Azt hiszem, hogy nem kell különösebben elmesélnem a trójai faló történetét. Anno a görögök találták ki és a történet szerint eredményesen alkalmazták is az ellenségeik megtévesztésére. Tulajdonképpen egy nagy átverés volt, amivel végül sikerült a görögöknek bevenni Tróját. Ennyi zanzásítva a történet.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy most éppen hogy jön ez a történet ide. Látszólag sehogy, de ha jobban belegondolunk, akkor talán mégis.

Hogy miért is gondoltam a "trójai faló" történetére, annak egy roppant egyszerű magyarázata van. A környezetemben már sokan a 2024. évi választás lázában élnek. Az Európai parlamenti választásokkal nem is annyira foglalkoznak. Ha pár héttel ezelőtt kellett volna az EU-s választással kapcsolatban "jósolgatni", akkor talán azt merészeltem volna írni, hogy valószínűleg a FIDESZ jobb eredményt fog elérni, mint az előző EU-s választáson. De most már szerintem minden reálisan gondolkodó számára biztosra vehető, hogy nem most fognak áttörést elérni ebben a "versenyszámban". Úgy tűnik, hogy a közelmúlt nem túl átgondolt kormányzati politizálásának meglett az eredménye. Igaz nem pozitív hozadékkal.

De itt van még a nem kevésbé fontos önkormányzati választás. Hiszen abból azért nagy zűrzavar tudna keletkezni, ha még az önkormányzati térfélen is veszteséget kellene elszenvednie a FIDESZ-nek. Azt azért ők is érzik, hogy a narancs embléma mostanság nem túl vonzó a választók számára. De jött egy kolosszális ötlet: nem FIDESZ színekben indulnak, hanem mindenféle civil egyesület égisze alatt. Az ő fejünkben a tipikusan hülye választópolgár képe jelenik meg, akit akkor vágnak át, amikor akarnak. Ezt csinálták már évek óta és bejött. Miért ne jönne be ez az egyesületesdi is?

Pedig szerintem, ha valamikor, akkor most sokkal jobban érzékenyek a választók a jelölő szervezetekre és jelöltekre. Nyilván egy átlag szavazó azonnal arra gondol, hogy a korábban FIDESZ most meg valamilyen ilyen-.olyan lokálpatrióta egyesületek színeiben felbukkanó jelöltek nem őszinték. Ugyanúgy FIDESZ színekben motoroznak, csak ahhoz már gyávák, hogy ezt fel is vállalják. Nem tehetik, hogy a naranccsal kampányolnak, mert esetleg nem jön be úgy, mint eddig jó pár éven keresztül.Akkor pedig odalesz az eddig elért, közpénzből  jól fizető  megbízatás, munkahely. Szóval mese nincs, be kell szállni egy "trójai falóba"- egy civil egyesület színeiben kell eljátszani, hogy már megfodult a köpönyeg. Mert őszintén: ez lesz a köpönyegforgatás magasiskolája.

Persze lehet valaki, aki úgy gondolja, hogy ezek a volt FIDESZ képviselők kiábrándultak a pártjukból és ezért nem indulnak a korábbi színeikben. Nekik üzenem, hogy Magyarországon élünk, 2024-et írunk, és akikről beszélünk többnyire pitiáner helyi politikusok, vagy legalábbis annak képzelik magukat.

Aki egyébként foglalkozott már választásokkal és nagyjából ismeri a választási matekot, az tudja, hogy általában egy hivatalban lévő polgármesteri-képviselői gárdának az a kedvező, ha jó sokan indulnak jelöltként és lehetőség szerint úgy, hogy az ellenzéki oldal szavazóit osszák meg. Erre is elkészítették már a megfelelő egyesületeket és töltik fel fix vesztes jelöltekkel ezeket a szervezeteket.

De hogy érthetőbb legyen, amit írok: szűkebb pátriámban Dunakeszin már emberemlékezet óta nem volt arra példa, hogy ne jobboldali legyen a polgármester és az is csak néha bicsaklott meg, hogy a testületi többsége szintén jobbról ne legyen meg. Viszont most nézegetve a Nemzeti Választási Iroda honlapját, meglepődve azt tapasztaltam, hogy a politikai pártokon kívül már négy(!) civil egyesület tolakszik az indulók között a szavazatokért.

