Kontent • 11 nap
Az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunk harminckilencedik részében újra ellátogatunk a Karib (Antilla)-tenger térségébe, hogy megismerkedjünk egy kicsiny szigetországgal, amely a mai napig brit fennhatóság alatt áll, s amelynek közelmúltbeli történetét egy pusztító vulkánkitörés-sorozat határozta meg.
Szaporíthatnánk még a szót, de nem fogjuk: a "Tovább" gomb után irány Montserrat!
A mindössze 102 négyzetkilométer területű (ami nagyjából Budapest egyötöde), kicsiny vulkanikus sziget a Karib (Antilla)-tenger Szélcsendes-szigetek csoportjában helyezkedik el; északról Antigua és Barbuda, délről pedig a francia Guadeloupe sziget határolja.
Mint említettük, a sziget a vulkáni tevékenységnek köszönheti létét; tulajdonképpen egy vulkáni kúp tengerszint fölé emelkedő részéről beszélhetünk. Montserraton számos kisebb-nagyobb csúcs található, ezek közül a legjelentősebb a szigetország legmagasabb csúcsát is magába foglaló Soufrière Hills (napjainkban 1050 méter magas, a legutolsó nagy kitörés előtt azonban ez még csak 915 méter volt).
A 16 kilométer hosszú és 11 kilométer széles sziget partját 15-30 méter magas sziklaszirtek és homokos sávok teszik változatossá. Néhány kisebb szikla és parányi sziget is Montserrat részét képezi.
Montserraton - más karibi szigetekhez hasonlóan - több ezer évvel ezelőtt értek partot az első emberek, akik aztán virágzó kultúrát alakítottak ki. Az arawak indiánok a feltételezések szerint az "Alliouagana" névvel illették a szigetet, amelynek jelentése "A tüskés bokrok földje".
A 2010-es években számos sziklarajzot fedeztek fel Montserraton, amelyek a becslések szerint 1000-1500 évesek.
Kolumbusz második útja során, 1493-ban elhaladt Montserrat szigete mellett, amelyet azonban hosszú időn keresztül elkerültek a gyarmatosítók, elsősorban a környékbeli karib indiánok állandó támadásának veszélye miatt. Kolumbusznak köszönhetjük a sziget mai nevét: a Barcelona melletti, a Szűzanyának szentelt kolostor után a Santa María de Montserrate nevet adta a földdarabnak.
A Montserrat jelentése katalánul "fogazott hegy". Találó név a szigetre is.
A sokáig lakatlan szigetre az első telepesek a szomszédos brit angol gyarmatról, Saint Kittsről érkeztek 1632-ben - ők írek voltak, akik a sziget kormányzójának támogatásával telepedtek meg Montserraton. Őket nem sokkal később az észak-amerikai Virginia gyarmatáról további írek követték. A 17. század közepén, amikor az ideiglenesen köztársasági államforma alatt élő Anglia erői elfoglalták Írországot, újabb menekültek érkeztek a smaragd szigetről. Az első telepesek még kereskedelemmel és földműveléssel foglalkoztak, de nem sokkal később már itt is megjelent a rabszolgatartásra épülő ültetvényes gazdálkodás.
Az 1600-as évek második felében Franciaország - az angolokat meglehetősen utáló írek által támogatva - több alkalommal is kísérletet tett Montserrat elfoglalására, az 1667-es bredai szerződésben azonban végleg lemondtak igényükről.
A 18. század jobbára eseménytelenül telt a szigetországban; eseménytelenül, ha nem számítjuk az 1768-as sikertelen rabszolgafelkelést, vagy azt, hogy Franciaország az amerikai függetlenségi háborúban nyújtott támogatás részeként 1782-ben elfoglalta Montserratot (amit a következő évben vissza is adott a briteknek).
1834-ben az Egyesült Királyság az összes gyarmatán eltörölte a rabszolgaságot, így a néhány ezer ember által lakott Montserrat népességének nagy része is felszabadult a rabiga alól. A 19. század közepén a cukor ára esésnek indult, ezért ekkortól a cukornád-ültevények egy részén lime-ot kezdtek termeszteni, amely a század végére már az egyik legfontosabb kiviteli cikknek számított.
A sziget 1871-től 1958-ig a Brit Szélcsendes-szigetek nevű gyarmati föderáció része volt, majd 1958-tól 1962-ig a Nyugat-indiai Föderáció részét képezte. Ennek felbomlását követően, 1962 májusában önálló gyarmattá nyilvánították Montserratot (miközben már 1960-ban felállították az első helyi kormányzatot, élén a főminiszterrel).
A 20. század második felében Montserratot a nyugodt belpolitikai légkör jellemezte; az első kormányfő, William Henry Bramble (aki 1960 és 1970 között töltötte be ezt a pozíciót) irányítása alatt komoly fejlesztést hajtottak végre az idegenforgalomban, amely később már az egyik legfontosabb bevételi forrása volt a szigetországnak.
1995 és 1999 között a sziget legmagasabb csúcsát is magába foglaló Soufrière Hills vulkán életre kelt, s számos pusztító kitörést produkálva gyakorlatilag teljesen elpusztította Montserrat sűrűn lakott déli részét - ez a terület magába foglalta a fővárost, Plymouth-t, valamint a sziget egyetlen repülőterét is (amelyet az első kormányfőről neveztek el).
