2023. január 31. írta: Varga Dávid (EX ANTE)

Energiaválságok régen és most - miben hasonlítanak és miben különböznek?

Forrás: Amazing Pictures of the Oil Crisis of 1973 (businessinsider.com)

Jimmy Carter elnökségének legnagyobb belpolitikai csatája pont a földgázár deregulációját érintette. „Most már értem, hogy mi a pokol” – monda 1978-ban James Schlesinger energiaügyi miniszter a képviselőház és a szenátus képviselői között folyó, földgázárazásról szóló csata közepette. „A pokol a földgáz körüli egyeztetések vég nélküli és örökké tartó, újabb és újabb fordulója.”

Az energiaválságok történetében talán az 1973-as és 1979-es olajválság a legismertebb, mely néhány ponton még hasonlít is napjaink energiaválságára, melyről a későbbiekben szó lesz, de előbb tekintsük át az említett két válság rövid történetét. Az 50-es, 60-as években addig soha nem látott fejlődés vette kezdetét a világban. A világháborút elvesztő országok újjáépültek, a keleti blokkban a sztálinizmus végével kicsit enyhébb időszak köszöntött be, a győztes országok pedig fénykorukat élték. A világ népessége addig soha nem látott mértékben nőni kezdett. Ez a fellendülés némileg pazarlásba is fordult egy idő után. A tárgyalt időszakban a világ népességének mindössze 5%-át kitevő Egyesült Államok használta fel – és használja fel ma is – az éves globális olajfogyasztás nagyságrendileg 35%-át.

Ez volt a kiinduló helyzet tehát 1973 októberében, amikor lezajlott a Jom-Kippuri háború Egyiptom és Izrael között, melyben az USA Izraelt támogatta, ennek következményeként az OAPEC (Organization of Arab Petroleum Exporting Countries – Arab Kőolajexportáló Országok Szervezete) az USA-ba irányuló olajszállítmányok árát azonnal megemelte 70%-al (Hordónként 3 dollárról 5 dollárra.). A bekövetkező tőzsdepánikot még tovább súlyosbította, hogy a válság egybeesett a Nixon elnök körül kirobbant botránnyal (ún. Nixon-sokk). A két esemény együttes bekövetkezése csak tovább növelte az olaj árát, ami 1974 májusára 12 dollárra szökött fel. A harcok befejeztével, illetve az ellenőrzött olajár bevezetésével a helyzet normalizálódott, de a kedélyek a tőzsdepiacon 1974 végére nyugodtak csak meg.

A válság egyik következménye volt, hogy az olajkészletekkel nem rendelkező fejlett és a fejlődő országokfelismerték az OPEC országok kezében nyugvó hatalmat, melyre válaszlépésként létrejött a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA – International Energy Agency; Alapító tagállamok: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Törökország), az olajimportáló országok képviseletének érdekében. A szervezet az energiapiacokat, politikai irányzatokat, technológiákat és kutatásokat monitorozza, vagyis az egyes országok kormányzatainak „energetikai lelkiismereteként” működik. A szervezet idővel átalakult és egyik elsődleges céljává vált, hogy elősegítse a dialógust az energiaexportáló és importáló országok között.

Az évtized végén következett a második olajkrízis. 1979-ben Iránban elűzték az Amerika-barát shah-ot, és az USA-ellenes Khomeni Ajatollah vette át a hatalmat. Az események hatására az országban zavargások törtek ki, amely az Egyesült Államokba irányuló olajszállítás gyakorlatilag teljes megszűnéséhez vezetett. Ez a már elve magasnak számító, de akkor már csökkenő trendet mutató 15 $ környékén járó hordónkénti olajárat addig hihetetlen 40 $-os magasságba repítette. Ilyen árak mellett több addig nem gazdaságosan kitermelhető olajmezőn elindult vagy újraindult a kitermelés, végsősoron olajbőséget okozva, amely leszorította az árakat. A válság felélénkítette továbbá a nukleáris és az időjárásfüggő megújuló energiaforrások iránti érdeklődést is. Ezen energiaforrások technológiai érettsége ebben az időben még elmaradt a többi akkoriban használt főbb energiaforrástól, de a válság kétségtelenül elindított folyamatokat, melyek több évtizedes munka eredményeképpen a 21. században már megtérülni látszanak.

Az olajválságokat a fogyasztói társadalom részéről hatalmas pánikhangulat kísérte, hisz sokan csak ekkor szembesültek azzal, hogy olaj nélkül – mely a mai napig is az egyik legnagyobb részét adja az energiaforrásainknak (Electricity Mix - Our World in Data) – mi mindenről le kell mondani. Ez a különbség főként a közlekedésből származik, hiszen a villamosítás a közlekedésben még az elmúlt években kezdett el jelentősebb méretben növekedni. A közlekedés villamosítása pedig nehézséget jelenthet a következő okok miatt: az infrastruktúra fejlesztése költséges, a jelenlegi autós kultúrát nehéz meggyőzni a váltásról, valamint a jelenlegi technológiák hatékonysága és megbízhatósága is korlátozó tényező.

