Az amerikai-kínai kapcsolatok, a Tajvan-kérdés tükrében, tele vannak kétértelmű kijelentésekkel. Ez a retorika most kezd kiüresedni, a háború esélye nagyobb mint bármikor, de a kérdés az, hogy kész-e Washington harcolni Tajvan miatt, és hogy tudna-e győzni?
Garanciák és kötelezettségek
HIvatalosan az USA Kína politikája a Tajvan kérdésben három 1972 és 1982 között kiadott kommunikére, az 1979-es Tajvani Kapcsolatok Törvényére, és az 1982-ben kiadott "Hat garanciára" épül. Az 1972-es Sangháji kommunikében Kína kijelentette, hogy "a Tajvan kérdés az a kérdés, amely akadályozza az USA-Kína kapcsolatok normalizálását", és deklarálja, hogy " a Kínai Népköztársaság kormánya Kína egyetlen legitim kormánya", továbbá Tajvan egy kínai provincia, és "Tajvan felszabadítása Kína belügye, amelybe nem avatkozhat bele semmilyen más ország".
Erre az USA válasza az volt, hogy "minden kínai ember, legyen a Tajvani szoros bármelyik oldalán,abban a meggyőzésben él, hogy egy Kína létezik, és Tajvan Kína része". Az USA ezt hivatalosan azóta sem vonta kétségbe. Továbbá az USA hivatalosan a "Tajvan-kérdés békés rendezésében" érdekelt.
Azelőtt, 1979, Január 1-én az USA és Kína egy közös kommunikében kezdeményezték a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat, amelyben az USA elismerte, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya Kína egyetlen legitim kormánya. Ezen elkötelezettség keretén belül "az USA népe kultúrális, kereskedelmi, és más nem hivatalos kapcsolatokat törekszik fenntartani a tajvani néppel".
Carter elnök akkor, amikor a fenti kommuniké megszületett, biztosította Tajvan népét, hogy "a Kínai Népköztársaság és az USA közötti viszonyok normalizálása nem fogja a tajvani nép jólétét akadályozni, az USA a jelenlegi kultúrális, kereskedelmi és más kapcsolatokat fenntartja Tajvannal, ha nem is hivatalos minőségben".
Az USA Kongresszus több tagja nem támogatta, hogy Carter diplomáciai kapcsolatokat állított fel Kína és az USA között. Válaszként egy olyan intézkedést hoztak, amely deklarálta, hogy az USA politika "közeli és átfogó barátságos kereskedelmi, kultúrális, és másfajta kapcsolatokat törekszik építeni Tajvan és az USA , valamint Kína és az USA között, és ragaszkodik ahhoz, hogy az USA és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok egyik alapelve, hogy Tajvan jövőját békés úton fogják rendezni".
A fenti határozban az is áll, hogy az USA "minden olyan törekvést amely Tajvan jövőjével kapcsolatos, és amely nem békés, beleértve a bojkottokat, embargokat, a régió biztonságára való fenyegetésként értelmez, és komoly aggodalommal fog kezelni" és az USA "Tajvant ellátja védelmi jellegű fegyverekkel". És végül a határozat deklarálta, hogy az USA "ellen fog állni minden olyan erőszakos törekvésnek, amely fenyegetés Tajvan biztonságára és gazdasági és szociális rendszerére nézve".
A fegyverek eladására utaló rész tette szükségessé azt a közös Kínai-USA kommunikét, amely 1982, Augusztus 17.-én született. Ez a kommuniké egy "valamit valamiért" jellegű egyezmény volt, amelyben Kína a Tajvannal való békés újraegyesítés mellett kötelezte el magát. Az USA kijelentette, hogy "megérti és figyelembe veszi Kína törekvéseit a Tajvan kérdés békés rendezése érdekében", és ezt figyelembe véve az USA deklarálta, hogy hosszútávon nem próbál fegyvereket eladni Tajvannak, és hogy csökkenteni fogja a Tajvannak eladott fegyverek mennyiségét, hogy megvalósulhasson az újraegyesülés.
Hogy Tajvan aggodalmait is kezelje, az USA beleegyezett hat feltételbe ("a ha garancia") Tajvan és az USA között. 1.) Az USA nem határozott meg egy határidőt a fegyverkereskedelem felhagyását illetően. 2.) Az USA nem egyezett bele semmilyen Kínával való konzultációban a tajvani fegyverkereskedelemmel kapcsolatban. 3.) Az USA semmilyen közvetítő szerepre nem vállalkozott Tajvan és Kína között. 4.) Az USA nem változtatott a fenn említett Tajvani kapcsolatokkal kapcsolatos kongresszusi határozatán. 5.) Az USA nem foglalt állást Tajvan függetlenségével kapcsolatban. 6.) Az USA soha nem fog nyomás gyakorolni Tajvanra, hogy tárgyaljon Kínával.
