A kőmozik ellenségeskedése és néhány millió jókedvű szúnyog övezte a balatoni kertmozikat, de a siker elsöprő volt.
Zamárdi Kertmozi a 70-es években - Fortepan/Főfotó
A balatoni kertmozira gyermekkorom egyik legkedveltebb intézményeként emlékszem, lévén, hogy a nagyi fűzfői faházacskájában még villany sem igen volt, nem hogy televízió. A nyaralás idején esti szórakozásnak maradt a társasjáték petróleumlápa fényénél és természetesen a fűzfői kertmozi. A tobruki strand pénztárában mindig ki volt függesztve a mozi műsora, amely oly népszerűnek bizonyult, hogy igencsak igyekeznünk kellett kezdés előtt időben megérkezni, ha nem szerettünk volna helyhiány miatt lemaradni az aznapi vetítésről. Az élményt némiképpen rontotta a mindennapos szúnyoginvázió és a szomszéd vendéglátóegységben felharsanó cigány- vagy lagzis zene. A kertmozi azonban nem csak egy kellemes gyermekkori emlék, hanem valódi fogalom a Kádár-korból, aminek nimbusza csak a rendszerváltást követően kopott meg. Gondolták volna, hogy a 70-es évek elején csak a Veszprém megyei Moziüzemi Vállalathoz tartozó 8 balatonparti kertmoziban 2,5 millió ember fordult meg egy-egy nyári szezonban? Manapság ezek a számok még egy menő multiplexnek is elérhetetlennek tűnnek. De kezdjük a balatoni kertmozik históriáját az elején, azaz a néhány évvel a film feltalálása után.
A múlt század első évtizedeiben leleményes vállalkozók jöttek rá arra, hogy egy ócska teherautóra szerelt viharvert gép, néhány vadonatvén filmtekercs és egy sokszorosan összefoltozott lepedő micsoda bevételt hozhat vidéken, ahol bizony kőből épült filmszínházról még álmodni sem mertek. Ezek az úgynevezett vándormozik bevették az éppen az Adria szerepére törő Balaton partját is olyannyira, hogy 1926-ban már minden fürdőhelyen így szórakoztatták a nyaraló nagyközönséget esténként. A vándormozi propaganda eszköznek sem volt utolsó, a két világháború között számtalan cikk jelent meg a Szovjetunió és a hitleri Németország vándormozi mozgalmáról is, amelyek helybe vitték a fontos üzeneteket a vidéki kisembereknek, egy-két népszerű film kíséretében. A Balatonparton a vándormozik népszerűsége szintén töretlen volt, így Földváron és Siófokon úgy döntött a helyi vezetés, hogy bizony ők fix mozit szeretnének az árnyas fák alá, már csak azért is mert 1923-ban az egyik vándormozizás alkalmával egy korhadt deszkás kút tetejéről négy suhanc esett a mélybe és lelte halálát. 1926-ban végül megszületett az a Balaton két említett városában a kertmozi, innen pedig a fejlődésnek semmi sem szabott határt.
Jól tudjuk, hogy az 1950-es évek közepén a pártvezetés eldöntötte, hogy a Balaton lesz az ország rekreációs központja, ahol kipihenhetik magukat a szocializmus építésében megfáradt proletárok. Ennek az elképzelésnek pedig szerves részét képezte a kertmozi hálózat, ahol a népszerű filmek elé általában becsúszott egy-egy filmhíradó is az aktuális propagandát szajkózva. A 1960-as években a Balatoni Intéző Bizottság a kertmozik infrastrukturális fejlesztését is tervbe vette. Bár a mozik üzemeltetése a területileg illetékes megyei Moziüzemi Vállalatokhoz tartozott, a filmek pedig az egyeduralkodó filmforgalmazótól, a MOKÉP-től érkeztek, a fejlesztést a BIB határozta meg. A magyar tenger partján sorra újultak meg a kertmozik, új „vásznat”, modernebb vetítő berendezést és kényelmesebb székeket kaptak. 1969-re a régi Siófoki kertmozit is lecserélték, mert megépült a tetővel fedett több, mint ezer ember befogadására is alkalmas új intézmény, sőt Füreden és Almádiban is tető került a nézők feje fölé. A kertmozik ebben az időben a filmkínálatot tekintve sem maradtak el a fővárosi filmszínházaktól, így a 70-es évek elején cikkek sorában elmélkedtek arról, hogy a balatoni kertmozik mennyiben rontják a kőből épült budapesti mozik forgalmát. Végül arra jutottak a párt művészeti vezetésében, hogy a balatoni kertmozizást támogatni kell, mert sok néző a nyaralás alatt látott jó filmeket általában a budapesti mozikban ismét megnézi.
Ez az időszak volt balatoni kertmozik virágkora, amikor minden egyes parti üdülőhelyen működött kertmozi, napi többszöri vetítéssel és friss filmekkel. Egy-egy filmprodukciót 2-3 napig tartottak műsoron, így a nyaralók az egy vagy két hetes üdülésük alatt többször is ellátogathattak a helyi moziba. A legjobb, színpaddal is rendelkező kertmozikban – például Füreden, Siófokon - a filmvetítéseket sokszor szabadtéri színházzal vagy humorista fellépőkkel egészítették ki. A MOKÉP adatai szerint 1979-ben 150 kertmozi működött országszerte, ebből több, mint 60 a Balaton környékén. Az sem volt ritka, hogy a nyári szezonban a kertmozik premier előtt, előbb mutatták be az aktuális év sikerfilmjeit, (például a Pogány Madonnát) mint a klasszikus filmszínházak.
Balatonlelle kertmozi 1975-ben - Fortepan/Balázs Lajos
A balatoni kertmozik sikere évtizedekig töretlen volt, de a 80-as évek közepére megcsappant a népszerűségük. A televízió- és a képmagnó térnyerése, a kőmozikban egyre gyakoribbá váló légkondicionálás és a szúnyogok hada tehetett arról, hogy a rendszerváltás előtti években a kertmozikat üzemeltető vállalatok rendre a forgalom csökkentéséről számoltak be. Néhány balatoni üdülőhelyen – így Tihanyban és Siófokon is – próbálkoztak az amerikai mintára kialakított autósmozi formával is, hátha a négykerekűk kényelmében szívesebben ropogtatják a pattogatott kukoricát a nyaralók, de ez sem hozta meg az újbóli felívelést. A 90-es években a multiplexek berobbanása pedig nem csak a klasszikus filmszínházak végét hozta el, de a kertmozikét is. A magyar néző az új mozitípusban egy olyan újfajta vizuális és hangélménnyel ismerkedett meg, amit nem tudtak leutánozni a fapados balatoni kertmozik. Ráadásul a hollywoodi szuperprodukciók vetítési jogdíjai olyan magasra rúgtak, hogy egyszerűen ezt a költséget nem lehetett kitermelni egy pár száz fős kis kertmoziban. A régi filmekre és a szúnyogos nosztalgiára pedig nem volt senki sem kíváncsi. Mára már csak pár darab kertmozi működik a magyar tenger partján néhány lelkes kertmozi-rajongó vállalkozónak köszönhetően, de talán az új retró divathullám új életet lehel ebbe az iparágba is.
Látogass el Facebook oldalunkra, ahol további retró sztorik várnak rád!