Ebből az egyik elnöke az a személy, aki még 2019-ben mint ellenzéki képviselő került be a választókerületből a testületbe, de rövid időn belül - egy bizottsági elnöki pozícióért cserébe - annyira már nem szeretett volna ellenzékesdit játszani. Most a városi önkormányzat által is finanszírozott(!) internetes újságban jelentette be, hogy elege van a jelenlegi politizálásból, az alkukból meg természetesen a polgármesterből és csapatából és majd ő megméretteti magát. Ahhoz nem kell túlzott fantázia, hogy ha a FIDESZ színeiben hivatalban lévő polgármesternek lesz elég meggyőző ereje, hogy a korábbi szavazóinak legalább csak egy részét együtt tartsa, akkor az ellenzéki színekben indulók között ( DK, Momentum-Jobbik, na meg az előbb említett baloldali polgármester-jelölt) fognak megoszlani a leadott szavazatok maradékai. Így azért nehéz lesz bárkinek annyit összegyűjteni, amivel megnyerheti a polgármester választást. Tehát a jelenlegi polgármesternek lassan csak annyit kell tennie, hogy hátradőljön és élvezze, hogy megnyeri a választást.

Persze akkor sincs nagy gond, ha közben kiderül, hogy helyi szinten se lenne nagy támogatottsága a narancsnak, mert erre a célra is van már egyesület. Évek óta járatják már be, talán van is ismertsége már ennek a helyi egyesületnek, sőt ha jól tudom, akkor a képviselő-testület FIDESZ frakciója is szinte ugyanazzal a névvel határozza meg magát, mint az egyesület. Szóval semmi nincs a véletlenre bízva. A FIDESZ szekérnek mennie kell, a választók meg magukra vessenek, ha nem tudnak kiigazodni a jelölőszervezetek között.

A volt igazságügyi miniszter asszony férje lassan gyakrabban szerepel a különböző médiák híreiben mint annak idején a közhivatalt betöltő felesége. A legújabb fejlemény egy alig több mint másfél perces hanganyag nyilvánosságra hozatala volt, amelyben az akkor igazságügyi miniszterként ügyködő feleség szájából olyan szavak hangzanak el, amelyben az ország irányítását maffiaszerűnek minősítette. Ennek kapcsán ejtett szót a Völner Pál nevével is fémjelzett büntetőüggyel kapcsolatban, amely a miniszter asszony szerint manipulált volt, hiszen a felvett jegyzőkönyveket utólagosan kicsit "cenzúrázták", hogy az érintettek egy részét megkímélhessék a további kellemetlen kérdésektől és poltikai következményektől. Ezt nem is szeretném tovább ragozni.

Azt is megtudhatjuk minden médiából, hogy Magyar Péter milyen agresszíven viselkedett a feleségével és milyen szinten terrorizálta. Sőt, most már úgy tűnik a sajtó mainstreamje számára sokkal fontosabb ez a sztori és igyekszik minél kisebb figyelmet irányítani arra, ami miatt Magyar Péter rendszeresen az ügyészségen tartózkodik.

Szeretném leszögezni, hogy minden olyan férfit megvetek, aki képes egy nőt megütni. Pláne megvetem, aki megver egy nőt. Még akkor is, ha mondjuk a nő is bicskanyitogató módon viselkedik, urambocsá' részeg, hisztis, vagy egy férfi számára elfogadhatatlan módon viselkedik.

De valahogyan úgy tűnik, mintha a csak annak volna jelentősége, hogy milyen rosszul bánt a feleségével Magyar Péter. Azt meg gondosan igyekeznek elhallgatni, ami a hangfelvételen van. Pedig az is legalább van annyira fontos - igaz nem a két érintett számára, hanem mondjuk az ország lakossága számára - hogy milyen módon lehetett manipulálni bizonyos büntetőeljárásokat, és gyáva módon kibújni büntetőjogi és a politikai felelősség alól. Azt nem vonom kétségbe, hogy egy bizonyos szint felett nehéz az embernek elfogadni, ha volt valaki és esetleg lecsúszik ebből a státusából. De ha férfi, akkor ugyanúgy vállalja. Mint ahogy elvárják Magyar Pétertől, hogy vállalja, hogy a feleségét bántalmazta.

De van azért egy diszkrét bája annak, hogy ez az egész kapcsolati erőszak téma csak akkor került terítékre, amikor a volt férj beleállt a hatalomba. Addig szó sem volt róla. Évek óta egyetlen betű nem kapott a kapcsolati erőszakról publicitást, pedig ismerve a sajtó képviselőit egy ilyen információt a szenzáció kedvéért ki nem hagynának. Szóval vagy volt, vagy nem ez az erőszakkal a házasságukban, de az biztos.

