A XX. század történelme sajnos bővelkedik borzalmas népirtásokban. Ezek közül nem egy elérte a mi hazánkat is. A magyar zsidóság 1944/45-ös kálváriája kapcsán hoztam most pár térképet.
A német hadsereg 1944. március 19-én szállta meg hazánkat. A hivatalba lépő Sztójay-kormány (elsősorban Baky László és Endre László belügyi államtitkárok irányításával) sorra hozta a magyar zsidóságot sújtó rendelkezéseit.
Budapest zsidóságát "csillagos házakba" költöztették. A zsidónak minősített lakóknak ilyenekbe kellett költözniük, a "nem zsidónak" minősítetteteknek pedig ki kellett ezekből költözni. (Az "Apróhirdetések 1944-ből" című korábbi posztomat is ajánom az érdeklődők figyelmébe).
A "csillagos házak" elsősorban a város azon részén helyezkedtek el, ahol a XIX. század második fele óta sok zsidó lakó élt: Újlipótvárosban, Terézvárosban és Erzsébetvárosban.
A jelentősebb zsidó lakossággal bíró városokban gettókat, elkülönített, lezárt városrészeket hoztak létre, ahová az emberek erőszakkal terelték be. Ezt a Magyar Királyi Csendőrség hajtotta végre. A térképen látható, hogy a jelentősebb gettókat inkább az ország keleti felén állították fel, sokat közülük az 1938-41 közti revízióval visszaszerzett területeken (pl. Kárpátalján és Észak-Erdélyben).
1944 május közepe és július eleje között szállították el, azaz deportálták a gettókból az embereket vonattal, a haláltáborokba. Mivel az "akciót" a csendőrség hajtotta végre, ezért csendőrkerületek szerint haladtak. Először az észak-keleti (kárpátaljai, szatmári) zsidóságot vitték el, majd az észak-erdélyieket és a Dunántúlon fejezték be.
(Jómagam a Dunántúlról származom. Református parasztcsaládból származó nagymamám elmondása szerint szülőfalumból 14 családot vittek el, akik közül összesen 2 kamaszlány tért haza 1945-ben...)
Fontos kiemelni, hogy a dél-erdélyi zsidóságot a román állam nem deportálta.
A budapestiek deportálására júliusban került volna sor, de ezt Horthy Miklós - részben a "csendőrpuccstól" tartva leállíttatta.
A vasúti deportálást a SS ezredese, Adolf Eichmann szervezte Európa-szerte. A magyar zsidóságot Auschwitz-ba szállították. A "precíz hivatalnok" feljegyzései szerint pár hét alatt, mintegy 430 ezer embert. A krematóriumok ebben az időszakban nagy intenzitással működtek...
A nyilasok - Szálasi Ferenc - 1944 októberi hatalomátvétele után a fővárosi zsidóság zömét - már akit nem hajtottak halálmenetekben nyugatra - két gettóba költöztették össze: a "nemzetközi gettó" az Újlipótvárosban volt, a "nagy gettó" pedig a VII. kerüóletben.
A nagyobb - és híresebb - gettó az Erzsébetváros belső háztömbjeire korlátozódott. Ide több, mint 100 ezer embert zsúfoltak össze.
Bár a területen működtek egészségügyi intézmények, mégis sokan haltak meg itt 1944/45 telén (éhezés, betegségek, gyilkosságok (lásd az "Apróhirdetések 1945-ből" című korábbi posztomat) stb.).
A gettó falai akkor nyíltak meg, amikor 1945. január 18-án a város pesti oldalán véget értek a harcok.