1. ábra: A világ villamosenergiájának több mint egyharmada, azonban a teljes energiának csak egy jóval kisebb hányada származik alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból (oil = olaj, coal = szén, gas = földgáz, nuclear = nukleáris, hydropower = vízenergia, wind = szél, solar = nap, other renewables = egyéb megújulók)

Forrás: Energy mix - Our World in Data

Folyamatos az aggodalom a kőolaj kilátásaival kapcsolatban, és ez tovább táplálja a globális stabilitást érintő bizalmatlanságot. Erről szól az olajhozamcsúcs kifejezés (Hubbert féle csúcselmélet; Olajhozamcsúcs – Wikipédia (wikipedia.org)), vagyis arról, hogy az olajkészlet véges, a világ megközelítette vagy el is érte a maximális termelési szintet, és hamarosan elkezdődhet a megállíthatatlan csökkenés, azonban az olajhozamcsúcs időpontja egyre távolabbi. Először a 2005-ös hálaadásra jósolták. Majd úgy vélték 2007 után jelenik meg „az áthidalhatatlan keresleti-kínálati szakadék, később 2011, azután 2020 is volt már a tetőzés várható időpontja (Daniel Yergin, 2015). Napjainkban úgy kalkulálják, hogy az ismert olajkészletek a jelenlegi fogyasztás (A világ kőolajfogyasztása 1973 óta közel háromszorosára nőtt, jelenleg ~100 000 millió hordó/nap.) mellett még 47 évig elegendőek (World Oil Statistics - Worldometer (worldometers.info)).

A huszonegyedik század elejétől kezdve az időről időre szűkös olajpiac és törékeny árak újabb nyugtalanságot okoztak az energiabiztonságot érintően. A szűkös olajpiac alapvetően nem készletbéli hiányosságot jelent, hanem inkább egy olyan politikai bizonytalanságot, melyben az olajat kitermelő országok időnként „fegyverként” használják az olajat. A termelési kapacitásuk fel vagy leszabályozásával aktuális politikai céljuk elérése érdekében. Ezt tovább fokozza például néhány olajexportáló ország instabilitása, a dzsihádista terrorizmus, az erőforrás-nacionalizmus újjászületése, az erőforrásokért folyatott küzdelemtől való félelem, az importált energia költségei és a geopolitikai rivalizációk. Az Észak-Afrika nagy részén és a Közel-Kelet egy részén 2011-ben és 2012-ben végig söprő felkelések készleteket választottak le a piacról, az instabilitás pedig megemelte az árakat. A világ egyik alapvető szükséglete továbbra is a gazdasági növekedést tápláló energiához jutás, melyre valóban támaszkodhat, azaz kevesebb politikai, műszaki és gazdasági bizonytalanságot rejt magában.

2. ábra: Nyersolajárak - 50 éves történeti diagram

Forrás: Crude Oil Prices - 70 Year Historical Chart | MacroTrends)

2008-ban az Egyesült Államok másodlagos jelzálogpiacának összeomlását megelőzte a történelem eddig legmagasabb 189 $-os hordónkénti olajára június hónapban, ami 2009 januárjára 58 $-ra esett vissza. Ezt a hatalmas kilengést végül újra emelkedés követte, de mint az a fenti ábrán látható a következő években is meglehetős ingadozásokat mutatott. Ez a volatilitás további elmozdulást eredményezett a megújuló erőforrások irányába, mely csökkentheti a fosszilis erőforrásokra való egyoldalú támaszkodást, ennélfogva hosszútávon várhatóan kevésbé lesz zavarérzékeny a globális energiarendszer.

Az idei válság olyan tekintetben más jellegű, mint a korábbi energiaválságok, hogy itt a földgáz árát sokkal erőteljesebben érte az árváltozás, mely mutatja, hogy az elmúlt időszakban egyre nagyobb jelentőségre tett szert a földgáz (és ezzel együtt az LNG is!) a világ energiaellátásában.

3. ábra: Az európai tőzsdén jegyzett holland TTF gáz árváltozásai az elmúlt két év viszonylatában

Forrás: https://www.theice.com/products/27996665/Dutch-TTF-Natural-Gas-Futures/data?marketId=5493476&span=3

A földgáz ára tavalyi év elején történelmi magasságokba szökött, majd elkezdett erőteljesen visszaesni a 2021-es szint környékére, melynek természetesen több indoka is van, ezek közül az egyik az enyhe időjárás, egy másik fontos pedig, hogy Európa elkezdte diverzifikálni a földgázforrásait.

4. ábra: EU földgázbeszerzéseinek forrása és aránya országok szerint 2021 februárjában

Forrás: https://features.csis.org/us-lng-remapping-energy-security/

5. ábra: EU földgázbeszerzéseinek forrása és aránya országok szerint 2022 novemberében

Forrás: https://features.csis.org/us-lng-remapping-energy-security/

Ahogy az a korábbi energiaválságok történetéből is látszik, általában valamilyen sokkhatás következtében indulnak el. Ezután mindig más-más egyedi megoldással lehet enyhíteni ezen hirtelen árváltozásokat. Az viszont megfigyelhető, hogy az egyoldalú energiafüggés nagyon kitetté tud tenni egy-egy régiót vagy országot az ilyen jellegű válságoknak, ez egyszerre érthető energiaforrásra és bizonyos országoktól való beszerzésre is, szerencsére a megújuló energiaforrások széleskörű elterjedésével mára már rengeteg lehetősége van egy országnak, hogy minél inkább diverzifikálja az energiaportfólióját.

Felhasznált források: