Élet egy Deloreannel

Már sokszor írtam, de a teljesség kedvéért ismét leírom, hogy a Deloreanben egy PRV motor van, egészen pontosan a ZMJ-159-es altípus. A PRV a Peugeot Renault Volvo rövidítése. Ezt a blokkot mindhárom cég sok járművében használta, és különféle motorkódokkal látta el.

A sorozatban gyártott Deloreaneket Douvrinból látta el a Renault, de a koraiak esetén előfordulhattak különbségek. A szabványos Delorean PRV-k motorkódja 154-gyel, esetleg 140-nel kezdődik, és egy szegecselt fémlapon található meg a motor 4-es 6-os hengerek felőli (bal) oldalán.

Ezzel szemben a Volvok esetében ez a kód az 1-3-as hengerek felőli oldalon van, és jellemzően Volvo felirat is van beütve a Renaulténál kisebb fémlapba.

A Peugeot viszont nem fémplakettet, hanem matricákat használt, ezek a Renaulthoz hasonlóan a 4-6-os henger felőli oldalon, de a váltóhoz közelebb voltak. Viszont ezek a matricák az évtizedek során szinte biztosan elvesztek, ezért ha nincs fémplakett, akkor abból lehet a Peugeot forrásra következtetni. Erről nincs is képem.

Lazán kapcsolódik a témához a következő kép:

Ebben John Delorean kéri a Renault kapcsolattartójától az árat 1978 július 1-től kezdve évi 30000 motor / váltó  egységre. Ez a 30000-es szám elég gyakran előfordul a cég korai történetében, mint a kifelé kommunikált tervezett darabszám, de a cégen belül inkább 20000-ről beszéltek, és aztán két év alatt összesen 9000-et gyártottak.

Láthatóak a levélben egyéb tipikus John Deloreanes túlzások is, mint a lehetséges jövőbeli 50000 darabos rendelés a szedánba, valamint a jelenlegi japán beszállítók, és más motorgyártókkal való előrehaladott tárgyalások, miközben ezek finoman szólva sem voltak igazak.

Azonban a legérdekesebb a levélben annak a dátuma, ami 1976 október 19. Ebben az időben a cégnek még rendes telephelye sem volt, sőt, eddigre még csak a Proto-1 készült el. Viszont valószínűleg ez volt az alapja a bő fél év múlva elkészült Proto-2-nek, amiben bizony már PRV dolgozott. Az október 19 pedig 6 évvel később bevonult az autóstörténelembe.

Az iskolai találkozó utáni hétre már be volt tervezve az év eleji olajcsere, amit vártam már, mert ilyenkor mindig megnézzük az autót kicsit tüzetesebben, és kiderül, hogy mekkora is lesz az idei szerelése volumene. Ezúttal nem volt sok ötletem a szokásos olajcsere, légszűrő csere gondolaton túl, talán csak a sebváltó pontatlanságának a  megnézése, ezért úgy indultam neki, hogy az idei egy olcsóbb év lesz. Aztán eszembe jutott, hogy a kerékcsavarok már elég rondák az autón, néhánynak még a teteje is hiányzik, ezért abból még bedobtam egy szettet. Így aztán sikerült 51 000 Ft-nyi alkatrész összerendelnem Edtől, szállítással, áfával, mindennel.

A szerelőnél benézve a váltóhoz két gumitömítést láttunk, ami miatt pontatlan lehet a váltó, ez összesen kb. 10 euró, azt még valamikor megrendelem. Maga az olajcsere 42 000 Ft volt, majd innen továbbindulva elvittem gumishoz is a Deloreant, ahol kapott egy centírozást, mert már régóta nem voltam, és a kerekeket már az új csavarokkal rakták vissza. Ez 11 000 Ft volt.

Ezek után már csak egy mosás volt hátra, amivel eltűnt a téli por, az előző heti eső, és az olajcserés kosz is. És újabb 10 000 Ft is, de az autó csillivilli lett kívül-belül. Végeredményként ha jól számolom, akkor sikerült az idei évet elindítani 114 000 Ft-ból, ami nagyon jó. Főleg a tavalyi év után.

