Az előző posztunk, mely a Mount Everest történetével foglalkozik (és érinti Suhajda Szilárd magyar hegymászó tragédiáját is a világ legmagasabb pontján) jelentős érdeklődést kapott és annyi levél érkezett hozzánk, hogy úgy döntöttünk, a sokat firtatott "halálzóna" (death zone) történetét is megírjuk.

Az animációs kép forrása: mount-everest3d.com

A "halálzóna" kifejezést először Edouard Wyss-Dunant, svájci orvos és alpinista használta még a legelső nagy, 1953-as (Hillary-Norgay) megmászást követően, a 8 ezer méter feletti régiókra, mind a 14 db hegycsúcs esetében, melyek magasabbak ennél a határértéknél. (Ezek listáján az első három helyezett: a Mount Everest, a K2 és a Kancsendzönga). Az elnevezés azért nagyon szemléletes, mert itt valóban arról van szó, hogy az itt tartózkodás közvetlen életveszélyt jelent az emberi szervezetre. Ez a zóna a Mount Everesten a 4-es tábornál kezdődik (7950 m magasan) és innentől egészen a csúcsig tart. Ha a 4-es tábortól a megszokott útvonalon halad a mászó, akkor 1,07 mérföldet, azaz kb 1600 métert megtennie ebben a bizonyos halálzónában. Ezt a távolságot azonban hihetetlenül nehéz terepen kell teljesítenie, többnyire 6-9 óra alatt, miközben egy helyen szinte függőleges mászásra is vállalkoznia kell. Ez a hely a Hillary lépcső (természetesen Edmund Hillaryról a Mount Everest első meghódítójáról elnevezve.).

A halálzónában a legalacsonyabb a levegő oxigéntartalma (alig 30%-a a megszokottnak) és az egyéb körülmények (mint légnyomás, hőmérséklet ... stb) is szélsőségesnek tekinthetőek. Az emberi szervezet nagyon rosszul viseli mindezen anomáliákat és gyakori az agy- illetve tüdő ödéma kialakulása (ami halálos lehet). Az orvosi tünetekről más sok poszt készült, így inkább a hegymászók szokásai szemszögéből vizsgáljuk a kihívásokat. A csúcstámadók célja ugyanis a lehető legkevesebb időt tölteni a halálzónában, vagyis a lehető leggyorsabban megtenni a csúcsra az utat, majd szinte rögtön visszaindulva mielőbb lejutni a 4-es táborig (7950 méter alá) a relatív biztonságba.

A probléma ott van, hogy nagyon nehéz jól beosztani az erőnlétet és annyi vizet illetve oxigént vinni, amennyi elegendő a próbatételhez de cipelése sem jelent többszörös igénybevételt a szervezet számára. Azon a bizonyos 1600 méteren ugyanis minden plusz-kilogramm tízszeres szorzóval számítandó. Ha egy csúcs-támadó túl sok időt tölt a halálzónában, mert például rosszullét miatt lassan kezd haladni, esetleg eszméletét veszti, elájul, magatehetetlenné válik (és ráadásul magányosan is halad, társak nélkül, akik segíthetnének neki) akkor sajnos beindul a szervezet teljes leépülése és a visszaszámlálás. Ezért fontos minden óra vagy pláne nap Suhajda Szilárd felkutatásakor.

Felhasznált anyag:

• wonderopolis.org.
• pubmed.ncbi.nlm.nih.gov.
• mount-everest3d.com.
• en.wikipedia.org - death zone.

Egyéb érdekességek nálunk: A mohácsi csata, A kunok története, A magyar családnevek eredete, A torinói lepel története, Miért épp von Hermanitz?,