Megérné-e visszahozni a poligámiát?

Miért lettünk monogámok? V. rész

monv-1.jpg

Mivel elég sok az elégedetlenkedő, és az utóbbi évek nagy kérdése, a meleg házasság is egyre elterjedtebb, gyakran merül fel a kérdés, hogy vajon lehet-e a poligámia visszatérése a következő szexuális normát érintő változás? Egyáltalán vissza kellene-e térnie?

Már a középkorban rájött az akkori elit, hogy a nemek egyenlő aránya és társadalmi stabilitás érdekében le kell mondaniuk a többnejűségről, így biztosítva mindenkinek egyforma lehetőséget szocioökonómiai státuszától függetlenül – bár ők még valószínűleg nem így fogalmaztak. Ha ma újra engedélyeznénk a poligámiát – amit elsősorban a legfelsőbb réteg tudna kiélvezni – és minden politikusnak és cégvezetőnek 50 felesége lenne, jobb lenne-e vajon az életünk?

Persze ennek a forgatókönyvnek csak akkor van esélye, ha ismét a poligínia terjedne el elsődlegesen. De ha már el is jutna a XXI. század erre a pontra, vajon hogy kezelné ezt a meleg házassággal kombinálva? Alkothatna-e mondjuk három férj és két feleség egy családot? Tegyük hozzá, hogy végig heteroszexuális poligám felállásról beszélünk a poligámia kapcsán, hiszen bár a múltban is létezett a homoszexualitás – sőt, igen természetesnek számított sok helyen –, ilyesfajta házasságkötés nem volt jellemző sehol a poligám társadalmakban, így ennek neve sincs még.

monv-2.jpg

Mint arról előző cikkeinkben már beszéltünk, a poligín kapcsolat azért érte meg a férfinak legjobban, mert nem kellett megvárnia, amíg a gyereke megszületik, hogy újabb utódot nemzhessen.  Ezzel szemben egy poliander kapcsolatban átlagosan 3,25 évet kellett volna várnia egy lehetséges utódnemzésre, amennyiben egy másik férj gyorsabb volt. A nőknek pedig fizikailag és érzelmileg is nagyon megterhelő sok férj szexuális vágyát kielégíteni, valamint gyermekeiket világra hozni. A feleségjelölteknél ráadásul nem számított bele a társas vetélkedésbe, hogy hány férfival volt dolguk, a férjeknek azonban annál inkább alkalmas az erő- és hatalom fitogtatásra.

Ebből aztán az következik, hogy ha bevezetnénk ma a poliandriát, akkor valószínűleg a vonzóbb férfirétegek számára a rengeteg feleség lehetősége imponálna ugyan, de a társadalmi ranglétra alján ragadtak poliander kapcsolatba kényszerülhetnének még akkor is, ha a monogámia lehetősége fennmarad, így felborítva a nemek mostani eloszlását.

Ez a felállás elsőre talán nem tűnik problematikusnak, azonban annyira felerősíthetné a férfiak közti versengést, hogy az valós társadalmi instabilitáshoz vezet. A poligámia mellett érvelők szerint persze ez az egész csak egy opció lenne, senkit nem kényszerítenek bele, azonban – mint azt a poligám kultúráknál is megfigyelték, ahol szintén szabad monogám kapcsolatban is élni – a számtalan kényelmi és társadalmi előny miatt nagyon is hajlamosak lennének mindkét nem képviselői a státuszuknak megfelelőbb poligám kapcsolatot választani.

A minél nagyobb szabadságra törekvés igenis fontos, azonban nem ez az egyetlen érték, amit figyelembe kell vennünk egy társadalom működésénél. Bár valószínűleg nem kevés cáfolja, mégis a legtöbb kutatás azt igazolja, hogy a poligámia bevezetésével csökkenne a nemek egyenlősége, nőne az alacsony státuszú nőtlen férfi, csökkenne a társadalmi stabilitás és valószínűleg még számos egyéb velejárója is lenne.

Még érkezik egy utolsó cikkünk a monogámia kapcsán, addig is ajánljuk figyelmetekbe korábbi cikkeinket és persze honlapunkat.

Szerző: Csősz Roland