Andreas • 17 év
A kiállítás plakátján Vivien Leigh van Titániaként, így aztán nem volt kérdés, hogy ezt a kiállítást meg "kell" néznem. Azért persze meglepett, hogy őt választották, merthogy ugyebár hites ura, Laurence Olivier volt a nagy Shakespeare színész.
A kiállítás a British Library galériájában van. Mindjárt az épületnél hatalmas plakáton fogadott Vivien és a könyvtár aulájában is volt egy hatalmas plakát róla.
Sajnos odabent nem lehetett fényképezni, pedig volt egy-két kiállított tárgy, amit szívesen megörökítettem volna. A legelső teremben magáról Shakespeare-ről volt szó, az életéről, családjáról. Kiállítottak egy első kiadású Shakespeare kötetet - szép, termetes jószág, illetve egy Shakespeare által írt eredeti kézirat egy oldalát - egyetlen szót sem tudtam kibetűzni a macskakaparásból.
A kiállítás nem csak magáról Shakespeare-ről szólt, hanem a műveiről, azokat hogyan fogadták a saját korában, illetve a későbbi korokban. Természetesen szó volt a Globe-ról, hol építették, hogyan építették és volt két alapító levél is, amin ott virított Shakespeare 6 eredeti aláírásából kettő. Csakhogy akkor még nem Shakespeare-ként írta le a nevét, hanem rövidebben és megmondom őszintén, hogy én hiába bogarásztam az aláírásokat, bizony nem találtam meg az övét. De hát az okosok szerint ott van az övé, hát higgyük el nekik.
Shakespeare korában minden szerepet férfiak játszottak, 1660-ban fordult elő először, hogy egy női szerepet nő játszott. Erről is volt néhány szó, hogy hogyan fogadták ezt az újdonságot, illetve mikortól terjedt el az, hogy nők is szerepeltek a színpadon.
Az egyik vitrinben Shakespeare kötetek voltak különböző nyelvre lefordítva. Az, hogy volt kínai meg japán, vagy lengyel és cseh nem lepett meg, de a mongol és a bengáli... Mi több, kiderült, hogy már a 17. század végén Dél-Afrikában tartottak Shakespeare előadást a helyi törzsek vezetőinek. Arról nem írtak, hogy hogyan fogadták ezt a helybéliek.
Othello kapcsán volt egy összeállítás a fekete színészekről. Itt volt egy fotó Laurence Olivier-ről, de semmi több róla. Az viszont érdekes, hogy 1807-ben játszotta először a mórt fekete bőrű színész. Addig kizárólag feketére festett fehér bőrű színész játszotta a szerepet.
Egy másik teremben kiállították Vivien Leigh Lady Macbeth ruháját. Mindjárt egy kis történetet is meséltek hozzá, miszerint a darabban egyre sötétebb és sötétebb kosztümöket viselt. A ruha egyébként nagyon szép, mélyzöld színű, aranycsillogással és a szegélyén piros díszítéssel. Arról is írtak, hogy Vivien milyen nagyszerű Lady Macbeth volt (azt viszont meg sem említették, hogy hites ura volt Macbeth).
Azért nem hagyták teljesen figyelmen kívül Laurence Olivier-t, egy tárlóban az V. Henrik filmjének készítéséről mutattak be fotókat. Meglepett, hogy nem a Hamletet választották, merthogy azért ütötték lovaggá. Mi több Olivier Hamlet filmjét csak úgy említették meg, hogy az indiaiak az alapján készítették el a saját Hamlet filmjüket. Az indiaiak egyébként több Shakespeare adaptációt készítettek, a Vízkeresztből egy egészen fura verziót: az ikrek indiaiak voltak, Orsino fekete volt, Olivia pedig fehér - szóval az egész darabot valamiféle rasszista színezettel töltötték meg. Hm... Nem biztos, hogy meg akarnám nézni ezt.
Kiállították azt az eredeti emberi koponyát, amit Sarah Bernard használt, amikor Hamletet játszotta (kicsit foghíjas a jószág). Érdekesség, hogy a koponyát Victor Hugótól kapta.
Egy másik tárlóban ismét egy Vivien ereklye volt: az a fejdísz, amit Titániaként viselt (a kiállítás plakátján látható fotón is ezt viseli).
Volt egy érdekes táblázat is a Shakespeare színművek halottainak számáról. Verhetetlenül a Titus Andronicus az első a 16 halottjával. Ha már Titus, akkor ismét Vivien. Kiállítottak egy fotót róla, mint Lavinia és ennek kapcsán elemezték, hogy az idők folyamán milyen Lavinia jelmezeket terveztek. Az övé egy hatalmas lepelszerű valami volt a kezénél vörös leplekkel, amik a levágott kezét szimbolizálták.
Aztán volt egy rövid bemutató egy 2012-es Globe színházbeli darabból. Akkor a Vízkeresztet hagyományos módon dolgozták fel, vagyis a női szerepeket is férfiak játszották. Azt a részt mutatták be, amikor Malvolio megjelenik a sárga harisnyájában Olivia előtt. Valami fergetegesen jó volt! Ennek a feldolgozásnak is kiállították néhány kosztümjét: az ikrek ruháit, illetve Olivia ruháját.
Volt még egy tárló Richard Burton Hamletjéről és aztán ezzel vége is volt a kiállításnak. A shopban mindenféle ereklyéket lehetett beszerezni: volt ott Shakespeare filmplakát, könyvjelző egy nagyon szép kiállítású könyv a kiállításról csillagászati áron (50 font volt a keménykötésű, 25 a papírkötésű változat, én aztán itthon megrendeltem 12-ért az amazonon), aki akart még fekete koponyát is vehetett.
Ami engem nagyon meglepett, hogy Laurence Olivier-t mintha hanyagolták volna. Annak idején őt tartották a legnagyobb Shakespeare színésznek és ezt meg sem említették. Mi több félistenként tisztelik őt, de mintha veszített volna ebből a pozícióból. Amin persze nem csodálkozok. Tényleg jó színész volt, és egyes filmekben kimondottan brillírozott, de szerintem a nagy többségében elég modorosan és színtelenül játszott. Jó volt látni, hogy Vivien Leight, akit saját korában nem annyira tartottak nagy színésznőnek, inkább elismerik ma, hiszen sokkal élvezetesebb a játéka.
