Felkavaró tartalom! A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól!
Mottó 1.: Vittem az egyik gyerekemet az óvodába az autóval, és minden bajom volt önmagammal, a színházzal, a munkával. Ideges voltam, feszült, és ahogy vezettem, egyfolytában szidtam mindent és mindenkit a forgalomban, a várost, a kátyúkat, ahogyan az emberek vezetnek, ahogyan áthágják a szabályokat. A gyerek meg se mukkant a hátsó ülésen, aztán amikor kis szünetet tartottam az ingerült monológban, hirtelen megszólalt: Apu, miért engeded meg, hogy mások is használják az utadat?! (Rudolf Péter színművész-rendező egyik csodálatos "gyerekszáj" anekdotája – azt hiszem – Kepes András egykori Desszert, de lehet, hogy Vámos Miklós Lehetetlen c. műsorában, amikor még létezett jó minőségű televíziós kulturális-szórakoztatás. A körítés csak tartalmi, de a gyerek kérdését illetően szó szerinti idézet, nagy klasszikus a családunkban, megragadt)
Mottó 2.: Nagy, erős és magasépítésű autót kell venni. SUV-ot. Vagy ha nem azt, akkor legalább valami kemény gépet. Nagy vasat. Ez az egyetlen megoldás. Első a biztonság, és szerintem egy ilyen autó tudja a legjobban megóvni a családodat, ha beüt a baj. (egyik közeli ismerősöm szavai, amikor a nagykovácsi közlekedés került szóba egy szomszéd-összefogást erősítő összejövetelen 2005 környékén.)
Mottó 3.: "Én ezt nem értem. Miért hívják a Nagykovácsi utat halálútnak? Én 10 éve közlekedek rajta, és még nem haltam meg. :-))) "(egy felhasználó kommentje, a Nagykovácsi Honlap Fórumának Autózz! topikjából, 2006-ban)
Mottó 4.: "Ami a helyi közlekedési morált illeti, úgy tűnik, hogy sajnos Budapestről többségében a salakanyag költözött ide." (alig 24 órával ezelőtt, egy helyi vendégségben hallottam, amikor szóba került a Nagykovácsi út)
Mottó 5.: "...Az Országos Közutak 2016. évre vonatkozó keresztmetszeti forgalmi adatait vizsgálva, a 11104-es bekötőút (Nagykovácsi és a körforgalom közötti szakaszának) átlagos napi keresztmetszeti forgalma (ÁNF) 9628 Egységjármű/nap volt. (1. ábra), melyből a személy- és kis tehergépkocsi forgalom 8062 jármű/nap, a tehergépkocsi forgalom pedig 289 jármű/nap értéket tett ki. A mértékadó óra forgalom (MOF) 963 E/ó csúcsórai értéket jelent. A Közutak Tervezési Szabályzata (KTSZ) szerint az erre az útszakaszra vonatkozó megfelelő szolgáltatási szinthez tartozó kétirányú forgalomnagyság 1200 E/ó, míg az eltűrhető szinthez tartozó 1700 E/ó, melyből következik, hogy az útszakasz még 20 %-os kapacitástartalékkal rendelkezik...Az országos motorizációs szint 325 személygépkocsi/1000 lakos, míg Nagykovácsiban 373 személygépkocsi jut 1000 lakosra. " (részletek a FŐMTERV 2017-es, Nagykovácsi belterületi úthálózatának forgalomtechnikai felülvizsgálata c. dokumentumából, forrás: nagykovacsi.hu)
♦
Ennek a posztsorozatnak az elindítását is évek óta halogatom, görgetem magam előtt, de immár elodázhatatlan. Az utóbbi 10 nap eseményei világossá tették, hogy már rég bele kellett volna fognom. Részben és elsősorban család-és önvédelemből, és helyi bloggerként egyben civil közszolgálati kötelességből. Meglehetősen szerény eszközeim vannak bármiféle pozitív változás / figyelemfelhívás kicsikarásához, de megteszem azt, amit tudok, és én ennyit tehetek. Annak idején, a helyi alternatív média zászlóshajóján, a 2010 és 2014 között működő nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál Fórumán már újraindítottam egy idevágó topikot, és lényegében azóta is csak gyűjtöm hozzá a háttéranyagot, mostanra könyvet is írhatnék belőle. Magyarán szólva, most vágok neki harmadszor a témának, 17 éven belül.
