Donald Trump második elnöki ciklusának adópolitikája jelentős hatással van az Egyesült Államok makrogazdasági mutatóira, különösen a költségvetési hiányra és az államadósságra. Trump újraválasztásának egyik központi ígérete az adócsökkentés további folytatása volt, különös tekintettel a vállalatokra és a magas jövedelmű magánszemélyekre. Az adócsökkentési intézkedések hatása több dimenzióban is vizsgálható: rövid távon ösztönző hatású lehet a gazdasági növekedésre, hosszú távon azonban súlyos fiskális kihívásokat eredményezhet.

Kép forrása: REUTERS, Marco Bello

Korábbi dilemmák

Az amerikai adópolitika történetét vizsgálva látható, hogy az elmúlt évtizedekben a kormányzatok rendszeresen alkalmazták az adócsökkentéseket gazdaságösztönző eszközként. Az 1980-as években Ronald Reagan jelentős adócsökkentései (Reaganomics) redukálták a felső adósávokat, aminek célja a gazdasági növekedés serkentése volt, de egyben jelentősen megnövelte az államháztartási hiányt. A 2000-es évek elején George W. Bush hasonló intézkedéseket vezetett be, amelyek szintén a gazdaság fellendítését célozták meg, de hosszú távon hozzájárultak a költségvetési egyensúlytalanságokhoz.

Az Obama-kormány idején az adópolitika iránya részben változott: a pénzügyi válságot követően célzott adókedvezményekkel és ösztönző programokkal próbálták stabilizálni a gazdaságot. 2017-ben Trump első ciklusában a Tax Cuts and Jobs Act (TCJA) újabb jelentős adócsökkentéseket hozott, különösen a vállalatok számára. Bár ezek az intézkedések rövid távon növelték a GDP-t, hosszabb távon hozzájárultak az államadósság növekedéséhez, mivel a gazdasági növekedés nem tudta teljes mértékben kompenzálni az adóbevétel csökkenését.

Növekedési motor vagy fiskális csapda?

Az amerikai gazdaság keresleti oldalán az alacsonyabb adók növelhetik a rendelkezésre álló jövedelmet, ami ösztönözheti a fogyasztást és a beruházásokat. Ez rövid távon a GDP növekedését támogathatja, különösen, ha a lakossági és vállalati kiadások felfutása révén növekszik a gazdaság termelékenysége. Azonban a kínálati oldalról nézve, az adócsökkentések hatása nagymértékben függ attól, hogy milyen mértékben képesek a vállalatok hosszú távon beruházásokba és innovációba fektetni az így felszabadult tőkét. Ha a kedvezmények nagy része osztalékok és részvény-visszavásárlások formájában realizálódik, akkor a tényleges növekedési hatás korlátozott maradhat.

A költségvetési hiány szempontjából Trump adópolitikájának következményei egyértelműek. Az alacsonyabb adókulcsok és a csökkenő állami bevételek növelhetik a költségvetési deficitet, amelyet a kormányzatnak vagy kiadáscsökkentéssel, vagy hitelfelvétellel kell kompenzálnia.

Az előző, 2017-es adóreformok (Tax Cuts and Jobs Act) hatásai már megmutatták, hogy a jelentős bevételkiesés nem kompenzálható kizárólag gazdasági növekedéssel, így az államadósság növekedése elkerülhetetlen következménynek látszik.

Európai visszhangok

Trump adópolitikájának hatása Európára is kihatással lehet, különösen a transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok és a globális pénzpiacok mozgásain keresztül. Az amerikai adócsökkentések növelhetik a tőkebeáramlást az Egyesült Államokba, hiszen a vállalatok és befektetők számára vonzóbbá válhat az amerikai piac. Ez a folyamat egyes európai országok számára tőke- és beruházásvesztést eredményezhet, ami hosszabb távon lassíthatja az európai gazdasági növekedést.

Ezen kívül, ha az amerikai költségvetési hiány tovább növekszik, az a globális kamatlábak emelkedéséhez vezethet, ami drágábbá teheti az európai országok számára a hitelfelvételt. Ez különösen az eladósodottabb európai gazdaságok számára lehet kihívás. Az európai jegybankok számára pedig egy erőteljesebb amerikai növekedési ciklus kihívást jelenthet a monetáris politika összehangolása szempontjából.

Lehet, hogy a kérdés nem az, hogy Trump adópolitikája növekedést hoz-e, hanem az, hogy mennyire lesz fenntartható – és ki fizeti meg az árát.