Az emlékezés megbízhatatlansága

Megannyi film áll rendelkezésünkre, melyek az emlékezetről, s annak képlékenységéről, megbízhatatlanságáról szólnak. Gondoljunk csak a Mementóra, az Egy makulátlan elme örök ragyogása vagy akár az Eredet című filmekre, melyek mögött pszichológiai tartalmak, és különféle emlékezethez fűződő jelenségek, memória-zavarok állnak. A következő cikkben többek között ezeken a filmes példákon keresztül mutatjuk be nektek, hogy mit is jelent, ha emlékezetünk cserbenhagy minket.

Ezen jelenségek és zavarok tárgyalása során nagyrészt a kognitív pszichológia, valamint a neuropszichológia területeit érdemes megemlítenünk. Míg a kognitív pszichológia jelen témán belül leginkább az információfeldolgozással kapcsolatos folyamatokat kutatja, addig a neuropszichológia többek között az agyi struktúrák és a memóriazavarok kialakulásának kapcsolatát vizsgálja. Ugyanakkor a klinikai pszichológia, a fejlődéslélektan, valamint az igazságügyi pszichológia szintén foglalkozik hasonló témákkal.  

Memóriazavarok 

Az emberi emlékezet egy igen sokrétű rendszer, mely mögött álló működésmódok az emlékek tárolásában és előhívásában játszanak szerepet. Azonban amennyiben ez a rendszer károsodáson esik át, különböző memóriazavarok alakulhatnak ki, ilyen lehet például az amnézia. Az amnézia állapotában az egyén tulajdonképpen emlékeit (részben vagy akár teljesen) elveszíti, sőt az új információk rögzítésében is nehézség jelenhet meg. Most pedig nézzük meg az amnézia egy akár már általatok is jól ismert formáját, annak filmes ábrázolásán keresztül. 

A retrográd amnéziát tekintve az egyik leglényegesebb tüneti tényező, hogy az érintett beteg a múltbeli eseményeket képtelen felidézni (Squire et al., 2001). Ez a típusú amnézia gyakran agysérülés vagy valamilyen egyéb betegségek következtében alakulhat ki. Egy jól ismert film, melynek alapjaiban is tettenérhető az amnézia az nem más, mint Christopher Nolan Memento (2000) című alkotása, amelyben a főszereplő, Leonard Shelby képtelen visszaemlékezni élete egyes korábbi eseményeire. A főhős felesége gyilkosának kilétét igyekszik megfejteni, így akárhányszor „szagot fog” egy-egy emlék, ezzel együtt nyom kiaknázását illetően, magára tetoválja az információt, hogy később is emlékezhessen arra. Így aztán Leonard testén is nyomot hagy mind nyomozása, mind pedig emlékezetének képlékenysége. 

Emlékezet és érzelmek

Emlékezetünk nem kizárólag emlékeink tárolásában és előhívásában játszik szerepet, hiszen emlékezőképességünk szoros összefüggésben állnak érzelmi állapotokkal, az események és tapasztalások érzelmi töltetével is. Számos kutatás készült például arról, hogy az erős érzelmekkel átszőtt események miként rögzülnek emlékezetünkben (Kensinger, 2009); olykor erőteljesebben, máskor pedig torzult formában jelenik meg egy-egy erős érzelmi töltettel rendelkező események. Ennek tankönyvi példája lehet az úgynevezett „vakuemlék” jelensége, mely szerint az érzelmileg különösen intenzív eseményekre meglehetősen részletgazdagon emlékszünk vissza későbbi életünk során (Brown & Kulik, 1977). Erre példaként szolgál, hogy egyes tragikus események, (többek között a Kennedy-gyilkosság esetéhez kapcsolódóan) az emberek sok esetben pontosan képesek felidézni, hogy mit csináltak abban a pillanatban, mikor meghallották egy a lesújtó hírt a híradóban. 

Az érzelmek szerepét illetően érdemes lehet megemlíteni akár a disszociatív zavarokat, valamint az ahhoz szorosan fűződő poszttraumás stressz zavar hatásait is, hiszen traumatikus eseményeket követően az elménk van, hogy „elfeledteti velünk” fájdalmas megéléseinket, ugyanakkor azok álommunkában, fel-felbukkanó, flashback-szerű gondolatokban törnek elő. A disszociatív amnézia pedig valamely fontos eseménnyel kapcsolatos emlékek elvesztését jelenti, mely nem magyarázható például fáradtsággal, szervi megbetegedéssel, s általában valamilyen traumatikus esemény áll kialakulásának hátterében (American Psychiatric Association, 2013). 

