A kilencgyermekes hírhedt pápa halála - VI. Sándor

VI. Sándor vagyis Rodrigo Borgia (a képen) a korszak leghírhedtebb pápájává vált a bő egy évtized alatt, amelyet a pápai trónon töltött.

visandor.jpg

Az Aragón királyságban született Rodrigo, Valnecia közelében látta meg a napvilágot, s gyors felemelkedését elsősorban nagybátyjának, Alfonso de Borjának köszönhette, aki előbb Valencia püspökeként, majd III. Callixtus néven pápaként támogatta. Persze ehhez nem volt probléma, hogy a fiatal Rodrigo nagyon tehetséges volt, így közben Rómában, majd Bolognában tanult jogot.

Hamar a pápai udvarba került, s már 1456-ban bíboros lett, de még nem volt pappá szentelve. Ez persze akkortájt nem volt igazán furcsa, s a tehetséges fiú valóban szinte mindenhez értett, így a nagybátyja halála után is maradhatott. Tudását még Hunyadi Mátyás is elismerte, hiszen péterváradi apát is lett, sőt talán még Aragóniai Beatrix megjelenéséhez is volt köze. (a képen Mátyás és Beatrix)

matyas-beatrix.jpg

Mindeközben a nők iránt is eléggé vonzódott, amely szintén nem volt furcsa, hiszen pápai elődje, VIII. Ince is több törvénytelen gyermeket nemzett. Rodrigo-nak a pappá szentelése előtt négy gyermeke született.

VIII. Ince halála után végül ő lett a következő pápa, s talán nem véletlen, hogy a ceremóniamester Johann Burchard szerint itt volt a legdrágább a bíborosok szavazata, vagyis a pénz döntött a személyéről. Persze Rodrigo nem riadt vissza a fenyegetésekről, zsarolástól és egyéb erkölcstelen meggyőzési formáktól (a lenti képen a pápa és leghíresebb lánya, Lucrezia)

vi_sandor_es_lucrezia.jpg

Pápává választási után igazi dinasztiát akart alapítani, így az általa kreált kardinálisok között ott találjuk a család egyik leghíresebb tagját Cesare Borgiát és öt unokaöccsét is. A gyermekei száma forrásonként kissé változó - talán kilenc is volt, amelyek közül többet közjegyző által hitelesített okiratban is elismert. (a lenti képen Lucrezia uralkodik a távollétében)

 lucretia_borgia_uralkodik_a_vatikanban_vi_sandor_papa_tavolleteben.jpg

Igyekezett az akkori Európa politikai életébe is beleavatkozni s jó diplomáciai érzéke sokat segítette ebben.

1503. augusztus 6-án a pápa és Cesare hivatalosak voltak egy bíboros estélyére, ahol a korabeli pletykák alapján megmérhezték őket, egy abban a korban gyakran használt méreggel. Olyan változat is van, amely szerint ők akarták a házigazdát eltenni láb alól, csak összekeveredtek a poharak. (a lenti képen VI. Sándor Szent Péter előtt)

vi_sandor_szent_peter_elott.jpg

A legvalószínűbb azonban, hogy a pápa és fia rosszullétét malária vagy valamilyen hasonló betegség okozta. Burchard szerint a pápa hasa felpuffadt, arca vörössé vált és bőre hámlani kezdett. Belső vérzése keletkezett és gyakran hidegrázása volt. Majdnem két hétig szenvedett, amikor végül augusztus 18-án a szervezete már nem bírta tovább, így felvette az utolsó kenetet és meghalt.

Fia, az akkor még betegágyban lévő Cesare utasítására napokig nem hozták nyilvánosságra, amíg a pápa magánvagyonát ki nem mentette. Emiatt aztán a pápa temetését is elhalasztották, s az augusztusi nagy melegben a test hamar bomlásnak indult. Emiatt aztán a felravatalozáskor már nagyon rossz állapotban volt, s a megduzzadt orr és ajkak, a szétnyíló állkapocs és visszakunkorodó nyelv rémisztő látványt nyújtott. Ezt tetézte, hogy a Szent Péter-bazilika papjai megtagadták, hogy a templomba temessék, de végül a Borgiák nyomására négyen mégis vállalkoztak rá.

pius3.jpg

A következő pápa, III. Piusz (a fenti képen) megtiltotta, hogy imádkozzanak a lelki üdvéért, de azért Cesare minden tisztségét megtarthatta. A fiúnak azonban nem tetszhetett, ahogyan apja emlékével bánt, mert 26 napnyi pápaság után III. Piusz mérgezés áldozata lett - talán nem véletlenül.