Ezután már csak két szülinapos volt hátra, és  az, hogy egy kicsit hátradőljek. Most pedig mivel már egy kicsit jobb az idő, menni kéne egyet újra.

Nem írtam mostanában, pedig van történés, a szezon már rendesen elkezdődött. Szóval pótolom a kimaradást.

Az első találkozó idén egy meglehetősen rendhagyó volt, mert nem szokványos találkozó volt, hanem a győri Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti technikum meghívása. Az egyik győri ismerősömet keresték meg az ottani tanári karból, hogy nem tudna-e az iskolába összerántani pár érdekesebb autót, hogy ezek a szegény diákok ne csak a mostani modulokból összerakott szappantartókat lássák, hanem valódi gépeket.

Mivel az ötlet jó volt, ezért igent mondtam, bár az egész találkozó kicsit billegett még egy nappal előtte is, mert pont a találkozó napjára mondtak felhőszakadást. Mivel pedig március, ezért a meleg idő sem volt garantált. A hideg esős idő meg az, amikor a szép autós tulaj nem viszi ki az autóját. Szerencsére aztán reggel kicsit hideg, de napsütéses madárcsicsergés volt, így elindultam, tankoltam, és találkoztam is a többiekkel az ETO parkban. Igaz csak egy kis kóválygás után, mert nem vettem észre őket, mert be voltam bambulva előre. Na de odaértem, beszélgettünk, átmentünk az iskolához, leparkoltunk, és jöhettek a diákok.

És ők jöttek is, és nagyon értelmes kérdéseket tettek fel, meg úgy általában is jó fejek voltak. Hogy aztán pár óra múlva - a meteorológusok jóslásának megfelelően - elkezdjen esni az eső. Kitartottunk, mert a diákok is kitartottak, én elővettem az esernyőt, és dumáltunk tovább. Közben találkoztam egy győri OT-s fickóval is, aki egy bazi nagy Vespa könyvvel érkezett, mert unalmában azt szokta olvasgatni. Dicséretes.

Na de kb. délre összejött a hideg mellé az eső is, ezért elkezdtünk elszállingózni, aztán hasonlóan a többiekhez zuhogó esőben mentem haza. Ez mondjuk nem volt egy nagy élmény, de legalább lemosta az autóról a télen rászállt port.

A találkozóra még egy mondatra visszatérve, meglepően jó felhozatal érkezett. Be is linkeltem pár képet, nem állok neki felsorolni, hogy mik voltak, mert látszik. A Citroen kacsa és a faros Ikarus volt szerintem a legérdekesebb, de a többi is tetszett.

A most is kapható oldalcsík már az eredeti DMC idejében is utólag beszerezhető opció volt. Benne is van az egyik promóanyagban. Ebben:

Két fajta volt, a széles, amit gyakran látni most is, és a fenti képen is rajta van, valamint a vékony, ami a másodikon. Erről  a vékonyról csatolok egy másik képet is, mert nem annyira látszik.

Aránylag hamar, 1981 május 15-én rendelte meg az első kupacot Leif Montin, az Irvineban található QACból. Aztán ezt további megrendelések követték, amik között vannak érdekes részletek. Pl. az 1982 július 23-i rendelés, ami John Delorean testvérének ment a Delorean Cadillachez vagy éppen az  1982 december 14-i, ami már a Consolidated nevére, de szintén Irvineba.

A számokat összeadva 1384 széles és 866 vékony oldalcsík készült a 3M-nél, ami a legyártott 9000 autót figyelembe véve egész szép darabszám.