Mert sajnos a téma a nagykovácsi utakon, a nagykovácsi utcákon hever. Üvegszilánkok, kiszakadt műanyagok és deformálódott fémroncsok között.
És olykor vérben, fekete zsákban, gyászban. Isten óvjon ettől minden jó embert, és Isten nyugosztalja azokat, akik az elmúlt évtizedekben baleset vagy mások felelőtlenségének, bűnének áldozatául estek...bárhol.
11104
Nagykovácsi, ahogy az tudott, és ahogy azt már milliószor leírtam, egy zsákfalu.
Ez tehát azt jelenti, hogy az erdei sétálóutakat / a biciklizhető kirándulóutakat és az elvileg csak az erdészet járművei által használható szélesebb erdei utakat leszámítva mindössze egyetlen gépjárműforgalomra tervezett út köti össze a külvilággal. Ez a külvilág – tényleges értelemben, mert akad közben egy másik falu, Nagykovácsi egykori, szerény méretű önmaga – jelen esetben a bűnös várost, Budapestet jelenti.
A Nagykovácsit és Budapestet összekötő egyetlen közlekedési folyosó, a 2x1 sávos, 11104-es jelű út. Amit én vizsgálok, az a Budapest / Adyligettől, a főváros határát jelző táblától indul és a Nagykovácsi határát jelző tábláig tart.
A vizsgált út mindössze 3,8 km hosszú és 3 perc 38 másodperc autóval, ha betartod a szabályokat.
Nulla, semmi.
Vagyis távolságban és időben is szinte nulla, semmi, és Nagykovácsiban mégis minden. És ahhoz képest, hogy az út mekkora egy semmi, rendkívül szomorú karriert futott be.
Személygépkocsi, motor, busz, teherautó...minden ezen az egy úton jön be a faluba, és ezen megy ki.
Reggeli és délutáni csúcsidőben ez olykor komoly forgalmi dugókat eredményez (évszaktól is függ), ahogy az is, ha ezen az úton valamilyen komoly baleset történik. Ilyenkor teljes forgalomzár léphet érvénybe, több kilométeres kocsitorlódást kialakítva mindkét irányban, lassú áthaladást, nagy késéseket. Extrém esetben a baj hatványozottan jelentkezik: amikor 2014. december 1.-én lecsapott a jégkatasztrófa az országra, Nagykovácsi azonnal a hírek élvonalába került azzal, hogy 100 évet zuhant vissza az időben, jelentős részben azért, mert az egyetlen autós összeköttetése hosszú időre ellehetetlenült (közlekedés, víz, gáz, áramellátás, kommunikáció, minden összeomlott a faluban, három fejezetben dolgoztam fel, 1., 2., 3. ). De más esetben akár a falu hasznára is lehet, hogy csak egy bekötőútja van. 2020-ban a falu szintén az összes hírműsor kedvence lett: A Kiszelné Mohos Katalin teljes karantén alá vonta a települést, és az itt élők kivételével senki sem léphette át a falu határát: ezt az intézkedést – az autózás vonatkozásában – is a 11104-es út kizárólagossága tette lehetővé, betarthatóvá és ellenőrizhetővé.
Vaddisznótól a mókusig, őztől a sünig, rókától a vércséig mindenféle boldogtalan állat keresztezheti az utunkat, mert mezők, erdők, fasorok szegélyezik az utat, de legnagyobb veszélyt a közlekedőkre a vadbarmok jelentik, ám nekik semmi közük az állatokhoz.
Amióta átadták a Nagykovácsit Remeteszőlőssel és Adyligettel összekötő bicikliutat, kicsit kevesebb bátor ember használja kerékpározásra a 11104-est, de azért előfordulnak még most is, ami számomra kissé érthetetlen vakmerőség, de az adrenalinfüggőségnek is megvan a maga vonzereje, ők tudják, mit cselekszenek.
A falu tényleges határát jelző táblát elérve a 11104-es út átlényegül a Kossuth Lajos utcává. Ez Nagykovácsi főutcája. De ahogy majd látható lesz a későbbi posztokban ez a névváltozás nem indít, és nem indított el soha forradalmi változást pl. a közlekedési morál javításának terén.
