A Pamír-Alaj hétezer méternél is magasabb hegyei között rejtőzik Abshir-Sai-folyó völgye. A szurdok barlangjairól, forrásairól, tiszta vízű tavairól  és vízeséseiről ismert, de a környező táj nagyrészt még mindig felderítetlen. A tizenöt méter magas Abshir-Ata-vízesés egy földalatti folyó kibukkanási pontja, kialakulását a karsztjelenségeknek köszönheti. Úgy tartják, hogy a vízesés vize szent és gyógyhatású. A zarándokok messziről érkeznek ide, hogy megfürödjenek és üvegekbe gyűjtsék a vizet. Tádzsik nyelvről fordítva az Abshir-Ata jelentése víz-, illetve tejforrás. Nem véletlen kapta ezt a nevet, ugyanis a közeli forrás vizéhez hasonlóan itt valóban fehér színű a víz és leginkább reggel bír varázserővel. A kutatások azt igazolják, hogy sokan gyógyultak meg itt, főleg légzőszervi betegségekben szenvedők közül. A víz furcsa fehér színét egyelőre nem tudni mi okozza, minden bizonnyal a hegy mélyében rejlő kőzetek valamelyike lehet ezért a felelős. Azt sem tudni, hogy ez a földalatti folyó milyen titkokat rejthet magában, mert még senki nem merészkedett be abba a barlangba, ahonnan előbukkan a föld mélyéből.

Történt egyszer, hogy Idrisz prófétának a világ teremtője harminc tekercset küldött, melyeket ki kellett nyilatkoztatnia az emberek előtt.  A Koránban is Idrisz próféta néven szerepel a nagy tanító, mert messzi földeken hirdette Allah tanításait. Közép-Ázsiában a legendák szerint ő volt az első csillagász, aki parancsolni tudott a felhőknek és angyalokkal beszélgetett. Pontosan meg tudta mondani azt is, hogy hány levél van egy fán. Qabil leszármazottai, akik nem hittek a próféta tanításaiban, igyekeztek nem a legjobb fényben feltüntetni őt a nép előtt. Idrisz azonban minden próbát kiállt, így végül a hitetlenek váltak nevetség tárgyává. Homokszemekből jósolt, amelyek az ő kérésére minden egyes alkalommal megszólaltak. Az Abshir-Sai völgyében tett térítőútja során az ott élők azt követelték tőle, hogy bizonyítsa be nekik Isten létezését. Idrisz próféta felmászott a közeli magas hegyre, ahol Istenhez imádkozott és jelt kért. Botjával a földre csapódott és ennek hatására a szikla közepéből valódi tej folyt ki, amely vízesést formázott. Mivel abban az időben nagyon szegény emberek éltek, a tej sok problémájukat megoldotta. Évek múltán már annyira hozzászoktak a csodához, hogy nem becsülték meg annak fontosságát. A nők ruhákat mostak a vízesés mellett, az állatokat is ide küldték inni. Idrisz látva ezt arra kérte Allahot, hogy változtassa vissza a tejet vízzé. Színe ugyan megmaradt, de nem volt már tej.

 A vízeséstől nem messze terül el a Kotur-Bulak vagy Shypa-Bulak forrás, amelynek vize negyvenféle betegséget gyógyít. Kicsit távolabb, nehezen megközelíthető helyen  a Koz Bulak vagy Szemforrás arról híres, hogy aki itt negyven napig minden egyes alkalommal megmossa a szemét, úgy fog látni, mint fiatalkorában. Vakok is gyógyultak meg ettől a víztől. A Beshik vagy Bölcső Tavasza nevű forrás szintén varázserővel bír, mert újra egészségessé teszi a meddő nőket. Akik viszont nem hisznek a források erejében, azok nem is fognak meggyógyulni. Ezek a csodavizek a szovjet időkben is nagyon népszerűek voltak. Geológusok érkeztek ide Moszkvából és adatokat gyűjtöttek. Az egyik épület megépítése során sajnos felrobbantották Idrisz barlangját, ahol a muzulmán hitet terjesztő próféta egykor tartózkodott. Három nap múlva az összes kutató meghalt vélhetően szívinfarktusban. Többen is figyelmeztették őket, hogy átok sújtja a tiltott helyek háborgatóit, de nem hittek nekik. Azóta senki sem mer a vízesés környékén építkezni. Magáról a szurdokról azt beszélik, hogy az elveszett forrást rejti magában, ahol hajdanán emberekhez hasonlító szörnyek éltek. Ha valaki meg is találja ezt a forrást, azonnal eltűnik. Az egyik kirgiz legendában eleinte csak a két egymásba szerelmes fiatal tűnt el a forrásnál, akik megszöktek otthonról, hogy a lánynak ne kelljen házasságot kötnie a falu egyik megbecsült öregemberével. Később az őket üldöző hét lovas is eltűnt nyomtalanul. Újabb katonákat küldtek, hogy felkutassák az eltűnteket, de nem találtak meg senkit. Az elátkozott helyen más dimenzióba kerülhetnek az emberek, ahonnan többé nincs visszatérés. A XX. század ötvenes éveiben találtak olyan holttesteket az Abshir-Ata-vízesésben, amelyeknek bőre teljesen fehér volt. Senki nem tudja, hogyan kerülhettek a föld alá, ahonnan a víz magával sodorta őket. A legnagyobb rejtély azonban az, hogy testükben furcsa zöld színű embrió fejlődött, amely azonnal eggyé vált a vízzel, amint hozzáfértek. A szovjetek kutatási célokból kettő hullát magukkal vittek ismeretlen laboratóriumokba, hogy megvizsgálják azokat. Semmilyen információ nem derült ki az eredményekről.

Az Abshir-Ata-hoz legközelebbi nagyobb település Kyzyl-Kiya városa, amely kirgiz nyelvről lefordítva vörös ösvényt jelent. A közeli területen vörös színű dombok festik színesre a tájat, ahol minden éjszaka kísértetek szoktak tanyázni. A kirgizek nemzeti eposzában, a Manasban is megemlítik Kyzyl-Kiya települését a Konurbay ellen vívott háborúk idejében. Valahol Abshir-Sai környékén temették el Baibars Abdullah egyiptomi szultánt is, aki az Ichkilik klánból származott. Fiatal korában a mongolok fogságába került, akik eladták őt rabszolgának, így a nílusi Roda szigetére került. Mivel kiváló katonának bizonyult és felszabadította népét az elnyomás alól, szultán lett belőle. Halála után egy vízesés mellett temették el, ahol a legenda szerint tej folyt ki a sziklákból