A főváros sorsát az 1997 augusztusi vulkanikus törmelékárak pecsételték meg: a terület közel kétméter vastag hamuréteg alá kerültek - szerencsére a lakosság nagy részét még időben evakuálták a sziget északi részére, valamint a környező szigetekre.
A sziget lakosságának mintegy kétharmadát, közel hétezer főt kellett kitelepíteni; az evakuálásban a Királyi Haditengerészet Liverpool nevű rombolója is tevékeny részt vállalt.
A vulkánkitörések során tizenkilenc ember vesztette életét.
Az 1990-es évek végén kitelepített több ezer ember többsége az Egyesült Királyságban telepedett le, kisebb részük pedig Montserrat északi, biztonságos részén kezdett új életet, amelyhez a brit kormány nyújtott több millió font értékű támogatást.
Mint írtuk volt, Montserrat 1962. május 31. óta az Egyesült Királyság különálló igazgatású tengerentúli területe, s mint ilyen, államformája alkotmányos monarchia. Az uralkodót egy kormányzó képviseli. Tizenegy tagú törvényhozásának tagjai közül kilencet rendszeresen megtartott demokratikus voksolások útján választanak meg a sziget polgárai (a házelnököt és helyettesét - akik szintén tagjai a parlamentnek - már a képviselők választják meg). A kül- és védelmi ügyek intézése teljes mértékben az Egyesült Királyság hatáskörébe tartozik, a belügyek többségében - London támogatása mellett - azonban jobbára a helyiek az illetékesek.
Napjainkban Montserraton nagyjából 4400 ember él - az 1990-es évek vulkánkitörései előtt még 13 ezer (!) ember otthona volt a szigetország. Manapság a népesség nagy része az évszázadokon át itt dolgoztatott rabszolgák leszármazottja (akik a lakosság közel kilencven százalékát adják), míg kis számban európai és indiai származású polgárok is lakják Montserratot. Az ország egyetlen hivatalos nyelve az angol, a hétköznapokban azonban ennek montserrati kreol változatát beszélik. A lakosok nagyobb része valamelyik protestáns felekezet, illetve a római katolikus egyház tagja a minimális lélekszámú rasztafariánus és hindu közösség mellett.
A 17. században letelepedő írek által beszélt gael ír volt elterjedt Montserraton, manapság azonban már csak néhány kifejezés emlékeztet a smaragd szigetről származó bevándorlók múltjára.
A vulkánkitörések során az addigi főváros, Plymouth teljesen megsemmisült, emiatt napjainkban a kormányzati intézmények a de facto fővárosban ("városban"), Brades-ben székelnek, legalábbis addig, amíg a brit támogatással épített új főváros és kikötő, Little Bay el nem készül a közeljövőben. Érdekesség, hogy Montserrat a rendőrség mellett egy kis létszámú területvédelmi haderővel is rendelkezik (Royal Montserrat Defence Force), amelynek néhány tucatnyi önkéntese szükség esetén a brit hadsereg alárendeltségében szolgálhatja hazáját.
Az 1990-es évek katasztrófái előtt Montserrat gazdaságának alapját a mezőgazdaság jelentette; az ültetvényeken megtermelt növények egy részét a piciny helyi ipar dolgozta fel, másik részét pedig exportálták. Az idegenforgalom korlátozott mértékben szintén hozzájárult a nemzeti össztermékhez. A katasztrófában a megművelhető, termékeny területek nagyobb része elpusztult vagy az életveszélyesnek nyilvánított zónába került, emiatt sokan vesztették el megélhetésüket. Napjainkban az ország bevételeinek nagy részét az Egyesült Királyság által folyósított segélyek jelentik.
Montserraton az egykori és jelenlegi karibi brit gyarmatok többsége által használt közös valuta, a kelet-karibi dollár a hivatalos fizetőeszköz.
A szigeten belüli közlekedés kizárólag autókkal megoldott, vasutat Montserrat kis mérete miatt még a cukornádültetvények kiszolgálására sem építettek soha. 1995-ben az addigi egyetlen repülőtér használhatatlanná vált; azóta egy kis északi reptér szolgálja ki a nemzetközi légiforgalmat. Korábban Montserratot rendszeres kompjárat kötötte össze a szomszédos Antigua és Barbudával, de 2020-ban anyagi okok miatt ez megszüntetésre került.
Brit gyarmat lévén Montserraton a legnépszerűbb sport a krikett és a labdarúgás; a szigetország profi vagy félprofi sportolóinak többsége az anyaországban tölti le pályafutása nagyobb részét, jobbára alsóbb szintű bajnokságokban megméretve magát. A helyi kultúra szerves része a zene (a legnépszerűbb a tipikusan karibi calypso műfaj), valamint az 1957-ben alapított rádió, amely a vulkánkitörés idején rendszeresen tájékoztatta a lakosokat a veszéllyel kapcsolatban - egészen addig, amíg a stúdiót is ki nem kellett üríteni.
1985 óta Montserrat legnagyobb ünnepe Szent Patrik napja - a márciusban megrendezett, egyhetes fesztivál eredetileg a 18. századi rabszolgafelkelésekre emlékező hősök napjából nőtte ki magát.