A harmadik kommunikének volt egy íratlan következménye. Ronald Reagan elnök egy belső kommunikében deklarálta, hogy "az USA elkötelezettsége a tajvani fegyverkereskedelem redukálásával kapcsolatban függ Kína elkötelezettségétől, hogy a Taiwan és a Kínai Népköztársáság közötti nézeteltérések békés rendezése mellett", és hogy " fontos, hogy a Tajvannak szállított fegyverek minősége és mennyisége az aktuális kínai fenyegetés mértékétől függ".
Az amerikai politika önmaga ellen küzd
A fenti deklarációk összeségéből az következik, hogy az USA politikája Tajvant illetően ellentmond saját magával. Nem elkötelezett sem az "egy Kína" politika mellett, ezzel egyidőben, szeretné folytatni a fegyverszállítást Tajvannak. Ezt az ellentmondást az USA leplezni próbálja amikor "stratégiai kétértelműségről" beszél. A probléma az, hogy a politika egész sem nem stratégiai, és nem is kétértelmű.
A "hat garancia" bevezetése óta Kína többször felhívta a figyelmet arra, hogy az USA nem elkötelezett az "egy Kína" politika mellett, nem támogatja Kína és Tajvan békés újraegyesülését, és ragaszkodik ahhoz, hogy fegyvereket adhasson el Tajvannak. Az eladott fegyverek mennyisége exponenciális növekedésen ment keresztül, Reagan után George H. W. Bushnak és Bill Clintonnak köszönhetően. Az USA adott el F-16-os vadászgépeket, Patriot rakétákat, és más fegyverrendszereket is. Newt Gingrich, kongresszusi szóvivő, 1997-ben meglátogatta Kínát és Tajvant is, és kijelentette, hogy "ha Kína megtámadja, akkor az USA megvédi Tajvant. Pont."
Kína 2005-ben fogadta el a "Szecesszióellenes törvényt", amely deklarálta, hogy "semmilyen körülmények között nem fogja megengedni, hogy a "Tajvan függetlenségét" támogató szakadár erők Tajvant elszakítsák Kínától". A törvény válasz volt arra a tényre, hogy az USA folytatta a fegyverszállítást Tajvannak. Kína azt is hangsúlyozta, hogy Kína álláspontja Tajvan és Kína békés újraegyesítése, ez szolgálja leginkább Kína érdekeit. A törvény viszont hangsúlyozza, hogy Kína nem fog ölbe tett kézzel ülni, ha egyes törekvések "Tajvan Kínától való elszakadását" okoznák. Ebben az esetben Kína fenntartja a nem békés eszközökkel való fellépés jogát, hogy megvédje szuverénitását és területi integritását.
2021-ben, Biden elnök beiktatása idején, egy kiadott politikai útmutató szerint, szükséges a fellépés a Kínai agresszió ellen, mert az fenyegetés az USA és szövetségeseinek "kollektív biztonsága, prosperitása, és demokrata életstílusa ellen", emellett egy olyan Tajvan-politikát támogat amelyek "megfelelnek America hosszútávú elkötelezettségei mellett", beleértve azt az 1979-es határozatot, amely lehetővé teszi, hogy az USA védelmi jellengű fegyvereket szállítson Tajvannak.
A háború küszöbén
A fenti USA kijelentéseket cáfolja Nicholas Burns 2021 Októberben történt Szenátusi meghallgatása, mielőtt Burnst beiktatták Amerika kínai nagykövetének. Burns kijelentette, hogy a Biden adminisztráció szempontjából a "stratégiai kétértelműség" politika és a tajvani kapcsolatokkal kapcsolatos korábban hozott határozatok lehetővé teszik, hogy az USA védelmi segítséget nyújtson Tajvannak. Burns szerint: "kötelességünk, hogy Tajvant Kína számára kemény dióvá tegyük". Ezek a kijelentések azt jelzik, hogy az USA szakított a korábbi politikájával, és Biden már két alkalommal kijelentette, hogy Amerika megvédi Tajvant egy kínai támadás esetén.
