1825 február 18-án született Komáromban Jókai Mór (1825. február 18–1904. május 5), a 19. század legismertebb magyar írója, a márciusi ifjak egyike, Petőfi Sándor legjobb barátja, jogász, újságíró, lapkiadó, a „nagy magyar mesemondó”.

Jókai Mór Erzsébet királynénál, egy régibb újság illusztrációja,Jókai album. Képek, adatok, okmányok Jókai Mór életéből. A Pesti Napló előfizetőinek készült kiadás, Bp. 1909. Pesti Napló-Hornyánszky.

Ásvai Jókay Móric néven anyakönyvezték, elszegényedett kisbirtokos, református értelmiségi családból származott. Petőfi javaslatára kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után vezetéknevében az y-t i-re változtatta, ezzel fejezte ki, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel. Ezután regényeit Jókai Mór néven jelentette meg.

 Jókai Mór, 1894, Fortepan / SK

Jókai munkásságát és magát az írót is jól ismerték a királyi család tagjai. I. Ferenc József királytól megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét, Rudolf trónörökössel együtt dolgozott az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozaton, Jókai volt a  Magyarországról szóló részek főszerkesztője. Erzsébet királyné már az 1867-es koronázás előtt, minden bizonnyal Falk Miksa és Ferenczy Ida felolvasónő révén ismerte meg Jókai műveit, legkedvesebb regényei az „Egy magyar nábob” és a „Kárpáthy Zoltán” voltak.  

Jókait rendszeresen meghívták udvari estélyekre, ezeken rendszeresen megszólította a királyné, érdeklődött írásai felől, és Jókait az a megtiszteltetés érte, hogy új regényeit a királynénak készült különleges díszkötésben, személyesen nyújthatta át Erzsébetnek.

 Jókai Mór: Az élet komédiásai, 1876. II. kötet, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum

A Gödöllői Királyi Kastélymúzeum gyűjteményében található egy példány Erzsébet királyné könyvtárából: Jókai Mór: Az élet komédiásai című, 1876-ban megjelent regényének II. kötete (III-IV. könyv). A könyv egyedi, kék selyemripsz kötéssel Méhner Vilmos budapesti könyvkötészetében készült, aranyozott „Erzsébet királynénak” felirattal, fölötte királynéi koronával díszítve, aranyozott élmetszéssel. A könyv előzéklapja fehér selyemmel díszített.

Jókai 1876. január 30-án a budai várban adta át a királynénak az Athenaeum Könyvkiadó gondozásában megjelent „Az élet komédiásai” című legújabb regényét. E regényt előszavában a királynénak ajánlotta: „Ő császári és királyi Felségének Erzsébet ausztriai császárnénak, Magyarország koronás királynéjának legmagasabb kegyteljes engedelmével legmélyebb hódolattal ajánlja a szerző.” – melyet a királyné örömmel elfogadott. A hivatalos protokoll szerint az ajánlások engedélyezése Erzsébet személyes döntése volt, a királyné Udvarmesteri Hivatalához kellett folyamodni a kéréssel. Erzsébet fekete gyászruhában fogadta az írót, a két napja elhalálozott Deák Ferencet gyászolta. „A királyné első szava az volt: „Lássa, minő szomorú napokra jutottunk.” Aztán beszélt Deákról, ki oly sokat szenvedett, kérdezősködött utolsó napjairól s halálát pótolhatatlan veszteségnek mondta. Csak aztán tért át a regényre, melynek ajánlását elfogadta; kérdé, mennyi idő alatt ír egy ilyen regényt, s a könyvet kivéve tokjából, megígérte, hogy el fogja olvasni.”[1]

A regény díszpéldánya három kötetből állt, dísztokban, ebből a középső, II. kötet került be a Múzeum gyűjteményébe. A királyné halála után budai várbeli lakosztályának könyvtárából Mária Valéria főhercegnő ajándékaként 219 db könyv az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumba került, többek között Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Károly, Jókai Mór művei.[2]

Erzsébet királyné halála mélyen megrázta Jókait, visszaemlékezései sorra megjelentek a korabeli lapokban.