Vagy legalábbis kezdődget. Tavaly óta nem nagyon volt mit írni, mert a pár hetente kötelező járatást levéve, nem nagyon történt semmi a télen. A múlt hét előtti hétvégére viszont alakult egy kis filmezés. Az egész pár hete kezdődött, amikor felhívott az Interkozmosz készítője, hogy megint kéne egy Delorean. Mondtam, hogy semmi probléma, így összekötött a Szőke Andrással, aki elmondta, hogy kicsit megakadtak egy forgatással némi bürokratikus gebasz miatt, ezért egy héten belül kéne neki az autó. Mondtam, hogy jó lehet, de mi a helyszín, mert az idő azért nem a legideálisabb. -5 fokban nem tudok a világ végére elmenni. Erre kiderült, hogy Komáromban lenne a forgatás, mondom, akkor meg is beszéltük.

Eltelt egy hét, aztán múlt szombaton reggel kilenckor találkoztunk a komáromi Tesco parkolóban (hol máshol), átbeszéltük a dolgokat, aztán mentünk a Csillag erődhöz, meg az Igmándi erődhöz, meg volt még pár városi felvétel, aztán meg is voltunk. Na jó, igazából bő három óráig tartott az egész, de elég jól elszórakoztunk, és nem is -5 fok volt, csak 0, igaz az jó hideg széllel, szóval meg is fáztam egy kicsit.

Na de a lényeg, hogy bírom az ilyen forgatásokat, mert mindig van bennük valami állatság. Itt éppen a hideg szélben gázrezsón melegített pörkölt volt a poén, de persze egyébként is jól elbeszélgettünk, meg minden. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen borús időben volt az egész, mert a Deloreannek jól áll a napsütés és a szép fények, így meg ez mind hiányzott, de azért csak nem lesz túl rossz a kép.

A film címe egyébként Palackposta, és ennél többet egyelőre nem is tudok róla, fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan lesz a hivatalos nagy bemutatója, de majd jelzem, ha okosabb leszek. Addig pedig alakul az év eleje, mert a márciusi hétvégék már kezdenek betelni. Ha ilyen lesz az egész év, akkor elég sűrűnek ígérkezik.

A Valentin nap egy jó ideje nagyon fontos a számomra. Mindig eszembe jut ilyenkor az összetartozás, a problémák, a szép pillanatok, az idegesség, a csodálat, a hisztik, és minden, ami egy ilyen hosszú kapcsolatban előfordulhat. Ilyenkor elérzékenyülök, és boldogan gondolok vissza rá, hogy milyen jól tettem, amikor 17 éve ezen a napon lefoglalóztam a Deloreant.

A klubtalálkozó után belassult az év. Megtankoltam a Deloreant, de még 95-össel, mert jó idő volt, aztán gondoltam megyek még egy tanknyit. Aztán mivel folyt a sebváltóból az olaj, ezért nem használtam, mire meg szerelőhöz jutottam, elromlott az idő. Viszont ami a legfontosabb, hogy ki lett cserélve a váltón a bal oldali féltengely szimering, és megszűnt az olajfolyás is. Bár nem tökéletesen, pár csepp azért kicsöppent az elmúlt egy hónap alatt is, de az már valószínűleg a két részből összeálló sebváltó főtömítésén keresztül jön át, és annyira jelentéktelen mennyiség, hogy ezért nem fogom szétszedetni a váltót. Szóval vehetjük úgy, hogy téliesedtünk.

Az még fontos, hogy ezt a javítást nem a szokásos szerelőm csinálta, mert az új házam szomszédja szerencsére autószerelő, ezért jobban megéri inkább hozzá átvinni az autót, mint 20 kilométert autókázni minden alkalommal, amikor valami nyűgöm van. Még nem mondom, hogy lecseréltem a régi szerelőt, de részben azért így lesz.

Kétszer mentem el egy-egy kisebb körre az autóval, nagy különlegesség nem történt, jól esett mindegyik. És gondolkodok rajta, hogy a jövő év eleji szerelés miből is álljon. Egyelőre nincs ötletem, minden megy az autón, szerintem a kerékcsavarokat fogom kicserélni, mert azok kicsit leharcolódtak a 43 év alatt. Meg szerintem a váltókulisszát kéne megnézni, mert már nem olyan pontos a váltó, mint régen volt. Na az még egy jó móka lesz. Viszont várok még egy kicsit a rendeléssel, mert hát tavaly januárban is meglepett a gép egy megdöglő vízpumpával. Mondjuk azt nem kívánom újra, mert orbitális szopás volt. És főleg baromi drága.