Ide tartozik, hogy Nagykovácsi mellett (szó szerint is) van egy másik, fentebb említett település: Remeteszőlős. Természetesen ezt a települést is a 11104-es út köti össze Budapesttel. Egészen 2002-ig Remeteszőlős nem volt önálló település (fiókban várakozó, tanulságos építéstörténeti fejezet), hanem a Nagykovácsi Önkormányzat közigazgatási területéhez tartozott, a falu szerves részeként. Az 11104-es út afféle artériaként fűzi fel, köti össze és ugyanakkor ketté is vágja a Nagykovácsi közigazgatási területéhez és a Remeteszőlőshöz tartozó településrészeket / építési övezeteket.
Ennek a helyzetnek – egy út, két település – kulcsszerep jutott a tárgyalt útszakasz sorsában.
A 11104-es út tehát nem csak Nagykovácsi útja, hanem egyben Remetszőlősé is, de a köznyelvben is Nagykovácsi útként emlegetik. Ez a megnevezés a történelmi tradíció és a két település közötti különbségek, vagyis a Nagykovácsi javára billenő népességszám / gazdasági helyzet / jelentőség okán is helytálló, én pedig helyi bloggerként értelemszerűen Nagykovácsi egyik útjának tekintem, így a tárgyalt útszakaszt is egy hozzánk tartozó pontként határozom meg, ezért került fel a listára. (Bár az igaz, hogy Remeteszőlős szinte országelső az ingatlan-négyzetméterárak tekintetében, immár Nagykovácsit is megelőzve: 1,2 millió Ft-ba került egy négyzetméter...ha a jelenlegi legdrágábbat nézzük, ami gazdát cserélt.)
A lokálpatrióta, önkényes kisajátításom ellenére persze Remeteszőlősnek is húsba, fémbe vágó problémája a 11104-es út.
Az utolsó, és egyben talán a legfontosabb tény azonban az, hogy a 11104-es út (és Nagykovácsiban, a falun belüli folytatása, vagyis a falu főutcája, a Kossuth Lajos utca is!) a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-hez, egyszerűbb nevén a Magyar Közúthoz tartozik: technikai értelemben sem Nagykovácsinak, sem Remeteszőlősnek nincs semmi köze hozzá.
Az út kezelése, javítása és mindennemű karbantartása vagy a cég kizárólagos joga és felelőssége, tehát vagy az ő végzi el, vagy az ő engedélyével történik (a Nagykovácsin belüli csúszásmentesítési, hóeltakarítási stb. feladatok nem, ezt az Önkormányzat boltolja le). Bármi gondja, óhaja-sóhaja van az úttal, Nagykovácsi és Remeteszőlős nem sokat tehet. Kérvényezhet, hízeleghet, követelőzhet, fenyegetőzhet, toporzékolhat, pereskedhet, bevetheti a politikai és gazdasági kapcsolati hálóját, hogy érvényt próbáljon szerezni az akaratának, de a labda mindig a Magyar Közútnál van: hogy történik-e valami (új aszfaltozás, zebra felfestése, javítás, kátyúzás, közlekedési lámpa vagy táblakihelyezés, nagyívű fejlesztés stb.) az csak rajta múlik, illetve a jóváhagyásán. Hogy ez az abszurd viszony mennyiféle bonyodalom, adminisztratív hercehurca, bürokratikus műbalhé és kínos vergődés forrása volt az elmúlt évtizedekben, azt majd talán egy Röhejes Idők című blogban fogom külön feldolgozni, de már eddig is több posztban előjött, például a falu emblematikus gesztenyefasorának bemutatásánál is.
Útból halálút
Ez a posztsorozat Nagykovácsi úthálózatának legneuralgikusabb és legveszélyesebb pontjait veszi lajstromba (nem csak a Nagykovácsi úton, hanem majd a falu konkrét határán belül is természetesen), ezért joggal vetődhet fel az olvasóban az a kérdés, hogy mit keres itt egy egész út, egy egész útszakasz.
Egy útnak – bármely útnak a világ bármely részén – minden egyes pontja lehet veszélyes, hiszen bármelyik méterén történhet baleset. A Nagykovácsi út, avagy a 11104-es jelű út azonban ebből a szempontból nem hétköznapi eset. A Nagykovácsi útnak megvannak a jól meghatározható fókuszpontjai, amelyekre hibátlanul illik a veszélyes jelző, és mindegyiket be is fogom mutatni (készen vannak, megírtam mindet).
De. Mindig van egy de.