Ez a radikális változás az USA Tajvan politikájában már három olyan húbrisz és butaság alapú megnyilvánuláshoz vezetett, amelyben az USA különböző küldöttségei utaztak Tajvanba, és amelyek Kínát a háború irányába próbálják terelni. Ezt a háborút Kína nem szeretné, de Kínán kívül, sem a világ, és sem az USA nincsenek felkészülve a lehetséges következményekre. Az első ilyen küldöttség Májusban ment Tajvanra, a vezetője Tammy Duckworth volt (Demokrata párti képviselő Illinois államból), aki egy új határozatért is felelős, mely az USA-Tajvan hírszerzési együttműködést erősíti, további terveket sző, hogy az USA milyen eszközökkel segítheti Tajvant egy kínai támadás ürügyén, és ami rendkívül fontos, lehetővé teszi, hogy az USA felhalmozzon fegyvereket Tajvanban, arra az esetre, hogy ha amerikai katonák érkeznének a szigetre.
Itt érdemes megállni egy pillanatra: Duckworth előkészíti az amerikai katonai jelenlétet Tajvanon egy kínai támadás esetén.
A második ilyen küldöttség Nanci Pelosi vizitje volt. Erről már sok helyen írtak. A harmadik vizit pedig Ed Markey (Massachusetts állam Demokrata párti szenátora) látogatása volt, a múlt héten. E vizit célja "a választott vezetőkkel való találkozók, beleértve a magánszektor képviselőit is, hogy megbeszéljék a közös érdekeket, és hogy hogy lehet a Tajvan szoros körüli feszültségeket enyhíteni, valamint a gazdasági kapcsolatokat építeni, beleértve a félvezető ipari befektetéseket".
Az már szóba sem kerül, hogy ezek a látogatások egy kínai deklaráció hatására történtek. Május 18-án Jang Dzsiecsi, kínai diplomata, figyelmeztette Jake Sullivant, Biden nemzetbiztonsági tanácsadóját, hogy ha az "USA továbbra is kijátsza a Tajvan kártyát, rossz úton halad, és ez veszélyhelyzethez vezet".
Ma Kína, az USA, Tajvan, és a világ egy ilyen vészhelyzet előtt áll.
Semmi kétség affelől, hogy ha Tajvan deklarálná a függetlenségét, Kína megszállná a szigetet. Nem valószínű, hogy Tajvan ilyet tenne az USA katonai támogatása nélkül. A három vizit üzenete pont ez, Duckworth, és valószínűleg Pelosi és Markey, olyan új határozatokon dolgoznak, amelyek szakítanak az USA korábbi politikájával, amelyek a Kína-USA háború esélyét növelik.
Jelenleg az USA nem felkészült egy Kína elleni háborúra Tajvanért. Ha Kína ma megszállná Tajvant, az USA nem tudna sokat tenni, hogy a Newt Gingrich vagy Joe Biden által vállalt kötelezettségeknek eleget tegyen. Nem tudna Taipei védelmére jönni. A Pelosi-vizit utáni kínai hadgyakorlatok nyilvánvalóvá tették, hogy Kína bármikor meg tudná szállni Tajvant. Egy ilyen megszállás végzetes következményekkel járna, hasonlókkal, mint az ami jelenleg Ukrajnában történik, az orosz katonai művelet alatt.
Ennek ellenére, Kína visszafogja magát. Egyes tábornokok, akik a fotelükből kommentálják az eseményeket, ezt úgy értelmezik, hogy Kína gyenge, Kína ugat, de nem harap. De ez nagyon távol van az igazságtól. Az USA-val ellentétben, Kína azt a politikát folytatja, amelyet ő maga deklarált, azaz, minden békés lehetőséget megpróbál Tajvan és Kína újraegyesítésének érdekében. Annak ellenére, hogy az USA fegyvereket szállít Tajvannak, Kína még mindig hisz abban, hogy az "egy Kína" kérdést békés úton lehet rendezni.
Bár adna Amerika a békének egy lehetőséget....
Az eredeti cikk linkje.
A szerzőről:
Scott Ritter (sz. 1961) az amerikai tengerészgyalogság egykori hírszezője. Schwarzkopf ezredes alatt szolgált a Sivatagi Vihar Műveletben. 1991-1998 között ENSZ (UNSCOM) megfigyelője volt Irakban, amelynek az volt a feladata, hogy Irak betartson egyes fegyverekkel kapcsolatos egyezményeket. Egyike volt azon megfigyelőknek, akik már korán felhívták a figyelmet arra, hogy Szaddam Husszeinnek nincsenek tömegpusztítófegyverei. Nyíltan ellenezte George W. Bush háborúját Irak ellen. Ezek miatt több koncepciós pert indítottak ellene.
Egy fontos eleme a könyvnek, hogy párhuzamot von három olyan ideológia között, amelyek nyugati eredetűek: a kommunizmus, a fasizmus vagy nácizmus, és a liberalizmus között. 
