Mindez pedig azért lehet meghökkentő, mert a tények, a realitás nem ezt támasztaná alá.
A nemzetközi jog egyértelmű álláspontot képvisel a háborúk és az önvédelem kérdésében, amelyet elsősorban az ENSZ Alapokmánya és más nemzetközi szerződések szabályoznak.
Vitán felül áll, hogy egy állam nem támadhat meg egy másik államot katonai erővel, hacsak nincs rá jogszerű indoka. Az ENSZ Közgyűlése és Biztonsági Tanácsa az agresszióként ismeri el az olyan katonai támadásokat, amelyek más államok szuverenitását, illetve területi integritását sértik. Amennyiben pedig egy országot megtámadnak, akkor az jogosult katonai önvédelmet gyakorolni. De ez nem csak országok esetén, hanem egyének szintjén is teljesen természetesen működik így. Ha megtámadnak, senki sem várhatja el tőled, hogy hagyd, hogy bántalmazzanak.
Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, így Ukrajnának egyértelműen joga van az önvédelemhez az nemzetközi jog alapján (is). Más országok (pl. NATO- és EU-tagállsmok) Ukrajna katonai támogatását is legitimnek tekintik, mert ez a kollektív önvédelem kategóriájába tartozik.
De ha ennyire egyértelmű a jelenlegi helyzet, miért nem ismerik el ezt a vezetők, például Trump? Az USA elnökének vonakodása attól, hogy teljes mértékben Oroszországot és Vlagyimir Putyint tegye felelőssé az ukrajnai háborúért valamint az, hogy kételyeket ébreszt Ukrajna kizárólag védelmi szerepével kapcsolatban, több politikai, stratégiai és személyes okra vezethető vissza.
Trump a választási kampányában hangsúlyozta, hogy az USA túl sok pénzt és támogatást küld Ukrajnának, miközben szerinte Amerikának saját belső problémáira kellene fókuszálnia. Ez illeszkedik az „America First” politikájába, amely során minimalizálni akarja az amerikai beavatkozásokat külföldön.
Ezzel a saját elnökségének megítélését is befolyásolni tudja.
Trump állítja, hogy a háború nem történt volna meg, ha ő lett volna az elnök. Ennek alátámasztására lemérsékli Oroszország felelősségét, hogy igazolja: Biden gyengesége vezetett a konfliktushoz és saját vezetői képességeit hangsúlyozza, azt sugallva, hogy ő képes lett volna elkerülni a háborút.
Trump régóta kerüli Putyin nyílt bírálatát. Elnöksége alatt sem volt hajlandó egyértelműen elismerni például az orosz beavatkozást az amerikai választásokba, és gyakran beszélt pozitívan Putyinról. Mindezt annak ellenére, hogy Putyin az Egyesült Államokat és a NATO-t hibáztatta a háború kirobbanásáért, és amellett állt ki, hogy az USA és szövetségesei "oroszellenes politikát" folytatnak. Valószínűleg Trump próbál egy jövőbeni diplomáciai rendezést előkészíteni, vagy egyszerűen elkerülni egy közvetlenebb konfliktust Moszkvával.
Egyes politikai vezetők és médiumok – különösen az amerikai jobboldali politikai spektrumban – kritikusan viszonyulnak Ukrajnához. Gyakran korrupcióval, illetve azzal vádolják Kijevet, hogy provokálta a konfliktust a NATO-tagság és más nyugati orientációjú lépések erőltetésével, mintha a külpolitika nem lenne minden állam saját szuverén döntésköre. Trump és szövetségesei többször hivatkoztak Ukrajna korrupciójára, valószínűleg azért is, hogy ezzel valamennyire alááshassák az amerikai támogatást.
Úgy látszik a gazdasági érdekek is előrébb vannak annál, mint hogy valakin, aki rászorul segítsenek, anélkül, hogy borsos árat kelljen érte fizetnie később. Trump egyszerre ad és elvesz. Az USA ugyanis egy kétoldalú megállapodást ajánlott Ukrajnának, amely biztonsági garanciákat nyújtana az ország számára az erőforrások közös felhasználásáért cserébe egy „Újjáépítési Beruházási Alapon” keresztül. Az USA 100%-os pénzügyi ellenőrzést tartana fenn az alap felett, amelyet Ukrajnával közösen kezelnének az ásványkincsek, olaj- és gázkészletek, valamint infrastruktúra és kikötők gazdasági kiaknázására. Az alapszerződés „külön előírja, hogy Ukrajna kormánya további hozzájárulást ad az alaphoz annak az összegnek a kétszeresével, amelyet az Egyesült Államok Ukrajnának nyújt a megállapodás megkötése után” - írta az euronews. Azóta a megállapodás egyébként megkötésre került a felek által a fenti feltételek módosításával.
Tehát legalább ennyi oka lehet annak, hogy a valóság és a közvetített narratíva, hogy szakadhat el élesen egymástól. Trump és más politikusok álláspontja nem feltétlenül a tényeken, hanem politikai és stratégiai számításokon alapul, így veszítve el a realitást egyértelműnek tűnő helyzetekben is.