Amiért a Nagykovácsi útnak a maga teljességében külön posztot szenteltem, mint az egyik legveszélyesebb útszakasz, annak nem csak az az oka, hogy ne egy 35000 szóból álló posztot írjak, belesűrítve minden neuralgikus pontot, amely itt várhat a közlekedőre, hanem az is, mert ez az út – az egész – kiérdemelte ezt a jelzőt.
A Nagykovácsi utat már 2006-ban is többen halálútnak hívták. Nem azért, mert az országos statisztikában annyira magas számokat produkált volna a halálos balesetek terén – több halálos baleset is történt rajta az elmúlt évtizedekben, már 2003-ban és 2004-ben is –, hanem azért, mert az út hosszához és a rajta közlekedő gépjárművek számához képest sokkal több baleset történt rajta, mint amennyi "elfogadható" (egy baleset sem elfogadható) statisztikai értelemben.
Kizárólag az Isteni gondviselésnek, a Vakszerencsének, a Sors kegyének... és kisebb részben a modern autók törésállóságának, aktív és passzív utasvédelmi rendszereinek köszönhető, hogy a Nagykovácsi út nem került sokkal sűrűbben a címlapokra súlyos sérüléssel járó vagy halálos balesetek bekövetkezése miatt.
Ez most is így van.
A két falu térségében uralkodó, a közbeszédben sokszor hangoztatott, egészen elképesztően primitív, erőszakos, bunkó, suttyó közlekedési morál az út egészére kifejti a hatását. Az a tény, hogy az úton belül találhatóak jól megnevezhető, lehatárolható veszélyes szakaszok, pusztán csak az adott szakaszok kockázati tényezőjét jellemzi, de nem csökkenti az egész útra érvényes igazságot: ez egy veszélyes út.
Nagykovácsiban a falun belül is levillognak, rád dudálnak és lekurvanyáznak az újgazdag plasztikföldművesek, amennyiben a szabályokat betartva 50 km/h-val, illetve valahol kevesebbel, a megengedett sebességgel mész. Ha valamiért nem akarsz relatív gyorshajtásban haladni, és még ennél is kevesebbel gurulsz (sűrű köd, hó, jég, latyak, sok gyalogos az úton stb.) akkor a helyzet még rosszabb is lehet, és nem egyszer voltam szemtanúja vagy hallottam hírét az ebből fakadó közlekedési konfliktusnak.
A falun belül is rossz a helyzet tehát a közlekedési morált tekintve, de szerintem a 11104-es út konkrétan a kisebbrendűségi komplexusokkal terhelt /mikropöcsű / baszatlan / túlkompenzáló impotensek versenypályája, akik itt élik ki a frusztrációjukat: ahogy már említettem, egy közepesen korrupt rendőr itt néhány hónap alatt simán, szép summát kaszálna. Folyamatosan van kapás.
Férfiak, nők: ezen a téren megvalósult a teljes egyenlőség. Arrogáns, agresszív, felelőtlen seggfej bárkiből lehet, és mint tudjuk, a teremtés idején véletlenül megborult a seggfejes tégely a Nagy Rendező kezében.
Az autósok többsége persze szabálykövető, de a szabálysértők nagy aránya miatt ez szinte észrevehetetlen. Többsége? Őszintén szólva már ebben sem vagyok annyira biztos. Sokat változott itt a világ, amióta 2018-ban megírtam az Érdemes-e Nagykovácsiba költözni? posztot, és a 11. pontban a söpredék arányát a közlekedésben, ami máshol 10, azt nálunk 30%-ra becsültem. Mostanra lehet, hogy 30 %-nál is jóval több.
Nem hiszem, hogy akadna olyan autós Nagykovácsiban, aki ne lett volna szemtanúja hajmeresztő jeleneteknek ezen az úton. Én még olyan emberrel se találkoztam, aki ne lett volna részese – vészfékezés, gyors kitérő manőver stb. – valamiféle kisebb-nagyobb módon veszélyes, vagy egyenesen életveszélyes közlekedési szituációnak azok miatt, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek az útjukon, úgy is közlekednek rajta, mintha az övék lenne, csak nem rudolfpéteri módon, tehát nem önirónikusan, nem viccesen és nem intelligensen, hanem veretes, csapatós tapló módjára, sokszor mindenki mást veszélybe sodorva, mert a többi közlekedő puszta létezését is személyes sértésnek veszik.