 A Magyar Nemzet története, Budapest, Atheneum Kiadó, 1895–1898, 10. kötet, díszkötés, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum Könyvtár

1898-ban fejeződött be az 1894-ben indult, „A Magyar Nemzet története”[3] című nagyszabású történelmi könyvsorozat, Szilágyi Sándor szerkesztésében. A 10 kötet részletesen bemutatja a magyar történelem eseményeit, egészen a Millenniumig, 1896-ig. Írói a korszak neves történettudósai, a gazdag képanyag a magyar képzőművészet elismert mestereinek tehetségét dicséri.

   Erzsébet császárné, 1866, és I. Ferenc József, 1867, Emil Rabending fotók, Bécs, illusztrációk: A Magyar Nemzet története, 10. kötet, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum Könyvtár

A 10. kötet a Modern Magyarország (1848–1896) történetét dolgozza fel, Márki Sándor és Bekics Gusztáv munkája. A fejezet illusztrációi között megtalálhatók többek között Emil Rabending bécsi fényképész fotói is a királyi párról 1866-ból és 1867-ből, valamint Cserna Károly rajzai a gödöllői kastélyról és parkjáról.

Az utolsó, 10. kötetet 1898 november elején jelent meg,[4] legvégén a nagy mű összegzését „UTÓSZÓ A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉHEZ” címmel Jókai Mór írta.

 Kezdőkép Jókai Mór utószavához, rajzolta Cserna Károly. A Magyar Nemzet története, 10. kötet, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum Könyvtár

Az Utószó Erzsébet királyné tragikus halálára emlékezve végződik.

A Záróképet rajzolta Cserna Károly. A Magyar Nemzet története, 10. kötet, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum Könyvtár

„A világszellem nem akarta, hogy Magyarország ezeréves történetét a nagy országos örömünnepek fényes lapjaival zárja be: egy gyászlapot toldott hozzá.

Egy őrültségtől fogantatott gonosztett letörte legfényesebb alakját újjászületésünk korszakának: gyógyithatlan sebet ütött királyunknak szivén.

De e sebnek a fájdalmát az egész nemzet érzi és osztja.

A jövendők titkát sötét homály fedi, melynek ködét a gyászlobogók még sötétebbé teszik.

De e sötétségből magasan, fényesen emelkedik ki a legszeretettebb királyné, a vértanúvá lett nemzeti szent alakja, minden homályon keresztül világitó glóriájával, hirdetve a jelennek és a jövendőnek, hogy nagy a nemzet, mely örömében és gyászában egy a királyával!”

A Gödöllői Királyi Kastélymúzeum[5] gyűjteményét gazdagítja a Jókai-által írt UTÓSZÓ idézett zárórészlete,[6] az író jellegzetes lila tintás kézírásával. A szövegrész a szomorú gyászeset után kerülhetett bele a végső kéziratba, ezért olvasható a kéziraton „Az utószóhoz” cím, mint külön jelzés a lap legtetején.

 Jókai Mór: Az utószóhoz. Kézirat, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum gyűjteménye

A magyarok szeretett Erzsébet királynéjának Jókai Mór, a királyné kedvelt regényírója állított maradandó emléket gondolataival e nagyszabású történelmi könyvsorozat legvégén.

Kaján Marianna muzeológus

Felhasznált irodalom:

Vér Eszter Virág: „… egy áldott emlékezetű királyné.” Adalékok Jókai Mór mitikus Erzsébet-képének alakulásához. Aetas, Bp., 2015. 30. sz. 71–79. p.

Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum katalógusa. Budapest, 1913.

A Magyar Nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor, Budapest, Atheneum Kiadó, 1895-1898, 1-10 kötet, díszkötés, Dr. Tolnayné Kiss Mária könyvtárából, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum Könyvtár, GKK gysz. 5247/1-10.

Fővárosi Lapok, 1876. február 8.

Vasárnapi Ujság, 1876. február 13.

Magyar Polgár, 1876. február 15.

[1] Fővárosi Lapok, 1876. febr. 8.

