető. Mindkettő probléma lehet a társkeresésben. A válás ugyanis ritkán zajlik ideális módon, legtöbbször a felek megszenvedik és olyan lelki sebeket szereznek, melyek aztán egész hátralévő életükben megmaradnak (bár van természetesen kivétel is). A kialakult életmód pedig 40 felett többnyire egy saját ház vagy lakás mellett egy megszokott életritmust takar, gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal, megszokott hobbival és egyéb dolgokkal, melyeket már rettentően nehéz felrúgni egy új társ kedvéért. Egy új "szereplő" először is időt követel, amit valahonnan el kell vonni, másrészt saját szokásokat hoz a kapcsolatba, melyekhez igazodni kell. Csakhogy az alkalmazkodás egy sok éve társtalanul élő ember számára nagyon nehéz dolog és minden egyes magányos évvel egyre nagyobb kihívást jelent.

Különbséget kell tenni a 40 feletti nők és férfiak helyzete között. A 40-es elvált és komoly kapcsolatot kereső nők tapasztalataim szerint 3 csoportra oszlanak: Vannak a "hobbi-keresgélők" akik számára egyáltalán nem fontos megtalálni az igazit (vagy azt a férfit, aki társuk lehet hátralévő életükre), inkább maga a keresés érdekes számukra, mely változatosságot, kalandokat és megerősítést ad nekik arról, hogy még mindig vonzóak. Többnyire csak egyetlen randit tesznek lehetővé azokkal, akikkel egy-egy társkereső felületen leveleznek, majd miután 1-2 órát flörtöltek velük, konstatálják, hogy "na ez sem felel meg számomra, nem maradok le semmiről, ha passzolom" ... és már lépnek is a következő jelölthöz. Valójában a tökéletest keresik és kizárólag akkor kötnek ki valaki mellett, ha az valóban minden szempontból ideális számukra. Mivel igazából nem fontos és sürgős nekik a társ megtalálása, így megengedhetik maguknak az elhúzódó, évekig tartó keresgélést (vagy annak tudomásul-vételét egy idő után, hogy soha nem lesz már társuk [ami nem nagyon viseli meg őket]).

Második csoportba tartoznak az "egzisztencia-vadászok", akik kimondottan anyagi okokból keresnek társat maguknak, mert kell nekik egy vagyonos férfi, aki anyagilag támogatja őket. Ők azok, akik már a legelső randi előtt puhatolózni kezdenek a férfi anyagi helyzetéről, majd a találkozás alkalmával szemrevételezik randi-partnerük autóját, ruhatárát, karóráját (ékszereit) és a beszélgetés során is abba az irányba terelik a diskurzust, amiből kiderülhet a másik anyagi helyzete. Ha ez alatta van elvárásaiknak, már le is zárják a dolgot; lehet a férfi jóképű és megnyerő, ha csóró, akkor mehet amerre lát.

Végül harmadik csoportba a "bizakodó és naiv idealisták" tartoznak, akik valóban igazi lelki társra vágynak és bár hosszú ideje keresgélnek hasztalanul, mégis bíznak a sikerben (töretlenül). Többnyire Jóindulatúak és kedvesek csak épp szerencséjük nincs, mert valamin mindig elcsúszik náluk a dolog. A kimondottan vonzó megjelenésű nők többsége az első két csoportba tartozik, mert ők tehetik meg leginkább, hogy válogassanak a partnerek között.

Ami a 40-es társkereső férfiakat illeti, itt is három csoport figyelhető meg: vannak a "kalandvágyók" akik ugyan nem alkalmi kapcsolatokat akarnak, de nem is vágynak komoly és hosszútávú ismeretségekre. Egyszerűen a változatosság és az egymás után több kapcsolat kialakítása vonzza őket. A sikeres randik után kapcsolataik többnyire néhány hónaposak de akár több évnyi hosszúságúak is lehetnek. A legjobb megjelenésű és legjobb egzisztenciájú társkereső férfiak tartoznak ide. A második csoportot a "magányos keresgélők" alkotják, akik komolyan veszik a társkeresést, mert tényleg vágynak arra, hogy valakivel megosszák az életüket és valami módon újrakezdhessenek mindent. Tartalmas dolgokra vágynak, valódi érzelmekre, megbízható társra mert nem akarnak egyedül megöregedni és magányosnak érzik magukat. Kitartóan randiznak tehát, noha többnyire a nők első két csoportjába tartozókkal tudnak csak találkozni (a hobbiból társkeresőzőkkel és az egzisztencia-vadászokkal). Végül a harmadik csoportba a "kísérletező, kíváncsiskodók" tartoznak, akik igazából nem tudják mit akarnak, pusztán kíváncsiak a "felhozatalra" és bízva abban, hogy megismernek egy vonzó, szexis nőt, aki bármire kapható, egymás után próbálnak randikat összehozni. Az általuk végül kialakított kapcsolatok többnyire nagyon rövidek, pár naposak vagy pár hetesek csupán.