Ahogy visszajutott hozzám (ez egy falu, itt mindig aktív a zuhanyhíradó) előfordult a balesetek között már mindenféle ok: hirtelen rosszullét, figyelmetlenség, felelőtlenség, abszolút gyorshajtás (a megengedett sebesség jelentős túllépése), relatív gyorshajtás (nem az út-és látási viszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség), tiltott előzés, kanyarodási szabályok megsértése, követési távolság be nem tartása, műszaki hiba, defekt, vadgázolás...minden, amit a köznyelvben balesetnek hívnak.
De vajon minden baleset, ami annak látszik? Másképpen fogalmazva: mit neveznek, mit nevezünk balesetnek? Vagy mondhatnám úgy is, hogy mit nevezek én balesetnek? Egyelőre a fiókba rakom ennek a gondolatnak a kifejtését, majd a posztsorozat záróakkordjában kap ez szerepet, ott a helye.
Nem ma kezdődött
Kövér tizenhét (17!) évvel ezelőtt, a Nagykovácsi Önkormányzat honlapján, a viharos történelmű lakossági Fórumon (5. pont a linken) volt egy topik, amely az Autózz! címet kapta. Nem én nyitottam, de aktív tagja voltam, amíg futhatott. Természetesen a helyi közlekedés ügyeinek megtárgyalására szolgált, és a balesetek / közlekedéskultúra képezte a fő csapásirányt.
Mindenki intézkedést, rendőrt, traffipaxot, büntetést, tetteket követelt, "mert az, ami Nagykovácsi úton zajlik, az egyszerűen nem mehet így tovább."
Ezek után minden ment tovább, a mai napig is, ami az emberi hozzáállást és szabálykövetést illeti.
Az egyik hozzászóló azt az ötletet dobta be, hogy az önkormányzatnak el kéne helyeznie egy valódi, balesetben összetört autóroncsot az út mellett valahol, felaplikálva a roncsot, óriásplakátként funkcionálóan egy állványzatra, intő jelként és figyelmeztetésként. Az illető minden ezzel kapcsolatos költséget magára vállalt volna, de valamiért végül semmi sem lett a dologból. A dolog valószínűleg kimerült a virtuális ventillálásban. Gyakran ez a vége a hevületnek. De az is lehet, hogy az önkormányzat ellenállásán csorbult ki a jószándékú kés éle, ez sem lenne kivételes eset.
Természetesen a közlekedési anomáliák általános, illetve konkrét ügyekre fókuszáló témái olykor a képviselő-testületi üléseknek is a napirendjére kerültek / kerülnek (erről még lesz szó a későbbi posztokban részletesebben), de tartós javuláshoz nem igazán vezettek az "eső után köpönyeg" intézkedések, vagy az alkalmankénti, de azért intenzív, kampányszerű akciók, pl. a fokozott rendőri jelenlét, és az ideig-óráig hatékonynak bizonyuló ellenőrzések / sebességmérések.
Ezt az intermezzot csak azért említettem meg, hogy világos legyen: ez nem egy mai történet. De óriási hazugság lenne azt állítani, hogy 2006 óta nem változott ezen a téren semmi.
Változott.
A helyzet ugyanis ma sokkal rosszabb, mint 2006-ban.
De miért van ez így?
Autók és emberek
Ennek egyik magyarázata a falu népességnövekedésében található meg.
A rendszerváltás hajnalán, 1990-ben, 3323 bejelentett lakosa volt Nagykovácsinak. Tavaly március 1.-i hivatalos adatok szerint 8891, ami mostanra simán 9000+ bejelentett lakost jelent. A valóságban azonban ez a szám mindig is 10-12000 körül volt a kora tavasztól késő őszig, tehát szezonálisan kiköltöző, illetve a csak hétvégenként kitelepülő hétvégi telkesek miatt. Viszont nem közlekedtek ennyien autóval, mint ma. Az elmúlt 23 évben (1999-ben vettünk itt telket) a beköltözőkkel, betelepülőkkel (velünk) együtt az autók száma is drasztikusan megnövekedett. Nagykovácsiban teljesen hétköznapinak, átlagosnak számít, hogy egy háznál két autó áll a garázsban. Ez a Budapesthez kötött agglomerációs létezés és létfenntartás klasszikus velejárója. A FŐMTERV 2017-es tanulmánya szerint 2000-ben 1733, 2015-ben már 2785 bejelentett autó volt a faluban: ahogy le is írták, Nagykovácsiban kiugróan magas az autók száma 1000 lakosra vetítve. Azóta ez a szám is magasabb.
