Megbízta Louis Parentet hogy építsen számára egy 18. századi kastélyt mintázó épületet, ez 1907-ben készült el és Doucet zsúfolásig töltötte műgyűjteményével. Ám alig öt évvel később midezt el is adta.

1912-től Jacques Doucet ruhatervei megjelentek a La Gazette du Bon Ton divatmagazinban. Legeredetibb tervei azok voltak, amelyeket a korabeli színésznők  számára készített. Cécile Sorel, Rejane és Sarah Bernhardt gyakran viselték az ő ruháit a színpadon és azon kívül egyaránt.

Az alábbi, a Metropolitan Múzeumban őrzött báli ruha egyszerű, de a felhasznált anyagok miatt extravagáns. Bármely nő csábítóan hat benne, testhez álló sziluettje és mély dekoltázsa miatt.

Doucet báli ruha 1898–1900

Forrás: Wikipedia

Doucet estélyi ruha 1900 – 1905

Forrás: Maryland Historical Society

1919-ben feleségül vett egy nála sokkal fiatalabb hölgyet. Az 1920-as években divatháza fokozatosan veszített népszerűségéből. Néhány évvel az első világháború után, 1927-ben egy műteremház tulajdonosa lett, amelyet Paul Ruaud építész tervezett, ez volt a "hôtel particulier". Doucet a kor neves művészeit kérte fel, hogy működjenek közre a belső terek kialakításában, berendezésében. Az esüztözött vaslépcsőt például Csáky József szobrászművész készítette. 

Néhány hónappal a műteremlakás 1929-es befejezését követően Doucet meghalt, pár évvel később divatháza is megszűnt.

Egész életében gyűjtötte a műalkotásokat és a könyveket, halálakor posztimpresszionista és kubista festményekből álló gyűjteménye volt, valamint két jelentős könyvgyűjteménye, ezeket a francia nemzetnek adományozta. 1972-ben örökösei műkincsgyűjteményét árverésre bocsájtották. Francois Chapon írt egy könyvet C'etait Jacques Doucet címmel a divattervező életéről és munkásságáról.

A Metropolitan Múzeumban őrzik az alábbi valószínűleg versenyeken vagy más társasági eseményeken viselt darabot. A finom sifonból, csipkéből és bársonyból készült ruha kiváló példája Doucet művészi stílusának. Érdekessége, hogy egyrészes, pedig általában az ilyen viseletek kétrészesek.

Női ruha 1903-ból. 

Forrás: Wikipedia

A Harper's Bazaar 1882. április 8.-i száma egy legyező kiállítást néhány darabját mutatja b, melyet a New Yorki Dekorációs Művészet Társaság szervezett. A társasági elit hölgyei kölcsönöztek legyezőket a kiállításra, jobbra fent például Mrs. J.P. Morgané látható - ez egy XVI. Lajos korabeli példány. A középső sorban a bal oldalon pedig Mrs. Astor egyik legyezője látható.

Forrás: archive.org

Válogattam még néhány szép 1880-as évekbeli legyezőt a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből, de ezúttal is nézzünk meg egy olyan képet, ahol ruhával együtt látunk egy legyezőt. Ez egy Franciaországban készült ruha, de a tervezője és készítője ismeretlen, a legyezőről nem közölt információt a múzeumi weboldal.

1886-1888 között készült női selyemruha.

Forrás: Cincinnati Art Museum

Az 1880-as években, Amerikában készült legyező. Megmaradt rajta a zsinór is, amelynek segítségével viselője a csuklójára rögzítette. Az anyaga gyöngyház és selyem.

Forrás: The MET (2009.300.5065)

1885-ben, Amerikában készült darab fából és selyemből. Hímzés díszíti.

Forrás: The MET (2009.300.5517)

Ezt a francia L. Gérard által tervezett legyezőt festett és faragott virágok díszítik. Valamikor 1885 és 1895 között készült. Az anyaga fa, selyem és gyöngyház. Igazi műalkotás.

Forrás: The MET (2009.300.1768)

Az Aranyozott kor női viseletének egyik kiegészítője volt a legyező, mely kis zsinóron függött a csuklón.