És hoppá, most nézem, éppen ma van a Delorean 43. szülinapja. Akkor ünnepelünk.

Egy hónappal az esemény után most már megírom, hogy ilyen is volt az éves klubtalálkozó. Sokat gondolkodni igazából nem kell rajta, mert röviden összefoglalva baromi jó volt, de azért ennél egy kicsit kifejtősebben is írok róla.

Szóval a lényeg, hogy idén volt egy komoly változtatás, ami az volt, hogy ennyi év után végre először nálam tartottuk a találkozót. Az, hogy ez eddig miért nem volt így, egyszerű volt az oka: Nem volt helyem. Panelban laktam, emeleten, nem volt lehetőségem több Deloreant leparkolni, meg ennyi embert elhelyezni. Viszont múlt év végén végre én is családi házba költöztem, így ez a probléma megoldódott. Igaz, az utolsó hetek / hónapok még kicsit rohanásban teltek, mert kinti kiülőt vettünk, kinyitható kanapét, amin aludni lehet, meg a ház előtti bejárót is meg kellett csinálni, szóval bőven volt tennivaló, de szerencsére időre elkészült minden. Aztán megvolt a nagybevásárlás is, így aztán egy teljesen felszerelt házzal vártuk a népeket.

Akik szerencsére idén sem maradtak el, sőt, aki csak tudott, Deloreannel jött. Igaz volt egy kis zavar az erőben, mert reggel még csöpögött az eső, és délutánra is összevissza időt jósoltak a meteorológusok, de végül szép napsütés lett, így mindenki rendes autóval indulhatott. Már nem is tudom, hogy mi volt a sorrend, de talán McFly, Móni és Hannibal volt az első, aztán Bopat és Lenka, majd Ati és Frida, Peti és Gerda, valamint végül Skynet is megérkezett. Ezen felül pedig Mentos is tiszteletét tette nagy örömünkre, bár ő sajnos egyedül jött. Voltak igazolt hiányzók is, őket sajnáltuk, hogy nem értek ide, de talán majd jövőre.

Na de a legfontosabb, hogy ez így öt érkező Delorean volt, ami az enyémmel együtt ugye hat, ami abszolút rekord, sőt, igazából megcsináltuk Közép Európa eddigi legnagyobb Delorean találkozóját. A csehek idén év elején összehoztak öt autót, őket sikerült most túlszárnyalni. Gondolkodtunk azon, hogy elmegyünk egy képet készíteni valahova a környékre, de elért minket a szokásos probléma, ami a McFlynál is minden alkalommal jelen volt. Az, hogy mire az utolsó ember megérkezik, addigra az elsők már bőven túl vannak az első néhány welcome drinken, így aztán beálltunk hozzám az udvarra, aztán ott fotózgattuk magunkat büszkén.

Aztán persze a fotózkodás után, amiből ezúttal kimaradt a csoportkép, elkezdtek megéhezni az emberek, előhúztam frissen szerzett sütögetős apparátomat, miközben Dudu hidratált pár minipizzát, és megindult a sütögetés. Közben Hanniballal szereztünk még egy kis fát a brikett mellé, meg persze a Rotgut és a padlizsánkrém sem maradhatott el. Egyébként két dolog mutatja a klub tagságának az örege érését: Az egyik, hogy nem az alkoholokból és koktélokból jönnek új receptek, hanem a padlizsánkrémből. A másik pedig, hogy a 16 évvel ezelőtti klubpólók esetén túlnyomó többségben voltak az M-es pólók, idén viszont már az L volt a leggyakoribb. Hát ez ilyen.

Miután elkészült a kaja, kint a teraszon meg is ettük, meg benyomtuk a nem rég kapott Kraken rumomat is, meg még pár érdekes dolgot, amit találtunk, majd mivel kezdett lehűlni az idő, inkább beljebb húzódtunk. Skynet, Atiék és Petiék ezt a pillanatot választották a hazatérésre, de a többiek maradtak még a másnapi afterpartira is. Ami szintén jól sikerült, bár természetesen az már inkább csak a várakozásról szólt, hogy egy esetleges szondáztatásnál nehogy pirosat fújjanak a kollégák.