A Nagykovácsi Önkormányzat már 2007-ben is készíttetett a FŐMTERV-el egy forgalomtechnikai felmérést: ezt hivatalosan 5 évente felül kell vizsgálni a változások függvényében, de a 2012-es felülvizsgálati tanulmányt a képviselő-testület nem fogadta el. Közben azért, 2009-ben végeztek egy forgalomszámlálást. Ez utóbbit is elvileg 5-6 évente megejtik, hogy kitapinthassák, ha valami frissítésre szorul.
A FŐMTERV 2007-ben ∼30%-nyi tartalékot (értsd: terhelhetőségi tartalékot) látott a Nagykovácsi útban. 2017-ben ez a szám (a poszt 5. mottója) 20 %-ra csökkent. A szakemberek szerint tehát így is volt/van még tartalék a 11104-esben. Éppen 2023 az az év, amikor ezt a legutóbbi tanulmányt is frissítenie kéne az önkormányzatnak.
Tény, ami tény: a 2007-es és a 2017-es forgalomtechnikai tanulmány sem fújt vészriadót.
A legutóbbi felmérés végkövetkeztetése szerint tehát nagyobb forgalmat, még több autót elbírt az út. Nem vonom kétségbe, hogy a standardok és a számok nyelvén ez igaz lehetett, de már a korábbi felmérés eredményein, 17 évvel ezelőtt is kiakadt a falu civil közössége: a napi tapasztalataik élesen ellentmondtak (és ellentmondanak) a papírok, táblázatok és statisztikák által elbírt valóságnak. Ezt meg lehet érteni, függetlenül attól, hogy személy szerint soha semmiféle módon nem pártoltam, és nem pártolom – sőt, ütöttem mindig – azt a kétarcú, cinikus, farizeus álszentséget, amelyet oly sok friss betelepülő követ a beköltözése után, amikor hirtelen aggódni kezdenek a falu túlnépesedése miatt...amelynek természetesen ők nem részei. Csak azok növelik a zsúfoltságot és a túlnépesedést, akik utánuk jönnének be Nagykovácsiba, költöznének és telepednének le a faluban.
Ettől még létező az aggodalom, hogy a 11104-es lassan, valamikor a közeljövőben közel használhatatlanul bedugul a forgalom súlya alatt. Mondom, ez talán tévedés – azért, mert egészen egyszerűen hamarabb eléri a falu népessége és az autók száma a maximumot, mint ahogy az út bedugulna – de az vitathatatlan, hogy a baleseti statisztikák felől nézve igazolják a borúlátásukat, borúlátásunkat.
Az emberi tényezők tekintetében ugyanis a változásnak még a szikrája sem mutatkozik, sőt. Globális és lokális (országos) értelemben is zord időket élünk, amelynek eredményeképpen egy felmérés szerint a magyar lakosság 79%-a (!) sötéten látja a jövőt / jövőjét a pénzügyi életkilátások vonatkozásában. Az emberi agy sem arra van berendezkedve, hogy állandóan harctéri készültségben égjen, márpedig most ez a magyar valóság. Az ilyesmi ritkán szokott kedvezni a közlekedési morálnak: minden feszültség lefelé-és szétszivárog, és a társadalom minden szintjét átitatja az elkeseredés, a depresszió, a stressz, a szorongás, a harag...az erőszak.
Az úton győzni kell. Legalább ott győzni kell, ha esetleg már máshol nehéz. Le kell nyomni a közlekedés többi résztvevőjét, meg kell mutatni mindenkinek, ki itt a király, és félre kell söpörni a tötymörgő lúzereket, akik 40-el mennek egy 40-es táblánál. Nagyon sokan vannak, akik ezt az elvet vallják.
Itt kell lenned, hogy elhidd mennyire igaz ez.
Nagykovácsiban e téren tehát minden megváltozott. Sokkal több ember, sokkal több autó, sokkal több konfliktus, sokkal gyorsabb és erősebb autók, sokkal több veszélyhelyzet.
Az 11104-es út azonban ugyanolyan széles mint 1999-ben. Ez változatlan.