Emléktörlés és etikai dilemmák

Az érzelmek és a memória közötti kapcsolatra egy rendhagyó példával érkeztem, hiszen a már említett „Egy makulátlan elme örök ragyogása” című filmet szeretném figyelmetekbe ajánlani, mely meglehetősen sok dilemmát, de annál érdekesebb beszédtémát kínál számunkra. A makulátlan elmét és örök ragyogást ígérő film középpontjában Joel áll, aki megtudta, hogy élete szerelme Clementine átesett egy igen furcsa beavatkozáson: kitörölte Joelt és vele kapcsolatos minden emlékeit elméjéből. Joel elhatározza, hogy ő maga is törli Celmentine-hez fűződő összes fájdalmas emlékét. Persze a közönségkedvenc, sci-fi felhanggal megkomponált romantikus dráma ennél sokkal többről szól, mégis kecsegtető lehet belegondolni, hogy vajon mi történne, ha emlékeinket mi magunk szelektálhatnánk. Természetesen annak ellenére, hogy egy fikcióról beszélünk, jogosan vetül fel a kérdés, hogy az emlékezet manipulációjával a traumás emlékek elnyomása vagy törlése hosszú távon milyen hatással lehet a személyiségünkre. 

Memória és időérzékelés 

Az idő múlásának érzékelése szintén szorosan összefügg az emlékezeti folyamatokkal. Egyes helyzetekben úgy tűnik, hogy az idő gyorsabban telik (ld.: flow-élmény), míg máskor az idő múlása komótosabb tempóban halad előre. Ennek hátterében állhat akár a korábbiakban felvázolt elképzelés is, miszerint az intenzívebb élmények részletgazdagon tárolódnak, így utólag visszatekintve az esemény hosszabbnak tűnik. Az Eredet című film ezt a jelenséget dramatizálja az álomszinteken eltérő tempóban zajló időábrázolással. Chrisopher Nolan akció-thrillerének középpontjában Dicaprio „kém” karaktere áll, aki „ellopja” mások álmait, hiszen mikor célpontjai elalszanak, elméjük legmélyebb titkait is képes felszínre hozni. 

Az álmok világában azonban az idő a valóságtól eltérően múlik, a film és maga a főszereplő is ezzel játszadozik. Jól ismert tény, miszerint az álommunkában eltelő idő érzékelése sem igazodik a valósághoz, hiszen néhány másodperc alatt akár hosszú óráknak vagy napoknak tűnő eseményeket is átélhetünk. Messzemenő következtetéseket persze az Eredet által nem vonhatunk le, azonban bizonyos, hogy az időélmény szubjektív és az agyi információfeldolgozás módjától függően változhat. Az álmokra való emlékezés pedig szintén érdekes kérdéseket vethet fel bennünk. 

A híres moziélményt nyújtó film tehát a valóság és fikció mezsgyéjén táncol, a tudattalant boncolgatja, persze mindezt szórakoztató köntösbe bújtatva, ahogyan egyes kritikák is megfogalmazzák a film maga is egy „bűvésztrükk” és „tudattalanunk útvesztőjébe” barangol el bennünket. 

Olykor úgy tűnhet, hogy emlékezetünk is egy nagy „bűvésztrükk”, ami tréfást űz velünk, melyet mesterien ábrázolnak a fentebb említett filmek, azonban, amiben biztosak lehetünk az az, hogy az emlékezet és a memória színfalai mögött gondosan megkomponált hálózatok és agyi struktúrák állnak.

Felhasznált irodalom: 

American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). American Psychiatric Publishing.

Brown, R. & Kulik, J. (1977). Flashbulb memories. Cognition, 5(1), 73-99.

Kensinger, E. A. (2009). Remembering the details: Effects of emotion. Emotion review, 1(2), 99-113.

Squire, L. R., Clark, R. E. & Knowlton, B. J. (2001). Retrograde amnesia. Hippocampus, 11(1), 50-55.

Ajánlott irodalom: 

Kihlstrom, J. F. (1995). The trauma-memory argument. Consciousness and Cognition, 4(1), 63-67.

Sacks, O. W. (2015). A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét és más történetek. Park.