Különösen drámai hatást kelt ez a piros ruha a színben hozzá illő legyezővel.

Selina Cadwallader tervezte és készítette a képen látható ruhát 1886-ban.

Forrás: Cincinnati Art Museum

A továbbiakban a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből válogattam néhány korabeli legyezőt. Az alábbi teknőspéncélból és selyemből készült.

A képen egy francia országban készült, az 1880-as évek végéről származó legyező látható.

Forrás: The MET (2009.300.4099)

Amerikában, az 1880-as években készült legyező gyöngyházból, selyemből és fémből.

Forrás: The MET (2009.300.4370)

Németországból került Amerikába a képen látható Oscar Sauerwald által tervezett legyező. Valamikor az 1880-as években készült, az anyaga elfántcsont, selyem, gyöngyház és fém.

Forrás: The MET (2009.300.2166)

Balra: Théobald Chartran 1899-ben készült portréja Washington Roeblingről, jobbra: Charles-Émile-Auguste Carolus-Duran 1896-ban készült portréja Emily Roeblingről 

Forrás: Brooklyn Múzeum

Emily és férje 1868-ban tértek vissza Amerikába, nem sokkal azelőtt, hogy John A. Roebling a Brooklyn Bridge építésénél történt baleset következtében vérmérgezést szenvedett és meghalt. Emily hitvese Washington azonnal átvette a főmérnöki posztot, míg Emily otthon maradt, hogy nevelje közös gyermeküket. Nem sokkal később azonban Washington is megbetegedett a híd építési munkálatai során. A nyomás alatt álló keszonokba történő gyakori be- és kilépés miatt keszonbetegség alakult ki nála. A férfi idővel részlegesen lebénult, megvakult, süket és néma lett.

Emily eleinte elsősorban közvetítő szerepet töltött be Washington és asszisztensei között, de idővel gyakorlatilag átvette férje szerepét, mint főmérnök. Több mint egy évtizeden át irányította az híd építését és foglalkozott a vállalkozókkal, politikusokkal és újságírókkal. Mire a híd elkészült, a korszak legjelentősebb építkezésének arca lett.

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

1883-ban Emily részt vett a - 2023-ban 140 éves - Brooklyn Bridge megnyitó ünnepségén, ő volt az első, aki átsétált rajta. Ezt követően férjével a New Jersey állambeli Trentonba költöztek. Emily irányította kúriájuk építését, jótékonykodott és a nők jogaiért harcolt. Az „Egy feleség fogyatékosságai” című esszéje díjat nyert, ebben számos a nőket diszkrimináló törvényt bírált. Sokat utazott.1896-ban Londonban bemutatták Viktória királynőnek, Oroszországban pedig részt vehetett II. Miklós cár és Alexandra cárnő koronázási ünnepségén. Beteljesítette nagy álmát is, hogy tovább tanuljon. 1899-ban megszerezte jogi diplomáját a New Yorki Egyetemen. 1903-ban, szívelégtelenségben halt meg.

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

A Brooklyn Bridge építését követő években a híd elkészültében játszott szerepe egyre inkább feledésbe merült és a legtöbb történész férje, vagy apósa eredményeit méltatta. Az utóbbi években azonban főmérnöki szerepét egyre inkább elismerik. A hídon ma is ott van az emléktábla, amelyet apósának, férjének és magának Emily Roeblingnek szenteltek. Emily munkájáról Marilyn Weigold 1984-ben írt egy könyvet, a címe: Silent Builder: Emily Warren Roebling & the Brooklyn Bridge – ez magyar fordításban annyit tesz, hogy „A csendes építő: Emily Warren Roebling és a Brooklyn-híd.”

Forrás: Library of Congress

Nem olyan régen tudtam meg, hogy a Manhattant és Brooklynt összekötő híd elkészülését nagymértékben egy hölgynek köszönhetjük. Ő Emily Roebling, ismerkedjünk meg vele.