Két perc
Ismét ugorjunk az időben, még hátrébb.
A Nagykovácsi úton tapasztalható elképesztő mennyiségű szabálysértésre és a balesetek számának növekedésére reagálva 2004-ben (!) – a gyengébbek kedvéért tehát már 19 évvel ezelőtt – a Készenléti Szolgálatok Nagykovácsi Egyesülete (akkoriban a nevükben minden részletre kiterjedően a Nagykovácsi Széchenyi Ödön Önkéntes Tűzoltó, Polgárőr Mentési és Természetvédelmi Egyesület) népszerűbb nevén a Nagykovácsi Készenléti Szolgálat, készített egy tanulmányt.
Azért készítették a tanulmányt, mert a készenléti szolgálat (önkéntes) munkatársainak elege lett a Nagykovácsi Túlélő-show-ból: így nevezték el azt, amit 11104-es utat használó járművezetők egy része a közlekedésben résztvevő többi, de egyebekben a szabályokat betartó és épségben hazatérni kívánó többségre rákényszerítettek. Elhatározták, hogy szembesítik a szabálysértőket tetteik abszurditásával, hátha szép, értelmes, higgadt, nyugodt szavakkal, és tényeken alapuló észérvekkel sikerül jobb belátásra bírni a renitenseket, és a továbbiakban talán elkerülhetőek lesznek a személyi sérüléssel járó vagy halálos kimenetelű balesetek, és általában véve is jelentősen csökken a balesetek száma.
Csodálatosak a naiv emberek. Soha nem fordult elő még a Földön, hogy észérvekkel hatni lehetett volna azokra, akik semmibe vesznek szabályt vagy törvényt. Az ember – az ilyen ember – kizárólag a korbácsból ért. Ez sziklaszilárd bizonyosság.
Azt a tanulmányt, amit 2004-ben elkészítettek, elkészíthetnék ma is, nyilvánosságra hozhatnák, és a végeredménye ugyanaz lenne, mint akkor. A mindenkori önkormányzat a lakossági igényeket meghallva ekkor indította el – de így is évekig tartott, míg megvalósult – és kezdte el szorgalmazni, először az állandó közterület-felügyelet, majd rendőri jelenlét biztosítását a településen. De már 2004-ben is előreléptek egy kicsit: hetente egy alkalommal, egy teljes napra egy kivezényelt rendőrjárőr járta a falut, illetve hetente 2 estére egy rendőrjárőr-trió telepedett le Nagykovácsiban, akiknek – a közrend biztosítása mellett természetesen – elsősorban a fokozott közúti ellenőrzés volt a feladatuk.
A rendőri szigor picikét jobban működött, mint a józan belátásra való apellálás, ez hamar kiderült.
Az említett tanulmány azt vizsgálta, hogy átlagos (biztonságos) közlekedési, időjárási körülmények között történő autózás esetén, azokhoz képest, akik a forgalom tempóját felvéve, minden szabályt betartva haladnak a 11104-es úton Budapesttől Nagykovácsi felé, mennyivel hamarabb érnek haza azok, akik cikázva, folyamatosan és vadul előzgetve, a megengedett sebességhatárokat jelentősen túllépve söpörnek végig a 11104-esen.
Az eredmény maximum 2 perc volt. 120 másodperc.
Ennyivel hamarabb értek haza azok, akik kockáztatták a saját és a közlekedésben résztvevő többi ember testi épségét, életét.
Két szánalmas, kurva, kibaszott percért.
Bármennyiért. Nincs annyi idő, amennyi igazolhatná az örök gyászt, a tönkretett életeket.
Ez a két percnyi különbség akkora igazság, hogy mi magunk is számtalanszor tapasztaltuk és visszaigazolhatjuk. Olyan autók, amelyek ki-be vágódva végigelőzték a sort (előzni tilos táblánál is) és minden sebességhatárt átléptek (több helyen 40 vagy 60 km/h-re van korlátozva), akkor csukták be maguk mögött a kerítéskaput, amikor odaértünk melléjük. Két perc múlva. Mondom, maximum. És nem, nem vásárolt be közben hétvégére, és nem ebédelt meg az étteremben, amíg odaértünk.
Ha kizárólag a saját testi épségüket kockáztatnák, az engem persze teljesen hidegen hagyna, a magánügyük lenne.