Szóval bitang jó kis találkozó volt ez, a klubpólókat, sőt az első klubesernyőnket is sikerült kiosztani, ha multinál dolgoznánk, akkor el lehetett volna adni ezt egy csapatépítő tréningnek. És természetesen jövőre folytatjuk, és bízunk benne, hogy akkor majd meglesz a hét vagy akár nyolc Delorean is, mert erre egyre több esély van. Na de erről majd akkor beszélek.

Ez az idei év ez valahogy olyan Szombathelyes lett. Eddig soha nem voltam Deloreannel komolyabban Szombathelyen, idén meg háromszor is. Volt először a TDK, aztán ahogy jöttünk haza Szlovéniából, itt tankoltunk, most meg volt a Conbathely, ami egy helyi képregényvásár és cosplay találkozó. Pár hónapja kerestek meg, és elég hamar meg is egyeztünk. Abból a szempontból szerencsésebb volt a dolog, mint a TDK, hogy csak 10-kor kezdődött a rendezvény, ezért nem kellett az előző nap ott aludni, hanem aznap reggel is ráért az indulás.

Így aztán aznap reggel leadtuk a gyerekeket, és már indultunk is. Az út eseménytelenül telt, bár útközben elkapott minket pár kisebb zápor, így a két nappal korábbi autómosás kicsit feleslegessé vált, de azért még így is vállalható volt az autó. Odaérés után a szervezők már vártak, beálltam a helyemre, aztán jöhettek az emberek. Erről a részről olyat mondani már nem tudok, amit ne írtam volna le már ezerszer. Jöttek, beszélgettünk, beleültek az autóba, vigyorogtak, stb. Volt pár érdekesebb látogató, Szauron, Harley Quinn és egy Pókember, mindegyikük ruhája eléggé patent volt. Pókember még videózott is egy kicsit az autóban.

Szóval jó hangulatban telt el az a jó pár óra, amíg ott voltunk. Közben volt egy ebédszünet, ami alatt átmentünk egy helyi menzára, ami ár / teljesítményben teljesen megfelelő volt. Egy plusz érdekes dolog volt még számomra, az, hogy előadást is tartottam a DMC történelméről 45 percben. Ez is jó volt, én kimondottan élveztem, remélem a hallgatók is. Ennek ellenére a személyes, kicsit interaktívabb beszélgetéseket jobban szeretem.

Közben pedig Dudu körbejárt és rendesen megnézett mindent, vett pár Bobot és Góliátot, meg azért én is körbenyálaztam a standokat. Ja és ne felejtsük el, hogy az egyik eladó a mi Marty McFlyunk volt, aki szintén kiállt pózolni egy kicsit a Delorean mellé.

A rendezvénynek délután ötre lett vége, addigra már csak egy filmvetítés volt hátra, de én négykor már pakoltam, mert nekem aznapra még volt egy otthoni szülinapozásom is. Hazafelé már szerencsére jó volt az idő, nem volt eső. Majd miután beálltam az autóval, és másnap alánéztem, ismét megállapítottam, hogy bizony, a sebváltómból még mindig folyik az olaj.

... hogy a Delorean gyár Tellus szállítói, amik a félkész autókat vitték körbe a gyártósoron, a gyár felszámolását követően belekerültek az 1986-os "Aliens (A bolygó neve: Halál)" díszletébe? Az USS Sulaco teherdokkjain ezek hurcolják körbe pl. a rakétákat.

Ugyanez mozgóképen megnézhető itt, 9:20 környékén:

Na és akkor említsük meg a köztudottabb Aliens kötődést is. Még az 1979-es eredeti "Alien: (A nyolcadik utas: a Halál)"-ban pedig egy Mr Fusion van a falon. Mindez 6 évvel a Vissza a Jövőbe megjelenése előtt.