[2] Jókai Mór: Az élet komédiásai, 1876. II. kötet, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum, GKK gysz. 4855. A könyvben megtalálható két helyen is az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum pecsétje és leltári száma. A budai vár súlyos bombázásokat szenvedett el a II. világháború során. Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum gyűjteményének nagy része ekkor semmisült meg vagy tűnt el, így Jókai Mór: Az élet komédiásai című regényének második kötete is valószínűleg 1945-ben került ki a gyűjteményből, de az utókor szerencséjére átvészelte a háborús eseményeket.

[3] Magyarország 1000 éves fennállásának alkalmából indult el ez a könyvsorozat.

[4] A 10. kötet előszavát Emich Gusztáv írta, a szöveg végén a dátum: 1898. október 3. A könyv legvégén a történetírók nevének felsorolása után a következő dátumok olvashatók: „A munka Budapest Székes Fővárosában az Athenaeum Könyvnyomdájában megkezdett MDCCCXCIV. évi november hó IV-én, befejeztetett MDCCCXCVIII. évi november hó IV-én.”

[5] A Gödöllői Királyi Kastélymúzeum könyvtárában megtalálható „A Magyar Nemzet története”, szerk. Szilágyi Sándor, Budapest, Athenaeum Kiadó, 1895-1898, 10 kötetes könyvsorozat díszkötésben, a kötetek Dr. Tolnayné Kiss Mária könyvtárából valók. GKK gysz. 5247/1-10. Jókai Mór által írt UTÓSZÓ a 10. kötet 839-840. oldalán található. 

[6] Jókai Mór: Az utószóhoz. Kézirat, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum, GKK gysz. 2353.

Válogatás az elmúlt évben a gyűjteményünkbe került műtárgyainkból

A Gödöllői Királyi Kastély Múzeumi Gyűjteménye 2024 folyamán számos műtárggyal gazdagodott. A közösségi médiában követőinknek minden héten bemutattunk új szerzeményeinkből egy-egy darabot. Az alábbiakban ezen rövid írásokból válogattunk tizenkettőt, amelyek reményeink szerint rávilágítanak gyűjteményünk sokféleségére. Fogadják szeretettel!

A gödöllői kastélyt Grassalkovich I. Antal építtette a 18. század derekán. Az uradalom  III. Antal 1841-ben bekövetkezett haláláig állt a Grassalkovich-család tulajdonában. Ezt a korszakot reprezentálják  a gyűjteményünkbe újonnan bekerült következő műtárgyak:

Főúri kovás puska a 18. század közepéről

2024 március 5-én volt 330 esztendeje, hogy 1694-ben a Nyitra vármegyei Ürményben megszületett Grassalkovich I. Antal. A bárói, majd később grófi címben is részesült főúr életéhez kapcsolódó, mindennapi környezetéből, kastélyaiból származó, vagy az általa bizonyíthatóan használt tárgyak közül sajnos nem sok maradt meg. Ezért is különleges az a nemrég a kastély múzeumi gyűjteményébe – vásárlás útján – bekerült vadászfegyver, amely egy simafuratú, török hadizsákmány-csővel szerelt, elöltöltős lőfegyver. Mesterjegye aranyozott, domborúra vésett lakatlemezén lovasok és egy kastély látható. Alsó peremére a valószínűleg flamand származású mester az alábbi szignót rejtette: „IOAN DEPLAN A’ PRAG”. A fegyver kakasán, továbbá acélján vésett indák és levelek tekeregnek. A puska ezüst válltámaszára a Grassalkovichok grófi címerét vésték. A fegyverműves aktív éveit ismerve egyértelműen állítható: a fegyver Grassalkovich I. Antal vadászpuskája volt. E különleges tárgy már a kastély állandó kiállításán látható. (Dr. Papházi János)