De a hangfelvétel nem bizonyára, hanem nagyon is tényszerűen létezik. És ez sokkal bizonyítottabb, mint amit Magyar erőszakoskodásairól írtak. Ráadásul - ahogy a FIDESZ nagyágyúja, Bayer Zsolt írta és amit miért ne hinnék el neki - már tíz éve tudtak arról, hogy mi folyik a házaspár között. Akkor ez megint egy kérdést vet fel: ha tudták mit tettek ellene? Ha valóban megáll a kapcsolati erőszak mint bűncselekmény, akkor mindenki, aki tudta és nem tett semmit, az bizony pszichikai bűnsegéd és ugyanúgy büntetőjogi felelősséggel tartozik, mint Magyar. Vagy volt valaki, aki nem engedte azt, hogy kiderüljön az, hogy milyen a házassága Varga Juditnak?

Szóval ha végig gondoljuk ezt az egész kapcsolati erőszak témát és annak eddigi diszkrét elhallgatását és csak a hatalom kritikája után történő nyilvánosság elé teregetését, akkor következtetéseket vonhatunk le. Egyrészt, hogy ha volt, akkor miért nem segített senki Varga Juditnak. Ha megtehette volna, de nem tette, akkor ő is felelős, hogy vele ezt a volt férje megtehette. Van egy verssor, amit szerintem mindenki ismer és épp ide illik: "bűnösök közt cinkos, aki néma". Éppen úgy bűnösek azok az állítólagos kollégák, akik most csapatostul kerülnek elől a minisztériumból és bizonygatják, hogy milyen aljas ember volt Magyar Péter.Csak az a baj az ő hitelességükkel, hogy attól kapják a fizetést, akit Magyar kritizált. Szóval egy ilyen helyzetben elfogulatlannak látszani nagyon nehéz. Aztán lehet még egy megoldás a kapcsolati erőszak eddigi látenciájára: lehet, hogy nem is történt meg.

Az viszont tanulságos, hogy kormányzat és ellenzék végre egy állásponton van: kipukkadt a lufi - ezt mondják. Lehet. De több szakavatott ügyvéd és jogász  álláspontja azért nem veti el a bűncselekmény megállapíthatóságát a Schandl-Völner üggyel kapcsolatban a hangfelvétel alapján. De hát ők szakemberek és nem politikusok.Kicsit kellett gondolkodnom, hogy vajon miért ez a nagy közös álláspont a ellenzék és kormányoldal között. Aztán rájöttem: mindkettőnek az az érdeke, hogy Magyar Péter minél hamarabb tűnjön el a színről. A kormányoldal azért kívánja a pokolba, mert roppant kényes témákat feszeget, az ellenzéktől meg elveszi a showt. Amikor valaki órák alatt képes ezres nagyságrendben mozgósítani, míg a többieknek ezért vagy vért kell izzadni, vagy fizetni kell, akkor az nyilván minimum homok, de jelen esetben legalább egy fél tégla lesz a rendszerben.

Kíváncsian várom a fejleményeket. Lássuk hová fog ez az egész kifejlődni.

A közelmúltban olvastam egy néhány sorból álló gondolatot, ami azóta is sokszor az eszembe jut. Ennek a néhány tőmondatnak elképesztő értelme van számomra. Főleg, ha mélyebben értelmezem.

Ez a gondolat így szól:

"Ön tudja.

Ön azért tudja, mert mondták önnek.

Ha nem mondták volna, akkor nem tudná.

Ha másképp mondták volna, akkor másképpen tudná."

Mi is ennek néhány modatnak a mondanivalója, ami számomra olyan fontos?

Az ugyebár elvitathatatlan, hogy a polihisztorok kora már lejárt. Óriási mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre, amelyek lehetővé teszik, hogy különböző dolgokról véleményt alkothassunk. Miután minden nem tudunk megtapasztalni és egyénként a tudásunk is véges, így természetes, hogy az általunk nem tapasztalt tényeken kívül a kapott információk alapján jelentjük ki valamiről vay valakiről, hogy ezt vagy azt tudjuk, vagy ismerjük.

MIért tudjuk? Azért, mert valaki más a tapasztalatát, megállapítását, valamilyen kommunikációs csatornán ezt felénk közvetítette - mondta - nekünk. 

