Étterem kóstoló • 5 nap
Olaszországban korábban több nagyvárosban is üzemelt trolibusz. A motorizáció terjedésével azonban a legtöbb üzem szép lassan bezárt, napjainkban már csak tizenhárom városban maradt meg a csápos buszközlekedés.
Meglehetősen kacifántosan alakult Bari városának trolibusz üzemének a története. A trolibuszok 1939-től 1987-ig szolgáltak a városban a több útvonalból álló hálózaton, de ezután leállították az üzemet. A bezárás után már három évvel később újra felmerült, hogy újraindítják a trolikat, egy rövidebb szakaszon még a vezetékrendszert is felújították, ám a tényleges üzem azóta sem indult meg.
Bari trolibusz-hálózata (olaszul: Rete filoviaria di Bari) az olaszországi Apulia régióban található Bari városában és Bari tartomány tömegközlekedési hálózatának része volt.
1939-től Bari városában kiterjedt hálózat üzemelt, majd fokozatosan bezárt 1987-ig. 1990-ben, kevesebb mint három évvel az utolsó útvonal bezárása után úgy döntöttek, hogy újra megnyitják a korábbi rendszer egy vonalát, a 4-es útvonalat Carbonara di Bari felé, de a következő években nagyon kevés további előrelépés történt. A későbbi döntések nyomán az 1990-es évek végén új trolibuszokat, a 2000-es évek közepén pedig további járműveket vásároltak, és a korábbi rendszer 4-es útvonalának újranyitásával kapcsolatos fizikai munkálatok 2008-ban kezdődtek, de a projekt soha nem fejeződött be. A 4-es útvonalon a felújított vezetékek és alállomások építése 2011-ben fejeződött be.
2009-re nyolc trolibusz állt rendelkezésre: ebből öt 1997-ben épült és 2010 körül újították fel (több mint egy tizenkét évnyi raktározás után), valamint három vadonatúj trolibusz, amelyeket 2009-2010-ben szállítottak le.
A járművek 2010-ben és később próbaüzemet végeztek a felújított vonalon, de az átépített és újra felszerelt rendszer soha nem nyílt meg, amire a helyi hatóságok erre nem adtak magyarázatot.
Eközben egy kiterjedt hosszúságú felsővezeték, amely soha nem volt része annak a projektnek, hogy az egyik útvonalat trolibuszként újranyissák, a 2010-es évek közepéig a helyén maradt, annak ellenére, hogy évtizedek óta nem használták, de 2021-ben a városi tanács jóváhagyta az eltávolítását. A bontás 2024 novemberében kezdődött. Ez a munka is befejezetlen maradt és további bontásokra került sor abban a hónapban.
Az első trolibuszvonal Bariban 1939-ben kezdte meg működését, a Compagnia Elettrotecnica Italiana (Olasz Elektrotechnikai Vállalat) építette, de a SAER (Società Anonima Esercizi Riuniti Elettrica Nazionale) irányította. Jelentős bővítésre 1952 márciusában került sor a 4-es útvonal trolibuszokra való átállításával, amely Baritól Carbonaráig és Ceglie del Campoig közlekedett, ami 7 kilométeres távolságot jelentett. Később további útvonalakat nyitottak, és 1960-ban a rendszer elérte a maximális kiterjedését, a hálózat összesen 8 (ebből néhány időszakos) útvonalból állt, összesen 36,2 km hosszan.
Az egykori trolibuszfordulós hurok a Corso Mazzinin 2015-ben még mindig a érintetlenül helyén volt, körülbelül 30 évvel azután, hogy a vezetékeket utoljára használták (kép forrása: Wikimedia Commons)
1965-ben a barii tömegközlekedés átkerült az Azienda Municipalizzata Trasporti Autofiloviari Bari (AMTAB) vállalathoz, amely megkezdte néhány trolibuszvonal bezárását. 1975. szeptember 1-jén az egész rendszert határozatlan időre leállították egy elektromos alállomás súlyos meghibásodása miatt, és a szolgáltatás több mint három évig szünetelt. 1978 novemberében újraindult a trolibusz-szolgáltatás, amikor újra megnyitották a 4-es, majd a 4-es Barrato útvonalat, végül (1979 júniusában) a 15-ös útvonalat, összesen mintegy 17 km hosszan.
1981-ben a trolibusz-szolgáltatást a 8-barrato útvonalon is visszaállították, és ekkor négy útvonalon közlekedtek a trolibuszok:
* 4: Bari (Teatro Petruzzelli) - Carbonara - Ceglie.