Tányérok Grassalkovich III. Antal (1771–1841) herceg asztaláról

A nemrégiben letétként hozzánk került, egy mélytányérból és négy lapos tányérból álló tárgyegyüttes is igazi ritkaságnak számít. Ezek a porcelánok a bécsi Császári és Királyi Porcelánmanufaktúrában készültek 1820-ban és 1821-ben. Egyszerű formaviláguk és diszkrét arany szegélyük a klasszicizmus szellemét mutatja, ám a peremet díszítő címer árulkodik róla, hogy kiváló műhelyből származó, drága darabok. A Grassalkovichok osztott címerének minden apró részlete, a kardot tartó oroszlán és leopárd, a kifeszített íjak és a szívpajzsban a MT monogram is kivehető rajtuk. A Mária Terézia alapította Szent István-rend miniatürizált nagykeresztje teljesen valósághű, láncának szemeiben váltakozik a névadó SS és az alapító MT monogramja. I. Ferenc 1810-ben, a napóleoni háborúk idején tanúsított hűségéért és segítsége jutalmául vette fel Grassalkovich Antalt a rendbe, onnantól használhatta címeréhez illesztve annak jelvényét. (Kovács Éva Marianna)

Grassalkovich III. Antal herceg gyászjelentése, Gödöllő, 1841. szeptember 30.

A vásárlás útján a gyűjteményünkbe került német nyelvű nyomtatvány a herceg 1841. szeptember 29-én, életének 71. évében bekövetkezett haláláról tudósít. Grassalkovich III. Antal 1827-től nagyrészt Gödöllőn tartózkodott és itt is hunyt el. Halálát vesebetegsége okozta. Holttestét október 2-án beszentelték, majd Pozsonyivánkára szállították. Kívánságának megfelelően, a pozsonyivánkai Grassalkovich-kastély kriptájában, szülei mellé temették. Október 12-én az elhunyt herceg lelki üdvéért uradalmának minden plébániatemplomában ünnepélyes gyászmisét mondtak. Felesége, Esterházy Leopoldina 1864-ben mind néhai férje, mind annak szülei koporsóját a máriabesnyői családi sírboltba hozatta, ahol ma is nyugszanak. (Kassa Melinda)

Mivel a hercegi párnak nem született gyermeke, így III. Antal halálával kihalt a Grassalkovich-család férfiága. A nőági örökösökre szállt a gödöllői uradalom. Így került a Viczay család birtokába, akik 1850-ben adták el a görög származású Sina György bárónak. A kastély szerepet játszott az 1848-49-es eseményekben is. Ennek a korszaknak a lenyomata alábbi műtárgyunk:

Franz von Schlik altábornagy levele Gödöllőről, 1849. március 30.

Az 1849-es tavaszi hadjárathoz kapcsolódik a vásárlás útján a gyűjteménybe került német nyelvű, kézírásos levél.

Az 1849. március végén Egerben tartott haditanácson Görgei Artúrt választották meg a magyar honvédsereg főparancsnokává. Ekkor hagyták jóvá azt a haditervet, melynek célja a magyar csapatok összevonása volt a Tisza vonalában, és így a császáriak visszaszorítása az általuk az ősz-tél folyamán elfoglalt magyar területekről. A Honvédsereg legerősebb hadtestének feladata lett, hogy Hatvan felől támadjon Gödöllő irányába, ahol az osztrák csapatok állomásoztak - elhitetve velük, hogy ők a fősereg – míg ezalatt a másik három honvéd hadtest bekeríti a császáriakat.

Franz von Schlik (1789-1862) – aki az 1813-as lipcsei csatában vesztette el fél szemét - a tavaszi hadjárat idején az osztrák császári csapatok III. hadtestének parancsnoka volt. Windischgrätz parancsának megfelelően seregével 1849. március 29-étől állomásozott Gödöllőn. Március 31-én Windischgrätz arra utasította, hogy csapataival vonuljon előre Hatvanig és tudjon meg valamit a magyar seregről. Április 1-jén találkozott a magyarok előörseivel, akiket Gyöngyösig űzött. Április 2-án Hatvannál támadást indított a Gáspár András honvéd ezredes által vezetett hetedik magyar hadtest ellen, ami a magyarok győzelmével végződött. (Kassa Melinda)

