Közel két év után tértünk vissza Thaiföldre. A tervezés során több ázsiai országot is végigvettünk, de valahogy mégis Thaiföld lett belőle. Persze bőven van mit felfedezni az országban, most újabb részeket jártunk be.

Pár éve már bejártuk Phuket szigetet keresztül-kasul, azóta nem sok minden változott. A nap süt ezerrel, az élet újra pörög a Covid után, a masszírozó hölgyek nappal, a rúdtáncos pillangók pedig éjjel teszik a dolgukat. Az oroszok nem lettek kevesebben, sőt állítólag orosz és ukrán családok is áttették székhelyüket ide, hogy elkerüljék a besorozást.

Amit észrevettünk, hogy a taxi árak az egekbe szöktek, a hírek szerint a taxis maffia megerősödése miatt. Valószínűleg a helyi tisztviselők is benne vannak a buliban, mert nem is nagyon titkolják a magas árakat, melyek egy gyors számítás szerint a hivatalos tarifák két-háromszorosai.

Mivel a sziget nyugati oldálán már elég sok strandot kipróbáltunk, ezért most inkább medencézéssel töltöttük az időt és befizettünk egy szigetnéző túrára is a Similan Islands-re. Ez egy kilenc szigetből álló csoport, a Phuket feletti Phang Nga területtől egy órányi speedboat útra. A szigetek közül nem mindegyik látogatható, mert párat meghagynak a természetnek is.  A cégek egész napos túrákat szerveznek, melyek programja nagyjából ugyanaz. Az árak összehasonlításánál arra kell figyelni, hogy a természetvédelmi park díja benne van-e az árban, ez ugyanis fejenként 500 baht plusz költséget jelenthet.

A program tartalmazza a transzfert is, mely a hotel elhelyezkedésétől függően egy-másfél óra is lehet. Az indulás reggel – nekem inkább hajnali – hat és hét óra között van. Nyolc órára a szervező cég hangárjában voltunk, ahol kiosztották a törülközőket és a búvárfelszerelést, majd le lehetett támadni a reggeli büfét. Ezt mi nagyon könnyűre vettük, mert előtte osztották ki a tengeribetegség elleni pirulákat és nem tűnt értelmes dolognak tele rakni a hasunkat.

Nekünk csendes volt a tenger, így a motorcsónak nem is dobált és a tervezett másfél óra helyett alig több, mint egy óra alatt tettük meg az utat, de el tudom képzelni, hogy nagyobb hullámok esetén tényleg szükség van a bogyókra és az eü zacskókra.

A program a szigetek jelképének számító Vitorlás sziklánál kezdődött, a Donald kacsa öbölben a nyolcas számú szigeten. Ez így egybe kicsit furán hangzik, de a helyszínen ennek tényleg van értelme. Itt a program egy gyors fürdés, egy gyors túra fel a sziklához és végtelen sorbanállás volt egy fotó kedvéért az összes, fenekét tekergető és haját dobálgató instahuszár mögött. A látvány a partról és a szikláktól is lélegzetelállító: a világos homok, a furcsa sziklaformák és a kristálytiszta akvamarinkék tenger élőben pont ugyanolyanok, mint a kilencvenes évek fürdőszoba csempére ragasztott matricái és számítógép háttérképei. Leszámítva a tömeget a parton.

Az egy órás strandolás után a motorcsónakunk egy másik öbölben kötött ki, ahol búvárkodni lehetett. Nem nyűgözött le a dolog, pár trópusi hal úszkált egy közepesen kipusztult korall felett. Hamar be is fejeztem és visszamásztam a fedélzetre, ahol vizet, előre csomagolt süteményt és kólát osztogattak. A folyadékról egyébként egész nap folyamatosan gondoskodtak. A három csónaknyi, arccal a vízben lebegő mentőmellényes csoport úgy nézett ki a csónakból, mint valami hajótörés helyszíne. Ezután egy újabb öbölbe hajóztunk át, ahol ismét búvárkodás volt a program. Itt sem volt más a kép, sem teknősökhöz, sem a Nemo rajzfilmből ismert bohóchalakhoz nem volt szerencsénk. Láttunk viszont sok Doryt, azaz kék palettás doktorhalat.

Az utolsó megálló a négyes számú szigeten volt, ahol a természetvédelmi szolgálat büfé ebédet szolgált fel. Itt a lelkünkre kötötték, hogy annyiszor szoláglhatjuk ki magunkat a büfénél ahányszor akarjuk, de szigorúan csak egy tányér jár fejenként. Ezután egy hosszabb strandolás következett a világos homokú, leírhatatlanul szép kék vizű, sziklákkal határolt öbölben, mielőtt hazaindultunk volna.

Visszafelé szintén nyugodt volt az út, a társaság nagy része aludt a fárasztó és hosszú nap után. A kikötőben leadtuk a kölcsönzött felszerelést, majd egy gyors büfévacsora után ismét transzfer következett a hotelbe. A mi hotelünk relatív közel volt a kikötőhöz, így minket vettek fel utoljára és raktak ki először. Így is este nyolcig tartott a program, de a többieknek valószínűleg fél-egy órával hosszabb volt.

Pár apróságtól eltekintve nekem tetszett a program még azzal együtt is, hogy egyszerre több száz embert visznek a szigetekre a különböző cégek csónakjai, amiktől egy kicsit zsúfoltak a partok. A híres Maya Bayen (még) nem voltunk, de úgy sejtem, hogy az még zsúfoltabb lehet a népszerűsége és a kedvezőbb ára miatt.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.