Miért élünk sokkal inkább kifelé, mint befelé?
Mennyi energiát fektetünk abba, hogy a külcsín rendben legyen?
Miért fontosabb, hogy a külvilág által látható, érzékelhető kép szépen fessen?
Tudom, persze, hogy ez az őrületes rapid világ, a virtuális élet másodperces figyelme belehajszolja az embert, hogy a felszínes dolgokra fókuszáljunk. Nincs idő elmélyedni a látványban, ritkán állunk meg, hogy egy mondat igazi mélységét megértsük.
Pillanatnyi, tűnő örömöket hajszolunk, egy lájkért, egy új követőért megteszünk mindent. Filtert teszünk a fotóinkra, az érzéseinkre, a mondandónkra, mert az őszinte valóság nem menő.
Meg akarunk felelni mindennek és mindenkinek. A virtuális világban talán még inkább, mint a hús-vér hétköznapokban. És ez kortól teljesen ...