Báró Sina György fia, Simon a gödöllői kastélyt családi rezidenciává kívánta alakítani. Ám miután a magyar arisztokraták nem fogadták be görögkeleti vallású, császárpárti családját, elállt szándékától és Gödöllőt 1864-ben eladta egy belga bankkorzorciumnak. Ettől a banktól vásárolta meg a gödöllői uradalmat 1867-ben a magyar állam, és használati jogát az újonnan megkoronázott Ferenc Józsefnek és családjának ajándékozta. A királyi család 1867 őszén töltött először hosszabb időt Gödöllőn. A kastély Erzsébet királyné egyik kedvelt tartózkodási helye volt az 1870-es években, illetve az 1880-as évek elején. Az un. királyi korszakból (1867-1916) számos műtárgyat őriz gyűjteményünk, és 2024-es gyarapodásaink is főként ehhez az időszakhoz köthetők. Ezekből emeltünk ki kettőt:

Udvari báli ajándék

Felajánlás útján került a gyűjteménybe ez a kulacsot mintázó báli ajándék. Kör alakú hasának mindkét oldalát babérkoszorú fogja körbe.  Az egyik közepét Ferenc József magyar királyi koronás monogramja, míg a másikét egy stilizált virág –talán szegfű- díszíti. A tárgy a századforduló környékéről származik. A kulacs két oldalán lévő fülekben eredetileg akasztásra szolgáló szalagot helyeztek el, illetve a tetejét kupak zárta le. Feltehetőleg a táncrendhez adták és parfümöt tartalmazott. Több ilyen tárgy maradt fent a korszakból, amelyek díszítő motívumait kifestették, ám ezen a példányon nem láthatók festéknyomok, így feltehetőleg eredetileg is festetlen volt. (Kassa Melinda)

Erzsébet királyné mellszobra, 1898 körül

A finoman kidolgozott, patinázott bronzszobrot nagy valószínűség szerint Karl Korschan (1872-1943) cseh származású szobrászművész készítette, aki 1894-től Párizsban dolgozott, majd Berlinben, Frankfurtban, Krakkóban, Brno-ban. Munkáit szecessziós és art deco stílusban készítette. A Gödöllői Királyi Kastély gyűjteményébe bekerült példányon nincsen szignó, de a szobor aukción felbukkant példányán hátul a „C. Korschan 1898 Paris” felirat olvasható. Érdekessége, hogy az alkotó Erzsébet királyné arcvonásait az 1870-es években készült ábrázolások felhasználásával készítette. (Kaján Marianna)

A Monarchia összeomlását követően az 1920-as években a kastély amellett, hogy Horthy Miklós kormányzó rezidenciájaként szolgált, katonai és hivatali székhely, illetve tiszti üdülő is volt. Ebből az időszakból származnak alábbi új szerzeményeink:

Hímzett, fehér vászon párnahuzat, Szent Korona motívummal

Egy hölgy keresett meg minket ezzel az édesanyjától örökölt párnahuzattal, amit felajánlott gyűjteményünk számára.

A 47 cm x 61cm-es vásznat kézi hímzésű Szent Korona díszíti. Az anyagot gépi áttört fehérhímzés szegélyezi, ami csipke hatását kelti. Ez stílusa alapján a svájci Sankt Gallenben készülhetett, és méterben egész Európában árusították. A párnahuzat feltehetően a huszadik század első feléből származik.

Bár számos ilyen párna és ágyneműhuzat fennmaradt az ország más gyűjteményeiben, számunkra ennek a darabnak egyediségét a története adja: a ’90-es években, egy, a kastély felújításán dolgozó szakmunkás találta – a családi hagyomány szerint az épület padlásán – és ajándékozta a felajánló édesanyjának. A párnahuzatot feltehetőleg a gödöllői kastély lakói használhatták.

