Az egykoron felkapott üdülőhelyen borbély végzett operációkat és csillagjóslást, így nem ritkán patakokban folyt a vér.

Az első térképes ábrázolás

A Zánka-Köveskál vasútállomástól 1,2 km-re északkeletre, a Balaton partjától 60 m-re található egy forrás, melynek neve hátborzongató sztorikat ígér. A vérkút története a régmúltba nyúlik vissza, és mára alig akad valaki, aki bővebb információval bír róla. Pontosabban eddig kevesen voltak ilyenek, ám a Tó-retró fáradságot nem kímélve lerántja a leplet a Balaton mészárszékének históriájáról.

            Ahogyan már említettem, a forrás nagyon rég óta ismert, hiszen egyes feljegyzések szerint már az ókori Rómaiak is használták gyógyító erejét. Első írásos említése 1786-ból származik, míg hat évvel később J. Tomasich „Comitatus Zaladiensis"  című térképén már gyógyfürdőként jelölték. Bár sokkal rejtélyesebb hátteret sejtenénk, a forrás a nevét a víz magas vasérc tartalmáról kapta, mely kifolyóit vérszínűre festette. Ugyanakkor volt idő, amikor valódi vér is folyt bőven itt a falak között.

            Az 1830-as évektől ugyanis fürdőház állt a csodahatásúként ismert forrás mellett. Sőt a parasztfürdőként működő létesítményben a nagy, közös fürdőház mellett két „VIP” létesítmény is helyet kapott, két-két privát káddal. Ezeket három oldalról határolta csupán fal, míg a tó felé eső rész csodás panorámát kínált a környékre. Ugyanakkor a forrás maga köztulajdonban volt, így bárki ihatott a vizéből, melyet a gyomor bántalmainak gyógyítására javasoltak. A fürdőhely egyébként olyan sikeres volt, hogy még a híres füredi fürdőházzal is felvette a versenyt a látogatók számát tekintve (ekkoriban a Balatonban még nem sokan fürödtek, mert a hideg vizet ártalmasnak tartották az egészségre).

Az első balatonfüredi fürdőház az 1800-as években

A hétvégéken hamar ellepték a lovas-, ökröskocsi sorok a környéket és az emberek az egész napjukat itt töltötték.

            Mivel a fürdőházon kívül más soha nem épült a vérkút mellett, így az elemózsiáját mindenki maga hozta, majd az udvaron álló eperfa alatt költötték el azt. Az egésznapos felüdülést, gyógyulást este mulatozás zárta le, mely nem ritkán torkollott verekedésbe. Ha valaki nem elégedett meg az ingyen ivókúrával, hanem pénzt is szánt a gyógyulására, az orvosi ellátásban is részesülhetett a vérkútnál.

            Az ötlet egy köveskáli borbélytól, Sietős Gábortól származott, aki a kádfürdőt gyógyítóközponttá fejlesztette. A fürdéshez abban az időben rendelhető volt érvágás, illetve köpölyözés is; a gyógyhatásban talán a vérvétel volt a legfontosabb. Leírták, hogy a fürdő egy-egy nagyobb forgalmú vasárnap után inkább mészárszékhez hasonlított, mint fürdőhelyhez, így fura nevét erről is kaphatta volna. Miután átestek a borbély kezelésén (akkoriban a hajvágás mellett az ilyen beavatkozások is a szakma részét képezték), a kuncsaftok aludni tértek, majd kora este részt vettek a mulatozásban vagy hazafelé vették az útirányt.

Jöhet még pár jó sztori? Merüljön velünk a Balaton felszíne alá és lássuk, hogy mit rejt a mély! A Tó-retró könyvtár köteteivel mindig garantált a szórakozás. Részletek itt 

            A borbély intézmény összesen két generációt élt meg, hiszen az alapító örökségét fia, Gábor vitte tovább. A fürdő az ő regnálása alatt érte el tetőpontját, hiszen 1877-ben már 16 kád üzemelt a vérkút mellett. A fürdő utolsó orvos-borbélya magát igen tudós embernek tartotta, aki szívesen világosította fel a vendégeket a magasabb összefüggésekről. Gyakran mondta el, hogy a foghúzás jóval bonyolultabb tevékenység, mint gondolnánk. a bölcsességfogat például akkor sem szabad bántani, ha fáj, mert az összefüggésben áll az agyvelővel s így azokkal a gondolatokkal is, melyek képesek a jövőbe látni. Nem csoda egyébként, hogy ilyen jellegű összefüggéseket is feltárt a jó borbélydoktor, lévén jó pénzért csillagjóslást is tartott a – csak általa látott – mennyei küvek (kövek) segítségével.

            Nem tudni, hogy e nagytudású ember meddig tartotta volna életben a fürdőházat és a kisipari egészségcentrumot, ugyanis a forrás egyszer csak elapadt. Cholnoky Jenő, a Balaton nagy ismerője 1900-ban már leírta, hogy az omladozó, egykori fürdőház egy kiszáradt forrás mellett árválkodik. A ház még 1930-ban is létezett, sőt 1912-ben még a gőzfejlesztő kazán is a helyén volt. A komplexum éppen abban az évben, vagyis 1930-ban került új tulajdonoshoz, aki megpróbálta életre kelteni a vérkutat. Prepeliczay Árpád úr felújíttatta a fürdőházat, a forrást pedig kitisztíttatta. A vízhozam ennek hatására újra elérte a 160 köbmétert naponta. Ez a helyzet azonban nem tartott sokáig. A forrás teljesen megbízhatatlanná vált, és gyakran évekre kiszáradt.

A fürdőház már ezen az 1942-ben készült képen is igen rossz állapotban van

Az ötvenes évek elejére már a fürdőház épülete is felismerhetetlenné lett, majd végérvényesen el is tűnt. Helyén palackozó üzemet akartak építeni a gyógyhatású víz árusításához, azonban ebből sem lett semmi. Az átmenetileg Margit-forrásra keresztelt hely ma is létezik, immáron újra vérkút néven, ám vízhozama ma már teljesen elenyésző.

Nagyjából ma is ilyen a forrás, ha éppen van benne víz. Ez a kép 1966-ban készült

Van még sztorink bőven! Kövessen minket a Facebookon a napi adagért!