"Ha nincs otthon semmi hozzávaló, akkor is van valami" - tartja a mondás a Schwartzer-szanatórium konyhájában, így is lett ez ma is. Nem igazán akarom ezt mos ragozni, de tegnap a három és fél órás török művészfilm után este 10-kor hazaérve, úgy voltam vele, hogy valahogy ezt le kell fojtani és kisütöttem fél kiló lepényt, amit már előző este bekevertem.

A zöldség-spájz üres volt, egyedül hagyma volt itthon. Szem előtt tartva az "éhesen nem vásárolunk szabályt", mielőtt felkerekedtem volna áru-beszerzésre gyorsan rádobtam a vasserpenyőmre melegedni egy lepényt, bevágtam, ahogy azt annyiszor láttam ácsingózva a gyros-os legényeknél és összekevertem pár fűszerrel, nesze neked még egy kis tahini és hajrá. Nem mondanám receptnek, inkább ötletnek, esetleg kiindulásnak valami sokkal nagyobb szabású dolognak. 

Egészen fantasztikus ízkombinációt adott ki a dolog és ha lenne egy közel-keleti büfém én még árusítani is merném, annyira teljes volt az élmény. 

A lepényhez az alábbi receptet használtam

• 100 gr "fáradt" vagy aktív kovász
• 50 gr csicseriborsóliszt
• 100 gr TKR tönkölybúzaliszt
• 100 gr TKR rozsliszt
• 250 gr BL80 búzaliszt
• 300 gr víz 
• 10 gr só

Mindent összekevertem és hagytam állni pár órát szobahőmérsékleten, de lehet hűtőben is "keleszteni" hosszabb ideig ha úgy jön ki a lépés. A sütési rész az gyakorlatilag ugyanaz mint a chapatinak, merthogy voltaképpen ez ugyanaz csak a gasztrokulturális relativizmus fényében nem annak hívom. 

A hagymához pedig összekevertem: 

• 1 fej felcikkezett vöröshagymát
• za'atart
• szumákot (cserszömörcét)
• citromlevet 

Majd megtöltöttem vele a pitát, megcsorgattam egy kis tahinivel, szórtam rá kaprot és még a za'atarból egy keveset meg egy kis kashmiri chili-t. 

Aztán tizenötmásodperc alatt megettem és elmentem bevásárolni. (Előtte persze ettem még egyet. Meg még egyet.)