Kevés egyszerűbb étek van a krumplis rongyosnál, ami az ízek élvezhetőségében ahhoz fogható. Alig több köll belé, mint két dolog, ezér aztán a népi észjárást dicséri, hogy ebből a két mindennapi hozzávalóból is ilyen laktató és ízes eleség tud kerekedni. Nézzük is meg szeriben, eleink hogyan készítették a krumplis rongyost, amelyet, hála az égnek, a magyar konyhaművészet mind a mai napig nem hagyott maga mögött.
Krumplis rongyos recept: az összetevők
Ha jó főzelék vagy bableves rotyog a kondérban, mi sem jobb elgondolás, mint összedobni egy tepsire való krumplis rongyost melléje. Hiszen ami köll bele, az majdnem mindig van otthon, dolog sincsen avval sok. Tekintsük meg akkor, miből csinálják a háziasszonyok a krumplis rongyost. Amit majd most elsorolok, abból egy tepsire való rongyos jön ki rendesen.
- Krumpli, merthogy ez a szíve-lelke a rongyosnak. Egy kiló meg egy fél vétetik belőle.
- Finomra őrölt búzaliszt is köll belé, csak a rongyosba egy harmad kilónyi, a megdolgozáshoz meg érzésre használjunk.
- Zsiradék. Jobb helyeken kacsa- vagy libazsír dukál belé, de a hústól ódzkodók napraforgóból sajtolt olajjal is megkenhetik.
- Só, anélkül nincs élet a konyhában.
- Egy csipet szódabikarbóna is kerül bele, meg ne feledkezzünk róla.
Aztán ennyi volna, más egyéb nagyon nem kívántatik belé, mert ahogy azt fent mondottam volt: az egyik legegyszerűbb étkünkről van szó. Aztán hogy mindenféle firlefáncos belevaló nélkül miért lesz mégis olyan ínycsiklandó, az már az elkészítés dolgán dől el.
Kövesse be kend a Fenevadat Facebookon, mert itt aztán nem akármilyen írások születnek.
Így készül a hagyományos krumplis rongyos
Magam is sűrűn sürgök-forgok a konyhába, ahogy azt követőim láthassák olykor, de a krumplis rongyos elkészítését éppen drága idesanyámtól lestem el múltkorijában, ezt fogom most papírra vésni. No nem minthogy én ne tudnám megcsinálni, mert bizony hogy meg tudnám, de azért mégiscsak jobb a krumplis rongyost annak a kezibül enni, aki jó negyven esztendeje gyúrja azt. Áldja meg az isten, süssön még nekem nagyon sokat!
- Legelőször megpucoljuk a krumplit, nekünk a héjára nem lesz most szükségünk. Fölkockázzuk vagy karikázzuk, ki-ki hogyan ízlése, kedve szerint járjon el, a lényeg, hogy jól megfőjön nekünk a kondérba, rendesen szét lehessen nyomni majd.
- Jól sózzuk meg a krumplinak a főzővizét, mivel sót később már nem adunk hozzá. Aztán vigyázzunk, mert ha elsózzuk, akkor ott ette meg a fene az egészet.
- Amikor úgy ítéljük meg, hogy a krumpli már jó puha, még melegibe nyomjuk szét rendesen, mintha csak pürét csinálnánk volna. Ha szétnyomkodtuk, tegyük félre hűlni egy csöpp időre.
- Ha már kellően hideg a krumpli, akkor tesszük rája a lisztet, szódabikarbónát, aztán jól összedolgozzuk. Ha jól jártunk el, amolyan tésztaféleséget kellett kapnunk, mint amilyen a lenti képen van ni.
- Ezt aztán négyfelé szeljük, egyforma darabokra.
- A négy darabot, ahogy a sodrófa engedi, kilapítsuk, de széjjel ne szakadjon, mer akkor megint csak megette a fene. Óvatosan, türelmesen csináljuk, ezen nem múlik semmi se. Jó lisztes legyen a sodrófa meg a deszka is, amin dolgozunk.
- Ha kilapítottuk, akkor jó gazdagon megkenjük zsírral vagy olajjal, kinek mi van otthon. Ne finomkodjunk, akkor nem ragad össze, ha jó zsiros lesz. No meg ettől aztán csak még olyan laktató lesz, hogy az rettenetes.
- Hajtsuk föl, mint a rétest – de aztán ne tekerjük ám. Szépen egymásra hajtogatva összetekercseljük, mintha tényleg csak egy lapos rétes volna, éppen csak a töltelék hibádzik belőle. Teszek ide képet segítségül.
- Mind a négyet ekképpen tekercseljük föl, aztán rendezzük őket sorba a tepsi színén, amit előtte jól megkentünk zsiradékkal, nehogy a krumplis rongyos végül ott akaródzon maradni a tepsibe.
- A tetejét óvatosan megszabdaljuk, éppen csak megszeljük a késnek a hegyével – nem ám aztán eret vágni rajta.
- Akkor csináltuk jól, ha a sütő eddigre már fel van fűtve, mert akkor izibe becsúsztatjuk a krumplis rongyost, és már sülhet is. Innenstől egy jó fél óra, 40 perc, mire megsül, de figyelgessük szorgosan azért, mert ha már pirul magának, akkor vegyük ki idejébe.
Melegen csak megfekszi a gyomrunk, úgyhogy ne türelmetlenkedjünk, tegyük kicsit ki a verandára, hadd hűljön ott magának. Mikor már nem forró, meg együk élvezettel, hiszen máshogy ezt nemigen lehet fogyasztani, meglássátok majd. Minden kedves olvasónak jóétvágyat kívánok.
Ja, meg kéretik bekövetni Facebookon, aztán annyi.
Fotó: Ínyenc Fenevad