A 40-es korosztály egy része online felületeken próbál ismerkedni, amelyeken adott menete van mindennek: először képeket nézeget mindenki a potenciális jelöltekről, majd kizárja azokat, akik semmiképp sem tetszenek neki, végül levelezést indít (vagy fogad) azokkal, akik arcra, alakra megfelelnének számára. Ezt a folyamatot követi a hosszabb-rövidebb írásbeli kommunikáció kiteljesedése, melynek során vagy megszakad a kapcsolat (ha egyik vagy másik fél úgy érzi: ellenszenves a levelező-partnerének természete) vagy egy előre megbeszélt randevúval folytatódik. Ezen aztán többnyire eldől minden: ha a találkozón megjelenő másik ember csalódás, akkor lezárul az egész kapcsolat, ha pedig szimpatikus, akkor újabb randevúk következnek.

Ezzel a típusú társkereséssel az egyik gond a túlságos fénykép-központúság, mely kizárja azokat, akik kevésbé fotogének, vagy nem túl szerencsés fotót tesznek fel magukról. A másik gond a "nagyüzemi jelleg", ami azt jelenti, hogy mivel kétszer annyi a férfi társkereső, mint a nő, a hölgyek megtehetik, hogy válogassanak (mégpedig nagyüzemben). Megnézik az életkort, a külsőt, a férfi anyagi helyzetét és már el is döntik a dolgot: ha van fiatalabb, vékonyabb, gazdagabb a kínálatban, akkor annak közeledését fogadják. A belső értékek, a jellem, a műveltség, a színes egyéniség  fel sem merülnek. Ezzel persze mindkét fél veszít, mert ezek a nők ilyen szempontokkal nyilván nem találnak megfelelő társat (bár váltig csodálkoznak ezen), a normális férfiak pedig mellőzve vannak.

Persze nem könnyű jobb rendszert kitalálni és 40 felett szinte csak az online társkeresés marad mint hatékony társkereső eszköz, hiszen a hagyományos módozatok (szórakozóhelyek, spontán helyzetek) inkább a fiataloknál működnek. Egy tanulság azonban akkor is leszűrhető (1-2 évnyi aktív online társkeresés után): a 40 feletti magyar nők túlnyomó része pszichés gondokkal küzd és túlságosan válogat, míg ugyanez a korcsoport a férfiak esetében túlzottan a könnyű kalandokat keresi. Ilyen nehezített "pályán" a komoly és tartalmas kapcsolatokra vágyó társkeresők (mindkét nemnél) óriási hátrányból próbálkozhatnak a pártalálással.  

A "magányos farkas" kifejezés a filmtörténetben 1983-ban keletkezett, amikor megjelent, az akkoriban még csak 43 éves Chuck Norris híres akciófilmje az egyedül élő, kőkemény rangerről. (Lone Wolf McQuade, Magyarországon: Magányos farkas címmel). Később ezt a szókapcsolatot az egyedül élő férfiakra kezdték alkalmazni. A természetben a farkasok többnyire falkákban élnek, de akadnak valóban magányos úton járó, egyedül élő farkasok is. E sorok írója is egyedül járja az élet rögös útját és egyedül próbál örömöt csempészni életébe, társat keresve maga számára. Ennek fejezetei illetve az ezzel kapcsolatos gondolatok jelennek meg itt.

Magamról annyit: szellemi munkát végző ember vagyok, széles érdeklődési körrel. Viszont egyedül járom az élet rögös útját, közepes anyagi körülmények között, átlagos külsővel. Már 2020 decembere óta kísérletezem a társkereséssel (hosszabb-rövidebb kihagyásokkal), főleg az online társkereső oldalak (és randik) terén szerezve tapasztalatokat. Részeredményeim vannak csupán: rengeteg érdekes embert (nőt) ismertem meg, sajátos sorsokba nyertem bepillantást és néhány pikáns kalanddal is gazdagodtam, ám legfőbb célom elérése: a boldogság újbóli megtalálása és egy igazi társ megismerése egyelőre várat magára.

Ami szerintem az internetes társkeresést valódi esszenciáját illeti, én így fogalmaznám meg a dolog lényegét:

Magányos farkas