* 4-barrato: Bari (Teatro Petruzzelli) - Carbonara (a 4-es útvonal rövidített változata).
* 8-barrato: Corso Mazzini - Cinema Armenise (Via Giulio Petroni)
* 15: Corso Mazzini - Casermette
A Carbonara és Ceglie közötti trolibuszjáratot azonban 1981 decemberében megszüntették a 4-es útvonal visszavonásával (de nem a 4-es barrato Carbonara felé). Ez a teljes hálózatot 15,4 km-re csökkentette.
1987-ben a Bari központjában lévő trolibusz-telep által elfoglalt ingatlant eladták, hogy újjáépítsék egy mások helyszínen, a telepet pedig bezárták és hamarosan lebontották, aminek következtében a trolibusz-szolgáltatás megszűnt, az utolsó üzemnap 1987. december 16. volt. Egy új telepet építettek, de az messze volt a felsővezetéktől, és nem volt a trolibuszok számára kiépítve. Nem építettek kapcsolatot közte és a vonalvezeték között. Az 1980-as évek előtt épített trolibuszoknál megszokott módon a trolibuszflotta nem rendelkezett a felsővezetékektől távol történő közlekedésre alkalmas felszereléssel. A forgalom utolsó éveiben csak a 4-barrato, a 8-barrato (1983-ra 8-asra átszámozva) és a 15-ös vonalak működtek.
1990-ben, a környezetszennyezést csökkentő projektekre nyújtott kormányzati támogatások hatására az önkormányzat és az AMTAB úgy döntött, hogy újraindítja a 4-es trolibuszvonalat. A munkára a Breda Costruzioni Ferroviarie-val szerződtették, amelynek feladata a 4-es útvonal elektromos hálózatának helyreállítása és öt új, két üzemmódú trolibusz beszerzése volt. Az öt trolibusz 1997 körül készült el. A következő években azonban a Breda pistoiai gyárában maradtak, mivel vita alakult ki a vállalat és az önkormányzat között. Ráadásul az új európai előírások megkövetelték az áramellátó rendszer módosítását, hogy a feszültséget 600V DC-ről 750V DC-re emeljék, ami szintén szükségessé tette az újonnan épített járművek átalakítását.
Egy Breda trolibusz a genovai rendszerből, amely ugyanolyan típusú volt, mint az 1990-es évek végén vásárolt öt barsi trolibusz
A Breda Costruzioni Ferroviarie 2001-ben egyesült az Ansaldo Trasportival, így jött létre az AnsaldoBreda, és a vita Barival folytatódott. Ekkorra az öt trolibusz a gyárból egy Breda vállalkozó bari üzemébe került, majd az év végén az AMTAB telephelyére. Az önkormányzat/AMTAB és az AnsaldoBreda közötti jogvita végül 2005-ben rendeződött, de a trolibuszrendszer tervezett újraindítása felé a következő két évben alig vagy egyáltalán nem történt előrelépés. 2003-ban az AMTAB részvénytársasággá (vagy S.p.A.-vá) alakult, és bár a név rövidítéses formája változatlan maradt, a betűk most már az Azienda Mobilità e Trasporti Autobus Bari betűit jelentették.
2008 augusztusában szerződést kötöttek a SIRTI mérnöki cég által vezetett konzorciummal az infrastruktúra felújításának folytatására és három új, alacsonypadlós trolibusz szállítására, amelyeket a Van Hool épített meg. Az 1997-ben épített öt, magaspadlós Breda járművet is átalakították és felújították. 2009-ben az önkormányzat további 2 830 000 eurós támogatást kapott a projekt előmozdítására. 2008 decemberében kezdődtek a munkálatok, amelyek kiterjedtek a vontatási alállomások korszerűsítésére is, hogy a vezeték feszültségét 750 V-ra emeljék. 2009 júliusa és 2010 ősze között szállították le a három Van Hool A330T trolibuszt.
2010 januárjában két felújított bredai trolibuszt Nápolyba vittek próbafutásra a nápolyi ANM trolibuszrendszer vezetékein, mivel a vezetékezés és az alállomások Bariban még nem álltak készen a használatra. Az egyik Van Hool trolibusz első próbaútjaira Bariban 2010 júliusában került sor, a bredai járművek pedig 2010 decemberében tettek próbautat az otthoni rendszerükön, ekkor a tisztviselők még azt jósolták, hogy a rendszer 2011 nyarára újraindul. Az utolsó építés 2011-ben fejeződött be. A Bari-i trolibuszok egyikének próbafutását 2010. júliusában végezték el.