Ebből aztán az is következik közvetlenül, hogy ha nem kaptuk volna meg azt a bizonyos információt mástól, akkor arról nem is tudnánk. Gyakorlatilag fogalmunk sem volna az adott dologról, És persze, hogy mit tudunk, milyen tartalommal, az attól függ, hogy mit közölt velünk valaki, aki legalább azt a látszatot tudja kelteni, hogy megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik az adott témában.

Röviden: azt és úgy tudjuk -a saját tapasztalatainkon kívül - amit, ahogyan valaki közölt. Mi pedig azokat többnyire elhisszük.

Miért tulajdonítok ennek a gondolatnak nagy jelentőséget? Mert most épp egy választási kampányidőszak előtt állunk. Ilyenkor a poltikai élet szereplői ilyen-olyan szép, harcos, populista, stb. gondolatokkal bombáznak bennünket választókat, hogy a voksunkat megszerezzék. És mi választók - tisztelet a kivételnek - ha olyan gondolatot hallunk valamelyik részéről, ami nekünk tetsző gondolat, akkor azt elhisszük és - anélkül, hogy kétségbe vonnánk - elfogadjuk azt hiteles információnak. És megfeledkezünk arról, hogy más tapasztalata, állítása alapján alkotunk valakről, vagy valamiről pozitív vagy negatív képet.

És ezt az egész jelenséget egy szóval is le tudnám írni: manipuláció. És ezzel találozunk nap mint nap. Gondolták volna?

Talán a legfelkapottabb téma lett manapság Magyar Péter semmiből történő felbukkanása, amivel először nagyon, most már inkább csillapodva borzolja a kedélyeket. Úgy látszik, hogy az ő tekintetében is működik a mondás: minden csoda három napig tart. Persze az ő több mint három napja van reflektorfényben. Árgus szemek figyelik hivatalból és csak úgy hobbiból is, hogy mikor mit mond és csinál. Aztán a figyelők politikai meggyőződésük szerint próbálják meg széttrollkodni Magyar médiaszerepléseit.

És most én is felsorakozok abba a sorba, aki kényszert érez az ezzel kapcsolatos véleményét megossza. Azt hiszem, hogy abban a pillanatban, amikor Magyar Péter a volt felesége tisztségeiről való lemondása után megszólalt, az elkesedettség működött benne. Nem tudom, hogy ki mennyire naiv, de azt azért kevesen hiszik, hogy ha valaki egy politikai erő jóvoltából kerül helyzetbe, akkor utána mindent a legjobb meggyőződése szerint tehet. Akár miniszterként, akár köztársasági elnökként, de akár bármilyen közhivatalt is tölt be. Papíron szépen mutat a poltikai függetlenség, a befolyástól való mentesség és még sorolhatnám a különböző jogszabályokban található rendelkezéseket, ami azt hivatott elhitetni a laikus jogszabályt olvasókkal, hogy mennyire függetlenek a pártpolitikától a közhivatalt betöltők. És miután ez így van leírva, roppant macerás bebizonyítani ennek az ellenkezőjét.

Arról, hogy ez a bizonyos befolyástól mentesség a valóságban hogyan is működik, közvetlen élményeket sikerült tapasztalnom, épp ezért meg is értem Magyart. A befolyástól mentességgel kapcsolatban a valóság az, hogy a politika egy bizonyos - magas - szintjén elhelyezkedő elit számára minden közhivatalt betöltő egy eszköz. Egy eszköz arra, hogy az ő és az ő érdekkörébe tartozó személyek számára olyan közeget biztosítsanak, amelyben lubickolhatnak, gyarapodhatnak, és megfelelő módon "falazzanak" azokhoz a kisded játékokhoz, amiket a saját érdekeik érvényesítése céljából játszanak. Ez történhetett ebben az ominózus kegyelmi ügyben is.

Volt egy ember, aki elkövetett valamilyen bűncselekményt és akit már nem lehetett "kimosni" a büntetőeljárásban. Lecsukták. De ettől ő még jó "elvtárs", így meg kellett találni azt jogi lehetőséget, amely teljesen jogszerűen "kimosdatja" őt. Ez nem más volt, mint a kegyelem jogintézménye. A kegyelemhez pedig két közhivatalnok kell. Az egyik aki aláírja - ő a köztársasági elnök -, a másik aki ellenjegyzi - ő az igazságügyi miniszter. Ez a két személy adott volt és őket - csodák-csodájára - a parlamenti többség birtokában a jobboldali kormány választotta meg, illetve nevezte ki. Tehát megvan a megoldás: őket kell rávenni, hogy megadják a kegyelmet. Ezután a folyamat két irányból indul. A fogvatartott felől benyújtják a kegyelmi kérelmet, a döntésben résztvevőknek meg felhívják a figyelmét, hogy hogyan kellene eljárni úgy ebben a kegyelmi ügyben, hogy az mindenki közmegelégedéséhez vezessen.