Emily 1843. szeptember 23-án született New Yorkban, a szülei Sylvanus és Phebe Warren voltak. 11 testvére volt. Közülük különösen az egyik bátyjához, Kemble Warrenhez állt közel, aki mindig támogatta Emily tanulás iránti vágyát. Kemble először katonai pályát futott be, majd kormányzó lett. Emily Washingtonba járt iskolába, ahol a kézimunka és a háztartásvezetés mellett történelmet, csillagászatot és algebrát tanult. Az amerikai polgárháború idején találkozott élete párjával, ennek a története igazán érdekes.

Emily 1864-ben meglátogatta az 5. hadtestet irányító, kormányzó bátyját a főhadiszállásán. Részt vett egy katonabálon, ahol megismerkedett Washington Roeblinggel, aki a Brooklyn Bridge tervezőjének, John A. Roeblingnek az egyetlen fia volt. Washington a bátyja szolgálatában állt és apjához hasonlóan maga is építőmérnök volt.

Emily és Washington Roebling

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

A pár 1865. január 18-án kelt egybe New Yorkban, méghozzá Emily egyik testvérével és annak házastársával közösen egy kettős esküvői szertartás keretében. Miközben Emily apósa megkezdte az előmunkálatok a Brooklyn Bridgen, az ifjú házasok Európába mentek. Hosszabb időt töltöttek itt, hogy tanulmányozzák a keszonok használatát a híd építéséhez.

A keszont víz alatti építkezéseknél, és metróépítésnél használják. Ez egy alul nyitott szekrény, amely vasból, betonból vagy vasbetonból készül, és a víz- vagy földalatti építkezéseknél - főleg az alapozásnál - körülveszi a munkateret. A beszivárgó vizet folyamatosan kiszorítják belőle, így téve lehetővé, hogy dolgozni lehessen benne.

Emilynek fennmaradt egy ruhája, amit 1896-ban viselt először, amikor bemutatták Viktória királynőnek. Nagyon szerette, mert később még egy alkalommal viselte. Festmény is készült róla benne, ezt majd a következő részben osztom meg veletek.

A hozzá tartozó, színben és mintában passzoló, elegáns cipellőt is megmutatom. 

Forrás: The MET (2009.300.941a–e)

Németországban, 1867. novemberében Emily életet adott a pár egyetlen gyermekének, John A. Roeblingnek.

Innen fogom folytatni a történetet.

© Special Collections and University Archives, Rutgers University Libraries

Berta Russell a Metropolitan Opera megnyitóján viselt ruháját egy Jean Philippe Worth által tervezett ruha inspirálta. Ha emlékeztek az első évad utolsó részében a báli ruhájához szintén egy Jean Philippe által tervezett ruha szolgált mintául, bár az sokkal inkább emlékeztetett az eredetire.

A sorozat második évada 1883-ban játszódik, a korabeli ruhadarab valamikor 1989 és 1900 között készült. A sorozat ruhatervezője, Kasia Walicka-Maimone már az előző évad esetében elmondta, hogy Bertha ruháit a mondernség jellemzi, azáltal, hogy őt az 1890-es évekre jellemző ruhákba öltöztette.

Carrie Coon, mint Bertha Russell és Morgan Spector, mint Georg Russell - The Gilded Age/Aranykor - © HBO

A nemzetközi fórumokon inkább negatív visszhangja van a fenti ruhának, a színe miatt, valamint azért, mert a mintát egyszerűen rányomták. Be kell vallanom, nekem is jobban tetszik az eredeti. A elefántcsont szaténra fekete bársonyból készült minta a szecessziós mozgalom hatását tükrözi.

© The MET (1976.258.1a, b)

Egyébként a sorozatban szinte az összes ruhadarab egy műalkotás. Nagyon remélem, hogy lesz harmadik évad és tovább csodálhatjuk Kasia Walicka-Maimone ruhakölteményeit.

A Metropolitan Múzeum online gyűjteményét böngészve találtam egy ruhát, amely hasonlít az HBO "Aranykor" című sorozatának egy viseletére.

A második évad elején Ada Brook egy kiállítást tekintett meg Forte tiszteletessel a Kasia Walicka-Maimone által tervezett, alábbi kék ruhában.

