A 3. legjobb orosz „termék”: a moszkvai őrkutya
2025. 04. 09. - Fotók: Getty Images Hungary
2025. 04. 09. - Fotók: Getty Images Hungary
Ha e hatalmas őrző-védő fajta rajongói véleményére kíváncsi valaki, gyakran elhangzik a körükben, hogy a repülőgépek és a Kalasnyikov mellett, a moszkvai őrkutya a harmadik leghatékonyabb „dolog”, ami az oroszoktól származik.
Igaz-e ez a félig vicces állítás? Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a hatalmas termetű moszkvai őrkutya, és kinek való ez a gyakran bernáthegyinek nézett kutyafajta?
A volt Szovjetunióban a II. világháború után hatalmas igény volt a kemény szolgálati kutyákra, hiszen a háborúban a korábbi állomány nagy része elpusztult, ugyanakkor a gulágok, hadifogolytáborok és katonai létesítmények őrzése állandó feladatot jelentett. A Vörös Csillag állami tenyészet kapta azt a feladatot, hogy tenyésszen ki egy nagy testű őrző-védő kutyafajtát, amelyik intelligens, jól képezhető, és a kutyákhoz kevésbé értő kiskatonák is kezelni tudják. Ám ha kell, van olyan kemény, hogy ne legyen emberi ellenfele. A cél érdekében az orosz (szovjet) tenyésztők az akkoriban még munkaképes bernáthegyi kutyákat keresztezték kaukázusi juhászokkal, majd a tenyészetbe bevonták a kiváló orrú orosz foltos kopókat is – így születettek meg az első moszkvai őrkutyák az 1950-es években.
Létezésükről a világ gyakorlatilag évtizedekig nem is tudott, hiszen kialakításuk a szigorú hadititok kategóriájába esett. A fajta a Szovjetunió megszűnése után, az 1990-es években terjedt el szélesebb körben, sztenderdjét 1997-ben véglegesítette az orosz kutyaszövetség.
Habár a nagyon kevés fennmaradt forrás szerint az első egyedek rendkívül vadak és nehezen kezelhetőek voltak, a mostani állomány már tökéletesen egyesíti a bernáthegyik emberbarátságát és intelligenciáját a kaukázusi juhászok karakánságával és keménységével. Egy megfelelően szocializált és felnevelt moszkvai őrkutya kiváló családi társ, ugyanakkor veszélyes helyzetben mindig lehet rá számítani. Személyiségére jellemző, hogy egyaránt fellelhetőek velük kapcsolatban olyan képek, amikor a család gyermek tagjai szundítanak az oldalukon, ugyanakkor olyanok is, amikor egy segéd menekül előlük az őrző-védő képzésen. Igazi többarcú és multifunkciós kutya, amit gazdái természetesen igen nagyra értékelnek.
Az moszkvai őrkutya egy óriási termetű eb, jellemző súlya 50–70 kg, marmagassága pedig 64–70 cm. Külseje sokban hasonlít a bernáthegyire, ezért gyakran össze is keverik őket. Ám a moszkvai atletikusabb, feje hosszabb, ami miatt egyébként a nyálzásra is sokkal kevésbé hajlamos, és ellentétben a bernáthegyivel, nem jellemző rá a lógó szemhéj sem. Szőre rendkívül dús, minden időjárásnak ellenáll, ami nem csoda, hiszen kifejezett tenyésztési cél volt egykoron, hogy akár Szibériában, mínusz 20–30 fokban is gond nélkül bevethető legyen.
A moszkvai őrkutyák munkakutyaként születtek meg, határozott céllal, határozott feladatokra. Habár karakterüket jellemzi egy bizonyos szintű makacsság, jól képezhető, intelligens kutyafajtának tekinthetőek. Hatalmas termetük miatt esetükben elsősorban az időben történő szocializációnak és az alapengedelmesség kialakításának van kiemelkedő jelentősége. Tenyésztői általában csak abban az esetben javasolják az őrző-védő képzését, ha gazdájuk megélhetési szinten foglalkozik ilyen jellegű munkával, családi körülmények között nem. A moszkvai kifejezetten későn érő fajta, teljes testi és mentális kifejlődéséhez 2,5–3 évre is szükség lehet, ezért képzését is ehhez érdemes igazítani.
Habár a moszkvai őrkutya termetéhez képest meglepően mozgékony és agilis, természetesen soha ne várjuk el tőle például egy belga juhász aktivitását. Leginkább nagy, nyílt területeken, vagy kerti környezetben érzi jól magát, nem vágyik és nincs is szüksége kutyás sportokra és hosszú, bicikli mellett futásokra sem. Mozgásigényét ledolgozza a maga beosztása szerint. Az utóbbi időben, részben a bernáthegyivonal tudatos erősítése és a divathullám miatt, megjelentek óriási, túlméretes, 80–90 kg-os példányok is. Ez a súly már kifejezetten negatívan befolyásolja a moszkvai őrkutya mozgékonyságát, és ellene megy az egykori tenyésztési céloknak, ami nem feltétlenül kívánatos jelenség.
Mivel egy olyan kutyafajtáról van szó az esetükben, amelyik évtizedekig ismeretlen volt a szélesebb közvélemény előtt, és ezért divatkutyává sem válhatott, kijelenthető, hogy a moszkvai őrkutya az állatorvosok réme olyan értelemben, hogy ha rajtuk múlna, elvesztenék bevételeiket. Egészségesek és ellenállóak a legtöbb betegséggel szemben, termetük ellenére átlagos élettartamuk 11–13 év.
Kezdő és tapasztalattal nem rendelkező kutyásnak inkább nem, bizonyos kivételekkel. Mivel ezt a kutyafajtát egykoron kőkemény feladatmegoldásra és részben emberekkel szembeni hatékony fellépésre tenyésztették ki, ráadásul óriási termetű és erejű, nem feltétlenül egy kutyatartással most ismerkedő ember kezébe való. Ugyan a moszkvai őrkutya nem jelent veszélyt a gazdáira, de egy félrenevelt, vagy nem engedelmes moszkvai bizony képes komoly terror alatt tartani a környezetét, ami egy ekkora súlyú és agilitású kutyafajta esetében egészen biztosan negatív következményekkel jár majd. Ha azonban a gazda egy határozott személyiség, és hajlandó egy kutyaiskolában vagy egy hozzáértőtől megtanulni, hogy miként kell egy ekkora őserőt megfelelően kezelni és kordában tartani, egy óriás méretű családbarát kutyával élhet együtt, akire ráadásul mindig számíthat, ha a helyzet úgy hozza.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek
Ehet a kutya a húsvéti sonkából? Két fűszer miatt is nagyon kell vigyázni vele!
EgészségA kutyapelenka káros is lehet: nem mindegy, hogyan használod
ÁpolásHa kutyád nem szereti a körömvágást, a körömreszelés lehet a megoldás
ÁpolásA téli mínuszok egyik legnagyobb veszélye: bele is halhat a kutya
Ápolás