László Fülöp feleségével, festőművészekkel és a sajtó munkatársaival a gödöllői kastélyban

László Fülöp 1927. szeptember 22-én érkezett londoni otthonából Budapestre, Bethlen István miniszterelnök meghívására, hogy a magyar állam számára elkészítse Horthy Miklós kormányzó portréját. Korabeli sajtóbeszámolók szerint a gödöllői kastély második emeletén alakítottak ki számára lakosztályt. A műtermét a díszteremben rendezték be, ahol a művész kérésére az ablakok egy részét elfüggönyözték, hogy a megfelelő fényviszonyokat biztosítani tudják. Közvetlenül az ablak előtt egy pódiumot állítottak fel a modell részére. A kormányzó fél tucatszor pózolt a festőművésznek, aki október első napjaiban fejezte be művét. A majdnem kész alkotást október 1-jén mutatta be a sajtó képviselőinek. A látogatás alkalmával fényképfelvétel készült. A vásárlás útján a gyűjteménybe került fotón középen László Fülöp áll, jobbján felesége Lucy Madeleine Guiness, balján az előtérben Kézdi-Kovács László festőművész, kettejük között a háttérben Senyei József festőművész, László Fülöp korábbi tanítványa. A kép jobb szélén Cserna Andor és Kállay Miklós újságírók. (Kassa Melinda)

A második világháború végén és az azt követő időszakban a gödöllői kastélyt sem kímélte a történelem vihara. Déli traktusában szovjet laktanyát alakítottak ki, míg a főépületben 1958-től a Fővárosi Szociális Otthon működött. Emellett a kastély területén kapott helyett a Magyar Honvédség Anyagszertára is. Ezen időszak emléke egy távbeszélőkészülék, melyet egyik kollégánk ajándékozott a gyűjteménynek:

Retró telefon, avagy CB 76-os távbeszélő készülék

Ennek a CB 76-os típusú készüléknek a gyártását 1977-től vette át a Telefongyártól a Mechanikai Művek. (Elődje a CB 667-es készülék volt, ami nagyon hasonló formájú, ám nincs rajta az MM logó.) Több színben is gyártották, a csontszín mellett például tűzpiros, fekete, spenót zöld készülékekkel is találkozhatunk. A miénk 1987-ben készült. A kézibeszélő hangerejét a készülék alsó lapján található tárcsával mechanikusan lehetett szabályozni. A tárcsa alatti részen a kis címketartó a telefonszám feltüntetésére szolgált. A telefonvonal bekötésére hosszú éveket kellett várni, így egy ilyen készülék vidéken egyfajta státuszszimbólumnak is számított. Maga az eszköz nem is volt akkoriban megvásárolható, hanem a Magyar Posta tulajdona maradt.

A készülék „A kastély titkos élete” c. földszinti kiállításunkon látható, ahol az épület 1945 és 1990 közötti különleges időszakával ismerkedhetnek meg látogatóink. (Faludi Ildikó)

A Gödöllői Királyi Kastély az Erzsébet királyné kultusz magyarországi központjaként a kultusz kortárs lenyomatait is megőrzésre fontosnak tartja. Ezt reprezentálják az alábbi gyűjtéseink: 

Erzsébet királynét ábrázoló hollóházi porcelán szobrok

A napjainkban létező Erzsébet-kultusz szép emléktárgyai közé tartoznak a Hollóházi Porcelánmanufaktúra kétféle, Erzsébet királynét ábrázoló porcelán szobrai.

A porcelánok alapjául Róna József szobrászművész a gödöllői Erzsébet-parkban álló, egészalakos Erzsébet királyné szobra szolgált. A bronz szobrot 1901. május 19-én I. Ferenc József király jelenlétében, fényes ünnepség keretében avatták fel. A szobrászművész rendkívül nagy megtiszteltetésnek tartotta a felkérést, és a királynét olyannak akarta „megörökíteni, amilyennek a gödöllőiek őt ismerték. Esernyővel kezében, mezei virágokból font csokorral indul sétájára.” (részlet Róna József: Egy magyar művész élete című memoárjából) A különleges szobor napjainkban is a gödöllői Erzsébet-park dísze.