2014 elejéig az újjáépített trolibuszrendszer még mindig nem nyílt meg újra. Bár az infrastruktúra átépítése és felújítása befejeződött, a tesztelés és a járművezetők képzése - tisztázatlan okokból - nem. 2016 áprilisában a három Van Hool trolibuszt ideiglenesen Lecce-be szállították, hogy az USTIF (a kötött pályás közlekedés nemzeti szabályozó hatósága) által a leccei trolibuszrendszer már tanúsított kábelezésén elvégezzék a tanúsítási teszteket.
Az 1980-as évek óta használaton kívüli trolivezetékek 2015-ben még mindig a helyükön voltak, itt a Teatro Petruzzelli mellett (kép forrása: Wikimedia Commons)
Eközben 2015-ben a régóta bezárt trolibusz-járatok nagy mennyiségű vezetékezése még mindig a helyén maradt, annak ellenére, hogy az előző rendszer utolsó járata 1987-ben bezárt, és csak a 4-es járat újranyitását tervezték. Mintegy 15 km régóta használaton kívüli vezeték volt még a helyén, amelynek nagy része az 1970-es évek óta használaton kívül volt - több, mint bármely más olaszországi városban -, és fontolóra vették, hogy végleg eltávolítsák. 2021-ben a városi tanács jóváhagyta a használaton kívüli vezetékek teljes leszerelésének megkezdését, kivéve a 4-es útvonal mentén. 2021-ben a 4-es útvonal trolibuszútként való tervezett újranyitásához vásárolt nyolc trolibusz továbbra is a raktárban maradt.
A régóta használaton kívüli vezetékek eltávolításának munkálatai más trolibusz-útvonalakon 2024 novemberében még nem fejeződtek be, de még abban a hónapban további eltávolításokra került sor.
A 4-es útvonal, amelyet a projekt leállítása előtt trolibuszüzeművé terveztek változtatni, mint autóbuszjárat, a Bari központjában lévő Piazza Eroi del Mare térről indul, de a trolibuszokra való átálláskor a Via Capruzzi, a Bari Centrale vasútállomás déli oldalán lévő Via Capruzzi útról tervezik indítani. Innen dél felé halad Carbonara és Ceglie felé, és Valenzano városától északra ér véget. Carbonarától délre, ahol az utolsó trolibuszjárat 1981 decemberében szűnt meg.
A felsővezeték kétirányú, egyvezetékes volt, és ezt a konfigurációt a 2009-2010-es felújítási munkálatok után is megtartották. A tervezett trolibusz-útvonal teljes hossza körülbelül 8 km volt, de az útvonal legdélibb 1 km-ét nem szerelték fel felsővezetékkel, és a két üzemmódú trolibuszok ezen a szakaszon dízel/hidrid üzemmódban közlekedtek volna.
A korábbi flotta a Fiat és az Alfa Romeo által gyártott trolibuszokból, valamint a Breda által gyártott öt darabos sorozatból állt. A régi rendszer 1987-es bezárása előtti utolsó öt évben még csak Alfa Romeo 910 AF típusú járművek voltak forgalomban, amelyek 1954-ben (701-705-ös sorozat), 1955-ben (751-755-ös sorozat) és 1958/59-ben (801-816-os sorozat) gyártottak.
A három 2009-ben gyártott Van Hool trolibusz egyike, amely hosszú évek óta raktárban állt, 2023-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)
A tervezett, de meg nem történt újranyitáshoz beszerzett flotta a következő nyolc kéttengelyes, 12 m-es járműből áll, amelyek mindegyike vagy két üzemmódú, vagy segédhajtóművekkel van felszerelve, így korlátozott mértékben a felsővezetékektől távol is tudnak közlekedni:
* 5 db Breda 4001.12 F15 típusú, 1997-ben gyártott, magaspadlós, kettős üzemmódú jármű.
* 3 db Van Hool A330T (Vossloh Kiepe elektromos berendezéssel), alacsonypadlós járművek, ezek 2009-ben épültek.
Bár 2010-ben mindkét trolibusz-típus próbaüzemet végzett a 4-es útvonal felújított vezetékrendszerén, a tervezett újranyitásra nem került sor, és az utolsó ismert próbaüzemre a felsővezetékkel 2013 júliusában került sor.
Bari városa pedig azóta is várja, hogy 37 évnyi tervezgetés után végre elindulhassanak a trolibuszok a 4-es vonalon.
* Az angol Wikipédia Trolleybuses in Bari című szócikke
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