Véleményem szerint itt sem történt más. A köztársasági elnök asszony és az igazságügyi miniszter asszony megkapta az eligazítást, hogy mit kell tenniük. És ők tették is a dolgukat még akkor is, ha esetleg a személyes meggyőződésük nem a kegyelem megadását diktálta. De aki(k) a szívességet kérte(k), azokról tudhatták, hogy ahogyan pozícióba jutatta/juttatták, úgy el is tudják onnan mozdítani őket. Tehát jót teszünk és jótett helyébe jót várhatunk - ahogy a mesékben is történik - gondolták. De most másképp alakultak a dolgok.

Kivételesen homok került a gépezetbe és kitudódott, hogy személy szerint ki kapott kegyelmet. Ebből aztán a politikai ellenlábasoknak sikerült egy óriási cirkuszt kreálni.A következmény: valakinek el kelle vinnie a balhét, de nyilván nem annak, vagy azoknak, akik a döntés meghozatal körül bábáskodtak. A következményeket viseljék azok, akiknek a nevéhez kötődik az egész cécó.

Szkeptikus vagyok abban a tekintetben, hogy a két hölgy saját indíttatásából jutott arra a gondolatra, hogy lemondjanak a betöltött tisztségeikről. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy erre kaptak - ha nem is utasítást - tanácsot, hogy ezt kell tenniük. talán még az is elhangozhatott ebben a jótanácsban, hogy egy kicsit ki kell várniuk, háttérbe vonulniuk, aztán visszahozzák őket újra megfelelő pozíciókba.

És Magyar Péternek valószínűleg itt szakadt el a cérnája: akik miatt az egész helyzet kialakult, azok gyáván háttérbe húzódva sütögetik tovább a pecsenyéjüket, a jó "katonákat" - pedig kinyírják. Azt hiszem ezt még akkor sem lehet jó szívvel végig nézni, ha mindkét személy közömbös valaki számára, plána akkor fordul fel az ember gyomra, ha az érintett ráadásul valamilyen okból még közel is áll hozzá. És Magyar Péter kiakadt. És beszélni kezdett. Hogy igaz-e, amit mond? Nem tudom. És valószínáleg nem is fogjuk soha megtudni, mert a polikai elitnek nem érdeke, hogy ilyen információk kikerüljenek a pórnép közé.

Nyilván joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért épp most veri a tamtamot Magyar és akkor, amikor azok a  bizonyos bűncselekmények elkövetésre kerültek, amikről mesél, akkor miért nem volt ilyen aktív. A magyarázat roppant egyszerű, és ha valaki őszintén magába tekint, akkor arra is rájön, hogy ő is ugyanígy viselkedett volna. Azért nem verte a tamtamot, mert akkor nem fűződött hozzá érdeke. Most - meggyőződésem - az első nyilatkozataival a volt feleségét, a gyermekei anyját szerette volna védeni. Még akkor is, ha egy rossz házasságot éltek meg együtt. A további monológjai azonban már egyfajta előre menekülés szagúak. Ő pontosan tudja, hogy mire képesek a politikai szereplők a hatalmuk és jólétük megőrzése miatt. Semmibe nem telne hipp-hopp félreállítani őt, amiért eljárt a szája. Ha indulatból akkor azért, ha meg nem, akkor azért. De megszegte a hallgatás törvényét. És bármilyen hihetetlen is: Magyar Péter valószínűleg célponttá vált. Egy fekéllyé, akit valahogyan majd megpróbálnak majdfélre rakni.

És még csak két gondolat a témához. Semmi más nem történt, csak az amit talán mindenki tudott a magyarországi közállapotokról, csak nem merte magának sem bevallani. No azt most kimondta Magyar Péter. A másik gondolat pedig csak annyi, hogy ezt az egész jelenséget nem szabad politikai beállítottsághoz kötni. Ugyanúgy megtörténik mind jobb, min baloldalon - attól függően ki van a hatalom csúcsán. Most a joboldal van és náluk borult ki a bili.