Az Erzsébet királynét ábrázoló porcelánszobrok – a mellszobor magassága 16 cm, az egészalakos szobor 36 cm magas – a hollóházi Nyíri patak vizének felhasználásával, kézzel mintázva készültek 2023-ban, tervező Tóth Sándor.   (Kaján Marianna)

Sisi arcképével díszített papírpohár

A Nápolyban 1860-ban alapított Gambrinus kávézóból származó papírpohár egyik kollégánk gyűjtéseként került a múzeumba.  Mária Valéria házasságkötése után a királyné hosszú tengeri utazásokra indult, melyek során többször ellátogatott a délolasz városba.  Első ízben 1890 novemberében járt Nápolyban, és már akkor felkereste a Gambrinus Kávézót, ahol ibolyafagylaltot kóstolt.

Utazásai során többször visszatért Nápolyba (utoljára 1896 márciusában) és a források szerint minden itt tartózkodása során legalább egyszer fogyasztott a Gambrinusban.  A népszerű kávézó ma is őrzi Erzsébet királyné emlékét.  Arcképe nemcsak a papírpohárról, de a falakról is visszaköszön, a menüben pedig külön oldalt szentelnek Erzsébetnek, aki nagyon szerette Nápolyt, és lakóinak életvidámságát.

A gyűjteményünkbe került papírpohár, stílusosan, ibolyakék színű és Franz Xaver Winterhalternek a császárnéról 1865-ban festett, gyémántcsillagos portréjának felhasználásával készült.  (Kassa Melinda)

Egy múzeumi gyűjtemény nem boldogulhat szakkönyvtár nélkül. A könyvtárunkban megtalálható kötetek elengedhetetlenek a muzeológusok mindennapi munkájához, a kutatásokhoz, és a kiállítások tervezéséhez. Könyvtári állományunk 2024-es gyarapodásának egyik nagyobb tétele volt egykori kollégánk, a 2022-ben elhunyt Hadháziné Szabó Margit családjától kapott felajánlás.

Könyvek Szabó Margit könyvtárából

Hadháziné Szabó Margit nem tartotta magát igazi gyűjtőnek, inkább az információkat és az útiélményeket gyűjtötte, mint a tárgyakat – bár azokból is értékes kollekcióval rendelkezett. Margitot újságíróként, a Sisi Baráti Kör egyik alapítójaként és titkáraként, a kastély sajtófőnökeként és szerzőként is sokan ismerték és szerették. Nagy elhivatottsággal, igazi szenvedéllyel és szorgalommal gyarapította ismereteit a kastélyról, annak lakóiról és a városról. Számos hiánypótló könyvet publikált, amelyek a mai napig keresettek, népszerűek, így például a Gödöllői királyi szakácskönyvet vagy a „…gödöllői lakos vagyok…” címűt ma már igen ritkán lehet beszerezni.

A 2022 őszén rendezett, Az én Sisim című tárlatunk egyik kiállítója volt, itt gyűjteményével és publikációival is megismerkedhettek látogatóink. A kiállítás elbontását sajnos nem érhette meg, az év végén hirtelen és váratlanul elveszítettük őt. Így a következő, Mária Valériáról tervezett könyve sem valósulhatott már meg.

Margit könyvgyűjteményéből a családja döntése szerint két városi intézmény is részesülhetett: a Gödöllői Városi Könyvtár és a Gödöllői Királyi Kastély. Ezért nemrégiben ajándékképpen 49 kötettel gyarapodott a szakkönyvtárunk, köztük olyan könyvekkel, füzetekkel, katalógusokkal is, amelyekből eddig egyetlen példánnyal sem rendelkeztünk. De választottunk olyan köteteket is, amelyekből van már egy vagy több példányunk, de ezeket személyesen neki dedikálták a szerzők.

S ahogy a kiállításon – az ő nagy örömére - egymás mellett szerepelt gyűjteményük Tolnayné Kiss Máriával, a könyvespolcainkon a könyveik ismét szomszédok lettek. Részei egy olyan gyűjteménynek, amelynek fókuszában az általuk is képviselt értékek állnak. (Faludi Ildikó)

Bízunk benne, hogy idén is lehetőségünk lesz hasonló értékekkel gyarapítani gyűjteményünket. Ha Önök is érdeklődnek műtárgyaink iránt, kövessék 2025-ben is Új szerzemények rovatunkat!

Összeállította: Kassa M