A probléma az, hogy akadnak mások is az úton, akiket vár otthon a családjuk, a szeretteik, a gyerekeik, a házastársuk. Talán egy idős nagymama, akiről ő / ők gondoskodnak egyedül, vagy egy ágyhoz kötött, beteg gyerek, vagy talán csak egy árva kutya várja őket haza, ami jó esetben semmivel sem kevesebb a szeretet és gondoskodásfaktort tekintve, mint bármelyik előző.
De ha mások életén lelkiismeretfurdalás nélkül átgázolna is, az ilyen Kétperces ember annyira primitív kell legyen, hogy még az a lehetőség sem jut el a tudatáig, hogy a családtagjai – ha van neki ilyen, és akkor is csak jó esetben – őt magát is hazavárják. Pláne, ha a szerettei egyenesen ott ülnek mellette és /vagy mögötte, mondjuk a gyerekülésben. Ez már a felelőtlenségnek egy olyan mezője, amely még egy átlagos empátiával és viszonylag normális gondolkodással bíró ember számára is elérhetetlen, felfoghatatlan messzeségbe vész. Hiszen elvileg ez már nem a többi emberről szól. A többi ember élete és létezése egy pszichopata számára lehet érdektelen, de ha már a saját vére / közeli hozzátartozói / rokonsága / családtagjai / barátai élete is mellékes a számára, az még a kóros elmeállapotnak ebben a kategóriájában is a csúcsnak számít.
Az ilyen ember az én számomra: ön- és közveszélyes selejt, akit minden törvényes erővel ki kell taposni az autóutakról, hogy ne veszélyeztethessen másokat.
Magyarországon jelenleg szinte minden a probléma orvoslása ellen hat: sem következetesség, sem arányosság, sem határozott akarat nincs a rendszerben. A polgárok esetleg csak annyit tapasztalnak a közúti ellenőrzések során, hogy néha teljesen ártalmatlan (értsd: súlytalan) közlekedési vétségek vagy kisebb szabályszegések esetén is felbukkannak a rendőrök izmozni és rongyosra büntetni őket, miközben a közlekedési kultúra Magyarországon jottányit sem mozdul jobb irányba.
Pedig létezik megoldás. De erre is csak ennek a posztsorozatnak az utolsó fejezetében érdemes visszatérni. Először egyenként végig kell menni az összes veszélyes gócponton, és be kell mutatni a Nagy Képet, a maga teljességében.
Ideje volna ugyanis valami igazán megfogható, pozitív eredményt is felmutatni ezen a téren. Az országos statisztikák – összességükben – a közúti balesetek, a személyi sérüléses balesetek, a halálos közúti balesetek számában is javuló tendenciát mutatnak 2010-hez képest, de valójában ezek az adatok még így is egészen elképesztően tragikusak, és lényegében teljességgel elfogadhatatlanok, katasztrófálisak.
És egyetlen normális ember sem akar statisztikai adat lenni ezekben a rettenetes táblázatokban.
Különösen nem pl. valami kétperces selejt miatt.
A statisztikai táblázatok forrása: Magyar Autóklub
Nagykovácsiban sincs – kövér 24 év óta – alapvető, pozitív változás: ennek a kedvező fordulatnak az eléréséhez azonban mélyebbre kell ásni, és olyan tettek szükségesek, amelyeknek az említése ma még szinte tabudöngetésnek számít Magyarországon. Máshol már rég nem az. Át kell lépnünk a saját árnyékunkat is.
Mert amikor egy ilyen Kétperces Ember majd esetleg, legközelebb (Isten óvjon ettől minden arra érdemes embert) megöl valakit – holnap, holnapután, két év múlva, bármikor, bárkit, főleg vétlent és bárhol az országban – egy közlekedési bűncselekményben, akkor már rég késő lesz.
Az ilyen tragédiák bekövetkezését muszáj megakadályozni, minden erővel, még akkor is, ha tudjuk, hogy soha, sehol nincs esély a 100%-os sikerre.
A tökéletesség ostromlását kell célul kitűzni, és akkor a létező legjobb eredményt lehet elérni.
Van, lenne tennivaló. A szomorú esetekből álló példatár – sajnos – bőséges.
Zord időkben rideg arca van a valóságnak. Nagykovácsiban is. Hogy ez a valóság konkrétan melyik ponton üti a legnagyobbat Nagykovácsi úthálózatán belül, azt a következő posztban fogom megmutatni.