Cynthia Nixon, mint Ada Brook - The Gilded Age/Aranykor - © HBO

Most pedig lássuk a korabeli darabot és egy kivágott részletét. Érdekessége ennek a ruhának, hogy ahol a függőleges redőzést látod a mellrészen, az kivehető volt, illetve tartozott hozzá, egy rövid köpeny is, ami a virágmintás anyagból készült.

Az 1880-as évek végéről ránk maradt kék, selyemből készült amerikai ruha.

Forrás: The MET (2009.300.2033a–e)

Az HBO, "Aranykor" című sorozatának 5. részében Agnes Van Rhijn karaktere két ikonikus ruhát is visel. Az egyik az amikor Forte tiszteletesnél tesz látogatást, a másik pedig az, amit Ada esküvőjén visel.

Utóbbi ruhát egy korabeli a Jeanne Paquin (1869–1936) által tervezett ruha inspirálta. Először nézzük meg Agnes ruháját a sorozatból. 

The Gilded Age/Aranykor - © HBO

Sajnos nem találtam róla jó minőségű képet, ezért elnézést kérek. Az így is látszik, hogy lélegzetelállítóan szép darab.

És most nézzük meg a korabeli együttes néhány részletét.

Jeanne Paquin, 1890-es évek

© The MET

A Paquin egy nagy sikerű francia divatház volt az 1800-as évek végén. Tervezem, hogy készül róla egy bejegyzés a jövőben.

Ebben a bejegyzésben azt szeretném megmutatni, hogy az 1880-90-es években milyen volt a nők utcai cipője, illetve az estélyeken bálokon milyen lábbelit viseltek.

Az Aranyozott kor hölgyei az utcán magasszárú cipőt viseltek, ez kellő védelmet biztosított arra, hogy akkor se látszódjon ki a bokájuk, ha bizonyos helyzetekben - például amikor be vagy kiszálltak a kocsiból, vagy az utcán sétáltak - kicsit meg kellett emelni a szoknyát.

A képen egy francia országban készült, 1883-ból fennmaradt bőrcipő látható.

Forrás: The MET (1980.589.1a, b)

Ez pedig egy az 1890-es évek elején, Amerikában, szintén bőrből készült darab.

Forrás: The MET (2009.300.4207a, b)

Az estélyeken általában selyemből készült cipellők voltak a hölgyek lábain, természetesen ez esetben is divatosak voltak a francia darabok.

Ezt a cipőt L. Perchellett tervezte 1895-ben.

Forrás: The MET (2009.300.5754a, b)

A 19. század végén gyakorivá vált, hogy a cipő kifejezetten egy adott estélyi ruhához passzolt, különösen ha a megrendelő vagyonos volt. Az alábbi képen egy olyan hímzett, selyemből készült cipő látható, amely egy párizsi estélyi ruhához passzolt egykor.

A francia J. Ferry által tervezett cipő 1880-ból.

Forrás: The MET (2009.300.1584a, b)

Az HBO, "Aranykor" című sorozatának 5. részében megismerhettük Emily Warren Roeblinget (1843 – 1903), aki jelentősen hozzájárult az ikonikus Brooklyn Bridge felépítéséhez. Julian Fellowes remekül szövi bele az Aranyozott kor New Yorkjának valós történelmi személyeit a sorozatba.

A sorozat ruhatervezője Kasia Walicka-Maimone pedig egy olyan ruhát tervezett a karakterre, amely szinte megszólalásig hasonlít egy olyan korabeli ruhadarabra, amelyet Emily tényleg viselt, igaz nem a híd megnyitó ünnepségén, hanem 1896-ban, amikor bemutatták Viktória királynőnek.

Először egy kép a sorozat második évadának hetedik részéből.

Liz Wisan mint Emily Warren Roebling

The Gilded Age/Aranykor - © HBO

Ez pedig az a korabeli ruhadarab, amelyet a Metropolitan Múzeumban őriznek. A tervezője, készítője sajnos ismeretlen.

© The MET